2010. szeptember 24., péntek

A nagy nap...

Forrás: Subba


Hozzátenném, ezt kurvára nem tartom viccesnek, és eléggé aggasztó társadalmi problémákra utal, ha valaki szerint az...

2010. szeptember 22., szerda

Felemelő gondolat


Élni annyi, mint végzetesen erősnek érezni magunkat 
a szabadság gyakorlására.

Esterházy Péter

2010. szeptember 21., kedd

Fwd: Hol tart a magyar cukrászat?

Érdemes elolvasni, hogy mi a magyar valóság... Néhány idézet keserédes ízelítőül:

"Úgy tűnik, hogy míg a magyar éttermek jelentős része legalább elvben elismeri, hogy törekedni kellene a jóra, addig a cukrászok, illetve az őket képviselő szakmai szervezet, a Magyar Cukrász Iparosok Országos Szövetsége tökéletesen elégedett a jelenlegi, nemzetközinek nem mondható színvonallal."

"A magyar cukrászipar körülbelül 50 évnyi hátrányban van a fejlettebb piacokhoz képest, mind a szakemberek tájékozottsága, felkészültsége, mind az alapanyag-használat tekintetében."

"A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a szakképzés romokban hever."

"Egy minőségi cukrászdába való befektetés pénzügyileg nem különösebben vonzó lehetőség, hiszen a megtérülés elhúzódik. A befektetőnek jóval tovább kell a pénzére várnia, mint ha éttermet nyitna, miközben az elinduláshoz szükséges összeg nem sokkal kisebb."

“Egy sötét szobában ülünk, nézünk ki a kulcslyukon és figyeljük, ahogy a többiek a kertben dolgoznak ” – ezekkel a szavakkal jellemezte Mihályi László a hazai cukrászatot.

"Sajnos az elmúlt 40-50 évben kiölték a magyar népből az ízlést."


Hol tart a magyar cukrászat? 1. rész - HVG.hu

Re: Kemény lépésekkel számolják fel az iskolai rasszizmust az USA-ban

Közoktatás : - Kemény lépésekkel számolják fel az iskolai rasszizmust az USA-ban - eduline.hu

"[...] a Dél-Philadelphia Középiskolát (mondjuk a cikk címadása már itt félrevezető, mert a történet nem az egész USA-ról szól, hanem csak EGY amerikai iskoláról...) több mint félszáz afroamerikai tanuló rohamozta meg, hogy [...] ázsiai társaikat erőszakkal a „saját emeletükre” kényszerítsék. Az esemény hosszú évek elhúzódó konfliktusának az eredménye volt, az iskolát már régóta feszítette a fekete-ázsiai ellentét, az afroamerikai diákok ugyanis nehezen viselték az egyre növekvő számú ázsiai diáksereget.

Az iskola vezetése évente több száz kisebb-nagyobb bűncselekményt regisztrált az intézmény falai között, noha mindössze 1000 diákjuk van, [...] A verekedések és a rablások rendszeresek voltak, így a fent említett december 3-i „lázadás” sem volt meglepő mozzanat.

A történet nekem már itt eléggé erősen bűzlik, ha ennek ennyire nyilvánvaló jelei voltak, vajon miért nem foglalkozott vele korábban senki sem? (költői kérdés...)

A decemberi események után az ázsiai diákok egy hétig bojkottálták a tanítást, és ezzel elérték, hogy az iskolával és az ott történtekkel az országos média is elkezdjen foglalkozni. [...] Arra kevesen gondoltak, hogy az akció sikerrel jár és a média nyomására a helyi hatóságok végre komolyan kezelik az ügyet.

A média nyomására?!?!?!?! Miért kell egyáltalán éveket várnia az iskolavezetésnek, a hatóságnak, vagy az atyaúristennek, hogy foglalkozzanak egy ennyire súlyosan eszkalálódó üggyel??? Ott már nincs egyetlen ember se, aki tudná a kötelességét?

Az iskola körüli kerület azóta 126 biztonsági kamerát kapott, [...] A diákoknak indítottak egy különleges programot is „50-50 klub” címen, amelynek lényege, hogy "vegyesen" viszik kirándulni a gyerekeket.

A tipikus primitív felületi problémakezelés. Telepítsünk kétszáz kamerát, tartsunk mindent az ELLENŐRZÉSÜNK ALATT, amivel csak azt érjük el, hogy még mélyebb, privátabb rétegbe nyomjuk le a problémát. A közterek bekamerázása nem megszünteti a problémát, hanem eltűnteti a problémát a nyilvánosság elől. És azok a feszültségek, amelyek mostantól még mélyebben, a felszín alatt húzódnak, majd pont az ilyen "vegyes" kirándulások alkalmával fognak kirobbanni, ahol összekényszerítik, egymásnak feszítik az ellentéteket anélkül, hogy felkutatnák és megszüntetnék a probléma eredeti forrását.

Az intézmény ebben az évben új igazgatót is kapott (hét év alatt a hatodikat) Otis Hackney személyében, aki tősgyökeres philadelphiai és ráadásul fekete. [...] „Mint afroamerikai nem hagyhatom, hogy a fajtánk elfelejtse egykori gyötrelmeit és hogy saját maga váljon azzá, amely ellen valamikor küzdött” -mondta az igazgató az USA-Today-nek.

Az eddigi angliai életem alapján (főleg, hogy fél éven keresztül laktam jamaikaiakkal) meg kell állapítsam, hogy a fehérek között csak elvétve lehet találni olyan embert, aki annyira rasszista, mint a feketék úgy általában. Nyilván történelmi okai vannak, hogy a fekete emberek előítélete a fehér emberekkel szemben (vagy bármivel, ami a sötét és világos színekkel asszociálható) szinte paranoid, sőt sokan súlyosan visszaélnek a "faji alapon ellenük elkövetett sérelmekkel", de mindaddig, amíg felelős beosztású személyek a "MI FAJTÁNKRÓL" beszélnek, csak még erősebb ellentéteket szítanak, tovább mélyítik az emberek között tátongó szakadékokat és tartósítják az emberiséget megosztó, feloldatlan konfliktusokat.

Re: Alig ezer tigris maradt a világon, amely képes szaporodni


Természet - Alig ezer tigris maradt a világon, amely képes szaporodni - zoldter.hu

Döbbenetes, hogy ez most történik a szemünk előtt, és az emberek többsége annyira primitív, hogy még mindig azt hiszi, ez "nem az én problémám".

Re: Két sör, egy gulyás = 75 ezer forint


Index - Bulvár - Két sör, egy gulyás = 75 ezer forint

Pff, idióta lúzer férgek, akik annyira sík hülyék, hogy képtelenek felfogni, mekkora kárt okoznak ezzel az egész ország nemzetközi megítélésének.

2010. szeptember 15., szerda

Fwd: Magyarország amerikai szemmel

Egy amerikai család gondolatai, akik 1992 óta élnek Magyarországon.



Hogy milyenek a magyarok? Nem szeretünk sztereotipizálni, de ha kell, akkor azt mondom, az átlagos magyar pesszimista, történelemtudatos, pesszimista, okosan gyakorlatias, ellentmondásos, szereti a jó ételeket, pesszimista, tiszteli a művészeteket. Ja, említettem, hogy pesszimista?

És akkor jöjjenek a részletek.

Amennyiben területileg nézzük, Amerika soha nem volt olyan hatalmas, mint napjainkban, míg Magyarország sosem volt soha ilyen kicsi.

Ha a Magyarországon élő mintegy 170-180 ezer külföldi állampolgárt nem számítjuk, már a 10 milliós lélektani határ alá csökkent a népesség száma, míg Amerikában szinte minden évben eléri a demográfiai mutató a 10%-os növekedést.

Amerikában napokig utazhatsz anélkül, hogy még csak a közelébe se érsz az országhatárnak, míg Magyarországon néhány óra utazással átlépheted valamennyi határt.

Ha magyarul beszélsz, talán ha másfél millió ember megért, míg ha angolul, akkor több millióan.

Magyarországon a hét első napja a hétfő, Amerikában a vasárnap. (Hát ezt speciel marhára utálnám.)

A választások Amerikában mindig kedden vannak, míg Magyarországon a hétvégén.

Amerikában a dátumozás menete: hónap/nap/év.

Magyarországon Pünkösd és Karácsony másnapja munkaszüneti nap, míg Amerikában nem.

Míg a magyarok februárban, Farsang környékén szeretnek álarcot ölteni, mássá válni, mint akik, addig az amerikaiak ezt Halloween-kor teszik.

Az amerikaiak nem ünneplik Halottak Napját, se Mindenszentek ünnepét.

Amerikában a Karácsonyfát a család közösen állítja, a legtöbb helyen Hálaadás után közvetlen. A gyerekek felakasztják a zoknikat a kandallópárkányra, ebbe várják Santa Claus ajándékait. Christmas Eve, december 24-e csak a katolikusok számára ünnep, a többi családnál ilyenkor közös vacsorára gyűlnek össze a barátok, családtagok. Az ajándékokat 25-én reggel bontják ki. Amerikában nem ünneplik Szent Miklós napját se.

Míg Magyarországon az emberek életének része a harangszó, addig Amerikában nagyon ritkán hallani.

Amerikában, ha egy férfi eljegyez egy nőt, gyémántköves gyűrűt vesz neki, melyet a hölgy a bal kezén visel. A fiúnak nincs gyűrű az ujján. A jegyesek az esküvőre vesznek gyűrűpárt és ezt is bal kézen viselik. Ilyenkor a nő a jeggyűrűt viseli a szívéhez közelebb, a kövest fölötte. (Érdekes ez az eljegyzési gyűrű és jegygyűrű egyszerre viselése.)

Amerikában a templomi esküvőt az állam elfogadja, nem kell a városházára, se házasságkötő terembe menni.

Míg Magyarországon a szülőknek kérelmet kell beadni, ha gyermeküket a jegyzékben felsorolt hivatalos utónevektől eltérően szeretnék hívni, addig Amerikában minden név megengedett. (Ez szerintem nagyon is helyes, a névadásnak ősidőkre visszanyúló, nagyon fontos szerepe van az egészséges nemzeti identitás tudatunkban, a magyar keresztnevek is a nemzeti kultúránkhoz tartoznak, annak szerves részei, amit ápolnunk és büszkén viselnünk kellene...)

Amerikában szinte mindenkinek két keresztneve van. A katolikusok a keresztelőn választott védőszent nevét anyakönyveztetik.

Magyarországon csakis fegyvertartási engedéllyel tarthat valaki lőfegyvert, míg Amerikában bárki, akitől ezt a jogot hivatalosan el nem vették. Egyedül pisztolyt nem vehetsz a sarki boltban. Vagyis olyan fegyvert nem hordhatsz magadnál engedély nélkül, melyet elrejthetsz. (Nem akarnék egy olyan országban élni, ahol bárkinek lehet fegyvere, vagy egyáltalán szüksége van fegyverre, és főleg nem ott, ahol az emberi értékrend és az oktatás színvonal annyira sekélyes, mint Amerikában.)

Az amerikai könyvek gerincén az írás föntről indul és ha lefektetjük a könyvet olvasható, míg a magyar könyveket hasra kell fordítanunk, hogy a cím ne fejjel lefelé legyen a könyv gerincén.

Magyarországon a legtöbb nyilvános illemhelyen fizetni kell, míg Amerikában nem.

Amerikában a boltban a vásárló az úr, míg Magyarországon nemkívánatos vendég. (Hát igen, ebben még bőven lenne mit tanulni Amerikától.)

Amerikában a gyerekeket önállóságra nevelik. Minél előbb elhagyják a szülői házat, annál nyugodtabbak a szülők, hogy jól nevelték őket. A szülői háztól messze költözni elfogadott, még akkor is, ha hiányoznak a szülők. Magyarországon a gyerekeknek illik gondját viselni az idős szülőknek és a fiatalok legtöbbször csak az egyetem után költöznek el, sőt az együttélő generációk szokása sem ritka. (Az tény és való, hogy a magyar fiatalok többsége teljesen önállótlan, felelőtlen, és döntésképtelen, de szerintem úgy is lehet az életre nevelni egy gyereket, hogy nem kell sem röghöz kötni, sem pedig minél hamarabb "megszabadulni" tőle. A legtöbb ilyen önálló emberből - legyen az brit vagy amerikai -, akikkel valaha találkoztam, mindig hiányoltam az erős családi kötelékeket, a család mélyebb értékeinek ismeretét (és az igényét). Nekem legalábbis úgy tűnt, hogy számukra a családalapítás inkább egy praktikus dolog, és mivel általában már gyermekkorukban is sokszor költözniük kellett, az Otthon fogalma előttük teljesen ismeretlen, nem érzik úgy, hogy van egy biztos pont, egy origó, ahová kötődnének, ahova tartoznának, egy állandó hely, ahonnan elindultak és ahova mindig visszatérhetnek a változó világ forgatagából. Bár ez a "légies" életmód sokkal nyitottabbá és elfogadóbbá teszi őket a magyar emberekhez képest, de ez az érzelmi kötetlenség az emberi kapcsolataik felületességében is erősen megnyilvánul.)

Amerikában az átlagember nem művészlelkű, míg Magyarországon értékelik a művészet minden ágát. (Tényleg?!)

A "Most mit csináljunk?" kérdés Amerikában megoldáskereső vitaindító, míg Magyarországon a kérdező megadta magát a sorsnak, s itt vége is a beszélgetésnek. (Hát, ez egy nagyon kemény igazság rólunk, jól fején találta a szöget.)

Amerikában a rendőröket általában tisztelet övezi, míg Magyarországon az 'ellenség' táborát képezik.

Amerikában az emberek nagyon halkan fújnak orrot, inkább halkan szipognak. Magyarországon roppant illetlen szipogni, viszont szabad hangosan trombitálva orrot fújni. (LOL engem például itt Angliában az őrületbe tud kergetni, hogy ha a munkahelyen azt kell hallgatnom, hogy valaki egész nap "diszkréten" szipog ahelyett, hogy kifújná az orrát. A "trombitálás" persze a másik véglet, de azért lehet az orrfújást is szalonképesen csinálni...)

Amerikában a nemzeti zászló a hétköznapok része, a legtöbb házon látható. Magyarországon csak ünnepnapokon kerül elő.

Amerikában a vendéggel levetetni a cipőt a legnagyobb illetlenség. (Hmm, nota bene.)

Magyarországon kiépített busz és vasútvonalak vannak még a legkisebb városokban is, míg Amerikában mindenkinek van autója. Akinek nincs, szociális hátrányban van. (Hát ezt nem feltétlenül venném negatívumnak, mondanom sem kell, hogy az amerikai autóipar mekkora károkat okoz közvetlenül és közvetetten az egész ökoszisztémának, erre nem igazán verném a mellem. Természetesen nekünk sincs mivel büszkélkednünk, de a tömegközlekedés fejlesztése és hatékonyságának növelése egy jó ellenpélda lenne.)

Az utcanevek Magyarországon a házak falán találhatóak, addig Amerikában az útkereszteződésekben, oszlopokra helyezve. (Ez például valóban sokkal jobban megkönnyítené a tájékozódást Magyarországon is.)

A magyar szupermarketek bevásárlókocsiainak négy szabadon forduló kereke van, míg az amerikai kocsikon csak az első kettő fordul. (Ööö váó, :DDD Nem tudom ennek van-e bármilyen gyakorlati előnye.)

A nap főétkezése Magyarországon az ebéd, Amerikában a vacsora.

Magyarországon a pincért az asztalodhoz kell hívni, ha szükséged van valamire, Amerikában a pincér kötelessége gyakran az asztalhoz lépni és megkérdezni, szüksége van-e az asztaltársaságnak valamire, illetve hogy elégedettek-e mindennel. (Bevallom őszintén, engem kurvára idegesít, amikor húszpercenként megkérdezik tőlem, hogy minden rendben van-e, ha valami bajom van, én biztosan szólni fogok, de példuál itt Angliában erre azért van szükség, mert egy átlag angol "udvariasságból" (honnan vették ezt a marhaságot?!) nem szólna magától, inkább megeszi az ételt, ami nem ízlik neki, és utána soha többet nem jön vissza, vagy esetleg még utólag ír egy többoldalas panaszlevelet, amikor már semmit sem lehet tenni...)

Amerikában nem illetlen dolog letenni a kést és csak a villát használni, míg a bal kéz az asztalon, vagy az ölben pihen. Magyarországon a kés-villa használat kötelező, már kisgyermekkorban.

Magyarországon, ha a vendég kér még az ételből, a vendéglátó elszégyelli magát, hogy nem adott eleget, míg Amerikában ez nagy dicséret a szakácsnak, a vendéglátónak, a ház asszonyának. (Mivan?! Nem hiszem, hogy ez általános lenne Magyarországon.)

Magyarországon a mosógép általában a fürdőszobában van, míg Amerikában a 'mosóhelyiségben'/utility room/laundry room. (Hát szerintem bármelyik jobb annál, mint hogy Angliában a KONYHÁBAN van a mosógép. Nekem mind a mai napig teljesen nonszensz.)

Amerikában a wc kagylónak nincs 'polca, ahol vizsgálatot lehet végezni a matérián', a produktum azonnal a vízbe érkezik. (Igen, és ha az ember nem tesz előre a vízbe több réteg wc papírt, akkor a belepottyanó szardarabtól felcsobban a szaros, hugyos, baktériumokkal teli víz az ember bőrére, aminek már a gondolatától is borzongok, ha a higiéniai szempontokat veszem figyelembe, úgyhogy lehet, hogy a "polcot" nem feltétlenül a vizsgálódás céjából találták ki...)

Az amerikaiak "pici törölközővel" mosakodnak.

Az amerikai iskolásoknak egyedi órarendjük van, így nincsenek osztályok, mint Magyarországon.

Az amerikai gyerekek nem használnak színesceruzát, csak művészeti órákon.

Az amerikai felnőtteknek két hét fizetett szabadság jár, míg Magyarországon ennek legalább a kétszerese.


 Forrás: Tengerentúlról

2010. szeptember 3., péntek

Re: Lehetnénk királyság is

Heti Válasz | "Lehetnénk királyság is"



- Milyen érzés lenne egy meddő nőnek, hogy szülne, de nem tud, s ezért még bírságot is fizet?

- Egyrészt ez nem bírság lenne, másrészt nem kell érzelmi kérdést kreálni az ügyből. A nemzet jövőjéhez vagy úgy járul hozzá valaki, hogy gyerekeket nevel, vagy úgy, hogy különadót fizet. Ezer esztendő van e mögött a nép mögött, s az, aki szeretné, hogy előtte is legyen ennyi, nem tekinthet pusztán magánügyként a gyerekvállalásra.

Ajjjajjjajjjajjj. És EZ Orbán alkotmányügyi tanácsadója? A gyerekcsinálás nem érzelmi kérdés, nem magányügy, hanem állampolgári kötelesség, a Nemzet érdeke?!?! Jéézusom, na ez már meredek. Most kivételesen egyet értek Erdélyi Mónikával. Hát, sajnos beigazolódni látszik, amit Orbánról gondolok, ha ilyen embereket egyáltalán a hatalom közelébe enged. Ezek szerint még mindig nem létezik Magyarországon olyan politikus, aki felfogná, hogy nem a Zemberek vannak az államért, hanem az állam van az emberekért, a király pedig csak azért van felruházva hatalommal, hogy SZOLGÁLJA az embereket. Boross úr mindenesetre megerősíti a viktátori eszmeiséget:

- Még az egyéni vélemények korszakát éljük. Mindenesetre rossznak tartom a jelenlegit. Le kell egyszerűsíteni.

Mondjuk az már önmagában minősíti őt, hogy szerinte Schmitt Pál azért jó államfő, mert ő egy "magas, fess, jóképű ember". Nem kívánom, hogy igazam legyen, de attól félek, keservesen megemlegetik még a magyarok ezt az Orbán érát...



Kapcsolódó cikk:

Linkajánló: setavan.hu

Szeretem az ilyen kezdeményezéseket.

Re: Az űrszemét miatt pánikol a Pentagon


Index - Tudomány - Az űrszemét miatt pánikol a Pentagon

Hm, hm, hm. Lehetséges, hogy netalántán esetleg mégicsak érdemes lenne elgondolkoznia az emberiségnek, hogy mielőtt egy lépést is teszünk bármerre, először talán meg kellene vizsgálni, hogy annak milyen következményei lesznek a környezetünkre, amelyek teljesen meglepő módon közvetetten ránk is vissza fognak hatni?!


(ilyen idióta barmokat, istenem...)

2010. szeptember 1., szerda

Hazudj, ha tudsz

Egy ismerősöm ajánlására ma elkezdtem nézni egy érdekes sorozatot, a címe Lie To Me. Egy magánnyomozóról szól, akinek a szakterülete a hazugság: az emberek gesztikulációjából, testbeszédéből, a metakommunikációból ki tudja olvasni, hogy valaki mikor mit hazudik, és ezt a képességét csapatával együtt a rendőrség, politikusok és vállalatok megbízásában kamatoztatja. A fiktív történeteken keresztül bemutatott módszerek valódi pszichológiai megfigyeléseken alapulnak, és a készítők olykor ügyesen belecsempésznek olyan kép- és videóhivatkozásokat is, amelyek híres (hírhedt) emberek hazug reakcióit mutatja. Olyan mint a Helyszínelők, csak egy sokkal mesteribb, kifinomultabb szinten, ahol nem az empirikus bizonyítékok összegyűjtésére és tudományos elemzésére fókuszálnak, hanem az Emberre. Tim Roth zseniális a modern szárnyas fejvadász szerepében, ő a két lábon járó poligráf, aki olykor maga is hazudik, de a megfelelő kérdések feltevésével (és egy fejlettebb Voight-Kampff technológiával) az emberi hazugságokon keresztül derít fényt az igazságra.



A téma rendkívül izgalmas, a szereplőválogatás is nagyon jó, és már az első epizódból tanultam két fontos dolgot:

The question is never simply if somebody is lying, it's why.

When you are lying it's hard to tell the story backwards because there is no real memory of what happened.

Re: EU-s támogatással tréningezik a szexmunkásokat

DISCLAIMER:

It's mind-boggling that after almost 12 years of publishing it, my commentary on this news article has been unpublished, because apparently it violated this Blogger content policy:

Dangerous and Illegal Activities

Do not use this product to engage in illegal activities or to promote activities, goods, services, or information that cause serious and immediate harm to people or animals. While we permit general information for educational, documentary, scientific, or artistic purposes about this content, we draw the line when the content directly facilitates harm or encourages illegal activity. We will take appropriate action if we are notified of unlawful activities, which may include reporting you to the relevant authorities.

For the record, in this blog post I expressed my opinion that changing the word from "prostitute" to "sex worker" (or any other words, for that matter) will not subsequently change the public's prejudice against the people who work in the sex industry or resolve any of the underlying issues, and there would have been (and still are) so much more that the authorities, the media, the charity organisations, or society in general could do instead of just superficially "rebranding" the issue. 

12 years on I stand by all the words I wrote in this context and I did not violate any of the policies, if anyone at Blogger would have actually read my blog post would know that it does not engage, promote, facilitate or encourage prostitution (or any other illegal activities), quite the contrary, so I hope that with the original wording and updated links they will republish it in compliance with Article 10 of the Human Rights Act: Freedom of expression.



Index - Belföld - EU-s támogatással tréningezik a szexmunkásokat


Ezért most megpróbálják új, pozitív jelentéssel felruházni a szakmát, és az angol sex worker-ből szexmunkásra magyarosítottak, ami az egyesület munkatársai szerint átfogóbb és nincs történelmileg megbélyegezve.

Annyira bírom ezeket a nagy kazinczykat, akik azt hiszik, hogy ezzel majd le tudják küzdeni az előítéleteket. Hát hogyne, csak átnevezem a szót, és hipp-hopp, a probléma nem is létezik többé! És persze nem fognak a későbbiekben sem kialakulni ugyanazok az előítélek, mint a másik szónál, hiszen az embereknek CSAK A SZÓVAL volt a bajuk, ha mostantól úgy hívják a prostituáltat, hogy szexmunkás, akkor MINDEN OKÉ. A kedvenc nyelvújításaim közé tartozik például a cigány meg a roma, vagy a titkárnő meg az asszisztens. Gratulálok a kedves érdekképviselőknek, ez BIZTOSAN meg fogja oldani a problémát, és jó látni, hogy pont ők minden tőlük telhetőt elkövetnek azért, hogy a prostitúció intézménye tovább virágozzon és bebetonozza magát a társadalmunkba. És már látom is magam előtt, hogy az utcalányok között majd lesznek olyan kurvák, akik kikérik maguknak, hogy ők nem prostik, hanem szexmunkások.

„A prositutált szó kiszolgáltatottat, nem megbecsültet jelent”

Félreértés ne essék, a prostitúcióban SEMMI megbecsülendő nincsen, ez minden férfi szégyene, a rendszer anomáliája, ami az érzelmi intelligenciánk súlyos hiányának szüleménye, az emberi civilizáció szegénységi bizonyítványa, ami csak azt mutatja, hogy mennyire (nem) tiszteljük a nőket (és a nők saját magukat). Természetesen szükségük van védelemre, mivel ők az egyik legkiszolgáltatottabb tagjai a társadalomnak, de azt a legálságosabb célnak tartom, hogy elismerést vívjunk ki a munkájukért. Persze, jutalmazzuk csak meg a rabszolgát, találjunk ki neki egy díjat, hogy legalább jól érezze magát (lásd pornó Oscar-díj), és ezáltal legitimizáljuk és elviselhetőbbé tesszük azt a megalázó életmódot, ami önmagában az emberi mivoltunk sárba tiprása.

A sajtótájékoztatón résztvevő 28 éves Anna hat és fél éve dolgozik prostituáltként. Reál szakos, ELTÉ-s egyetemista, férjezett és saját otthonában fogadja vendégeit. Mint mondja, nagy a lakás, úgyhogy a férje otthon tud maradni, amíg ő egy másik szobában klienseit fogadja. Hetente nagyjából hét főt.

Azt szoktam mondogatni, hogy lehet, hogy annak idején a jégkorszakban az alkalmazkodó-képességünk volt a túlélelésünk kulcsa, de a mai világban ugyanez a vesztünk is. Tartósan elviselünk minden fájdalmat és abberáns torzulást az életünkben, és a mai rendszerben esélyünk sincs megtanulni, hogy hogyan javítsunk az életünk minőségén a pénzügyi helyzetünktől függetlenül (bár épp a magyarok pénzügyileg is teljesen analfabéták.) Az, hogy létezhet egy ennyire abszurd, groteszk élethelyzet, mint Anna esetében is (és ne legyünk olyan naivak, hogy azt higgyük, ez csak valami elszeparált, különleges eset), a magyar társadalom görbe tükre, egy impotens rendszer cáfolhatatlan bizonyítéka.

Elfogyott a pénzem, és Havas Henrik riportkönyvéből alaposan megtudtam, hogyan működik ez a világ.

Kár, hogy senki nem ír arról riportkönyveket, hogy például egy prostituált hogyan tud kimászni abból az életből...

Szintén felszólalt Dr. Borai Ákos jogász, aki korábban - még rendőrezredesként – írt könyvet a prostitúcióról.

Ezt a könyvet meg is fogom rendelni.

A rendőrség nagyon keveset tud a prostituáltakat érintő nemzetközi emberkereskedelemről, és nemcsak a magyar, az uniós kollégák sem.

Mondjuk nekem ebből is az látszik, hogy mennyire nem veszik komolyan a problémát...


2010. augusztus 3., kedd

Egy régi gondolat

Már jó ideje gondolkoztam rajta, hogyan tudnám egyszerűen megfogalmazni, amit már régóta éreztem. Azt hiszem ma sikerült.

Az őrült és a zseni között az a különbség, hogy a zseni be tudja bizonyítani, hogy igaza van.


Idézet



"Törekednünk kell arra, hogy megtaláljuk azt az egyszerűséget, ami a kifinomultságon túl rejlik."

2010. augusztus 1., vasárnap

Re: Németország kampányt indít az angol ellen

Forrás: Nyelv és Tudomány

"Kampányt indítanak német nyelvvédők az angol térhódítása ellen. Szerintük a „denglish”, azaz az angol és német keverékszavak beszennyezik mindkét nyelv tisztaságát, ezért száműzni kell őket a reklámokból és a televízióból."

Erre például égető szükség lenne Magyarországon is, ami elsősorban a Magyar Tudományos Akadémia mélyentisztelt munkatársainak kötelessége lenne már vagy 20 éve, ha abban az országban még létezne valaki, aki emlékezne arra, hogy mi a kötelessége. Nagyon nagy szükség lenne újra Kazincykra, Grétsy Lászlókra, a modern nyelvújítókra, nyelvművelőkre, nyelvápolókra.

„Nem akarjuk előírni, hogyan beszéljenek az emberek, csak éppen szeretnénk felhívni a figyelmüket arra, hogy néhány angol jövevényszó egyszerűen nem illik a német nyelvbe.”

Az hagyján, mert azért a német és angol nyelvnek közös gyökerei vannak, közös nyelvcsaládba tartozik, sok átfedés van már jelenleg is közöttük, de a Magyar nyelvbe aztán végképp nem illik egyetlen angol szó sem, ráadásul szinte mindegyik szónak már létezik magyar megfelelője, csak az agymosott, egészséges nemzeti öntudatát vesztett emberek "trendibbnek" tartják az angol kifejezéseket, és többnyire az amerikai kultúra majmolásával próbálják kitölteni a saját nemzeti identitászavaruk által keletkezett űrt. Természetesen ezért nem Amerikát kell vádolni, az "elnyomó" kultúra ilyen erőteljes torzító hatása csupán a saját kultúránk gyengeségét jelenti, amit a saját népi hagyományaink, tradícióink felélesztésével - a modern kor szellemiségéhez hangolva - tudunk megerősíteni.

„Nem csak a németet, de az angolt is védeni akarom” – állítja a harcos nyelvvédő. „Az angol nyelv nem csak egy halom tégla, amiből kivehetjük azt, amihez éppen kedvünk van”.

Azt hiszem, valóban ez a helyes üzenet, mert itt tényleg erről van szó. Magyarországon nagyon sok ember van, aki azt hiszi, hogy tud magyarul, és főleg olyan, aki azt hiszi, hogy tud angolul (az idegen nyelv oktatás színvonaláról ne is beszéljünk), valójában egyik nyelvet sem tudja helyesen beszélni (sem írásban, sem szóban), csak a kettő egyvelegéből eredő kusza "hunglish" nyelven hablatyol, de még így sem képes kifejezni magát. Az Anyanyelvünk a legnagyobb kincsünk, a nyelv az alapja az egész kultúránknak, nemzetiségünknek, és ezt semmilyen körülmények között nem szabad elveszítenünk vagy eltékozolnunk.



Kapcsolódó cikkek:


2010. július 31., szombat

Re: Az iPhone a legsikeresebb androidos mobilok előtt

Forrás: Appleblog

Az idei második negyedévben legalábbis 8,4 millió készüléket adott el az Apple, míg az egyik legnépszerűbb androidos telefont, a Droidot meg a Milestone-t gyártó Motorola csak 2,7 millió okosmobilt adott el. Eközben a HTC 2,8 millió készüléket értékesített, ez a szám egyébként 3,5 millióra nő, ha a nem saját márkával ellátott, de HTC által gyártott készülékeket, például a Nexus One-t is figyelembe vesszük.

A tökéletes bizonyíték, hogy jó marketinggel a szart is el lehet adni.

És ha még egyszer valaki azzal próbál nekem érvelni, hogy valami azért népszerű, mert az embereknek arra van igénye, azt esküszöm pofán baszom.

Fwd: A „perfekt angol” legendája



Re: Gyerekprosti-közvetítéssel gyanúsítják Bill Clinton milliárdos haverját

Forrás: Velvet

A befektetési alapkezeléssel milliárdos vagyont kereső Jeffrey Epstein épp múlt héten szabadult, miután leülte börtönbüntetését, amiért kiskorúakkal szexelt. A hatóságok most ismét nyomoznak utána: ezúttal a gyerekprostik használatán kívül az importjukkal is gyanúsítják.


Ha tudnánk, hogy valójában mi zajlik azokban a berkekben, azt hiszem bőven lenne min elszörnyülködnie a világnak. Ez nem a jéghegy csúcsa, hanem a jéghegy csúcsán lévő jégdarabka.

A korábbi per tanúsága szerint Epstein több villájában is tartott fenn masszázsszobát, ahol általában több igen fiatal – akár kiskorú – lány várta, hogy a milliárdos a kezük alá feküdjön. A feladat a masszázs mellett szexuális játékokat, kézzel vagy szájjal kielégítést, és akár teljes szexuális aktust is tartalmazott, a lányok közt pedig volt 14 éves is (ő a vádirat szerint 300 dollárt kapott szolgáltatásaiért)

Ennyit ér egy gyermek élete, abban a milliárdos környezetben lehet, hogy még azt is elhitették velük, hogy ez csak "játék", és nem is olyan rossz dolog. Mindenesetre nem meglepő, hogy Amerikában (is) egyre többen veszik természetesnek, hogy pénzért pornó filmben szerepeljenek (vagy más szexipari tevékenységet folytassanak), az alapvető emberi értékrend teljes hiánya miatt nem is várható el, hogy ebben bármi kivetni valót találjanak, és bár ezeknek a lányoknak meg van az esélye, hogy kiszabaduljanak abból a beteg világból, de attól félek, rájuk is hasonló élet vár.

A kiskorú masszőrlányok közt ráadásul voltak külföldiek is, többnyire Kelet-Európából és Dél-Amerikából, és nem egy közülük Epstein magángépein érkezett az Államokba.

Kíváncsi vagyok, vajon hány magyar áldozata lehet ennek a hálózatnak.

Re: Azt mondják, már egy mosollyal is segítek

Forrás: Sport Géza

Egerszegi Krisztina az Ifjúsági Olimpiára utazó magyar csapat fővédnöke, hosszas töprengés után vállalta Gyulay Zsolt felkérését. Neki is segített volna, ha tizennégy évesen, első olimpiáján példaképe ott lett volna.


Igen, hatalmas szükség lenne az ilyen igaz példaképekre, akiket az egész ország ünnepelhetne és felnézhetne rájuk, akik a sikereikkel erőt és kitartást adnának a jelen kor embereinek, és inspirálnák, motiválnák az eljövendi generációkat még nagyobb sikerek elérésére. Egyszer eljön az az idő, amikor ezek az emberek fognak szerepelni a tévében főműsoridőben.

"Ha úszóversenyekre megyek, az is furcsa, hogy odajönnek hozzám olyanok, akik még meg sem születtek, amikor én már sikereim után visszavonultam, és már attól boldogok, ha egyáltalán rájuk nézek, vagy megsimogatom őket. Pedig azt sem kellene tudniuk, ki vagyok én.”

Tudniuk kell, mindenkinek tudnia kell.

Re: Az új médiatörvénnyel védték meg a Classt és a Neo FM-et

Forrás: Index

Árulja már el nekem valaki, hogy ezt így mégis hogy lehet megcsinálni?!?!?!

De a Legfelsőbb Bíróság döntése ellen védekezésül a kormány az utolsó pillanatban átírta a múlt héten megszavazott médiatörvényt. Az új törvényben visszamenőleges hatállyal szerepel az a passzus, miszerint "azonnali hatállyal kell felmondani a szerződést, ha a szerződést nem lehetett volna megkötni, és a – kizárólag a műsorszolgáltató által előidézett – jogsértő állapot még fennáll". Az eddig hatályos jogszabályban viszont mindez úgy volt, hogy "azonnali hatállyal kell felmondani a szerződést, ha a szerződést nem lehetett volna megkötni, és a jogsértő állapot még fennáll". Vagyis a törvény elfogadása után csak akkor kell felbontani a szerződést, ha a műsorszolgáltató követett el jogsértést, a rádiós pályázatoknál viszont egyértelműen az ORTT a hibás.

És még ezt merészelik demokráciának hívni Magyarországon...

Re: Nőket erőszakolt a szexuális zaklatásról tartott előadásairól híres svéd rendőr

Forrás: MTI via Index

A 64 éves Goran Lindbergh, Upsala volt rendőrfőnöke egész Svédországban a nemek közti egyenlőség bajnokaként és a szexuális zaklatási ügyek szakértőjeként volt ismert. Mint kiderült, több nőt is megerőszakolt, egyik áldozatát az ágyhoz kötözte. Hat és fél év börtönre ítélték.


Nem tudni, hogy ezek a megerőszakolások pontosan milyen körülmények között történtek, de egy ilyen magas rangú és komoly felelősséggel bíró embertől ez különösen alattomos tett, és sokkal súlyosabb károkat okozott közvetetten, hiszen nem csak a felsorolt bűntényeket követte el (23 vádpontból 17-ben találták bűnösnek), de egyúttal lerombolt egy eszmét, egy szimbólumot, amit ő képviselt, és ennek következtében az emberek hite és bizalma is megrendül, amit ezek után sokkal nehezebb lesz helyreállítani. Bár semmit nem változtatna a megítélésemen, csak tanulságképp lennék kíváncsi rá, hogy vajon ő már régebben is elkövetett hasonlókat, és azért kezdett el "prédikálni" az ilyen bűncselekmények ellen, hogy ezzel egyhítse a bűntudatát, a lelkiismeret-furdalását, vagy pedig alapvetően egy jó ember volt, csak a gonoszok üldözése közben vált őmaga is azzá.

A történetről eszembe jut a világsikerű svéd könyv, A tetovált lány filmfeldolgozásának egyik jelenete:

(A videó megtekintése csak 18 éven felülieknek ajánlott.)



Kapcsolódó cikk:

2010. július 18., vasárnap

Nőismerőseimnek szeretettel


Kis etimológia :)

The word “clitoris” is derived from the Greek word for “little hill”.

Leila és Darth Vader a metrón

Az Improv Everywhere ismét nagyot alakított. :)))

Fwd: Vicces hűtő mágnesek


Fwd: Antivírus programok

LOL Imádom a Doghouse Diaries-t!


Re: Angelina Jolie legnagyobb kalandja az anyaság


Nyilván nem ismerem a hétköznapjaik részleteit, de mindenképp példamutatónak tartom Angelina Jolie és Brad Pitt családi életét, és egyszer, ha leszek olyan áldott, hogy saját családom legyen, akkor én is valami hasonlót szeretnék.

http://velvet.hu/blogok/gumicukor/2010/07/17/angelina_jolie_legnagyobb_kalandja_az_anyasag/

Fwd: Mobilon látom a falat, ami nincs is ott

Na, ez egy nagyon jó kis ötlet.

http://index.hu/tech/2010/07/18/latom_a_falat_ami_nincs_is_ott/

2010. július 17., szombat

1950-es évek víziója 1925-ben

Gyerekkoromban én is úgy képzeltem el az ideális várost, hogy az autóforgalom teljesen a föld alatt van, ezáltal az autók káros anyag kibocsátását is ki lehetne szűrni, a felszínen pedig csak gyalogosok vannak (vagy legfeljebb villamos) rengeteg zöld területtel, kreatív tervezésű sétányokkal, parkokkal. Teljesen értelmetlen, hogy szmoggal, zajjal, forgalmi dugókkal csúfítjuk el a saját élőhelyünket, arról nem is beszélve, hogy az autósforgalom  is sokkal hatékonyabban tudna működni zebrák és gyalogátkelő helyek nélkül. A mai városok nem napjaink igényeinek kiszolgálására lettek kitalálva, a XXI. században lehet, hogy ideje lenne újragondolni a várostervezés alapjait.

2010. július 15., csütörtök

Fwd: Kína saját internetet építene

Úristen, ezek betegek bazmeg... Az egész ország működését a tudatlanságra és tájékozatlanság építik. Szerencsétlen kínaiak.

http://index.hu/tech/net/2010/07/15/kina_sajat_internetet_epitene/

Kacsapofa :)


Imádom az ilyen fotókat



Vándorcigányok



B. Klimeš, 1916

Fwd: Cigányokról

A szentkúti vajdák

"Intő példa ez arra, hogy a saját jelenünket ne higgyük öröktől fogva és öröklétig tartónak. A világ változik, és a problémák is változnak benne, ami ma éget, arra holnap már nem emlékszünk, ami ma nem látszik, holnap legnagyobb gondunk lehet."

Hát igen...

Fwd: Végre rájöttek: a kicsi lopás is lopás

...

http://vastagbor.blog.hu/2010/07/13/a_kicsi_lopas_is_lopas


(Csak egy apró megjegyzés: "És pénzbírság helyett maximum 60 nap elzárást kaphat." Az új kormány most szinte minden bűncselekményt elzárással akar megbüntetni, aminek hosszútávon súlyos társadalmi és pénzügyi következményei lesznek. Nem tudom felfogni, hogy miért kell olyan problémákkal görcsölni, évekig szenvedni, aztán rájönni, hogy ez mégsem jó, amiket más országokban már rég megoldottak.)

Viktátor

Hát igen, az ilyen népi gúnynevek eléggé sokatmondóak...

2010. július 14., szerda

Re: Saját kudarcai miatt verhette halálra kisfiát

Forrás: Index

Idegileg gyenge, agresszív, élete kudarcáért a gyermekét okoló ember lehet a fiát halálra verő dunaharaszti férfi - osztotta meg több évtizedes tapasztalatát a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) úgynevezett döglött ügyek osztályának volt vezetője kedden az MTI-vel.

Azt egészen biztosan merem állítani, hogy a magyar családok legalább több mint felében hasonló okokból kifolyólag ugyanilyen lelki terrorban nőnek fel a gyerekek, csak ez ritka esetben fajul halálos bántalmazásig, ezért "nem tudunk róla". (Persze, hogy tudunk róla, csak amíg nincs fizikai nyoma, addig a jelenség nem is létezik, és különben is mindenért csak a média a felelős, a szülő sohasem tehet róla...)

A nyomozó úgy véli: ha bizonyítottá válik H. Gábor bűnössége, a férfi nemcsak súlyos, több éves büntetésre, hanem leendő börtöntársai megvetésére is számíthat. A cellákban nagyágyúknak számító fegyveres rablók, pénzbehajtók és társaik ugyanis a börtönhierarchia aljára utalják a gyermekbántalmazókat.

Őszintén kívánom neki, hogy a börtönélete legyen maga a pokol, és minden egyes nap élje át azt a kiszolgáltatottságot, reménytelenséget, szorongást, és rettegést, amit a fiának kellett elszenvednie tőle. Remélem, hogy ő legalább békére lelt halálában, ha már életében nem sok jutott neki.

Re: A Fidesz lemondatná Novák Elődöt

Forrás: Index

"Lógjon" – ezt kiabálta hétfőn a Jobbik képviselője Meggyes Tamás mentelmi jogával kapcsolatban.


A Jobbik képviselője ezt nem tagadta. Mint mondta, a mentelmi jog felfüggesztésével kapcsolatban tette a megjegyzését, ezért kiabálta, hogy "függesztődjék fel, azaz lógjon". Hozzátette, hogy a bekiabálás "klasszikus parlamenti műfaj", és pártja nem bünteti "a radikalizmust, a szókimondást, a humornak ezt a formáját".

Hát erre aztán tényleg baromi nagy szüksége volt az országnak, hogy még több pofátlanul hazudozó politikus kerüljön be a parlamentbe. Elmondanám ennek a tejfölösszájú takonynak is, hogy kurvára nem vagyok humoros kedvemben, amikor azt látom, hogy hogyan balfaszkodják el a hatalom közelében lévő emberek az ország sorsát, és arra a legkevésbé sincsen szükség, hogy még egy kolonc párt lógjon az ország nyakán, ami folytatja a már jól megszokott "klasszikus parlamenti műfajt". Egy példamutató pártra sokkal nagyobb szükség lenne, nem pedig egy olyan csökött agyú társaságra, akik azt hiszik magukról, hogy mivel bekerültek a parlamentbe, akkor most már őnekik is lehet akármit bekiabálni, mert hogy ez csak "hagyományápolás". Ezt a logikát követve már csak egy lépésre vannak attól, hogy "ha ők is lophattak, akkor mi is lopni fogunk, csak hogy folytassuk a tradíciót"...

2010. május 29., szombat

Olvasnivaló az utolsó napomra 26 évesen

Karinthy Frigyes
Találkozás egy fiatalemberrel


Jókedvű voltam, mindent elfelejtettem, körülményesen meggyújtottam a szivarom, és nekivágtunk az Andrássy útnak. Én szép és drága feleségem mosolygott rám a fátyol alól, én szép kedvesem, aki, íme, szeretett és megengedte, hogy szeressem.

A fiatalemberrel a Duna-parton találkoztam, hat óra felé. Elment mellettünk, már alkonyodott akkor, nem vettem észre. Már húszlépésnyire lehetett, mikor hátulról megpillantottam. Egyszerre elhallgattam, és zavart nyugtalanság fogott el. A karcsú derék egy rakodóhajó hátteréből vált ki élesen, de mégis, azt hiszem, lépéseiről ismertem rá. Kicsit kopottak a ruhák. A kezében széles füzetet vitt. Tizennyolc vagy csak tizenhét éves talán... még haboztam, nem mertem elhinni... el akartam fordulni, de egyszerre éles nyilallás vonaglott át a szívemen, és utána oly heves dobogás fogta el, hogy meg kellett hogy álljak. Egy mozdulatát láttam meg, amint a kezét felemelte és maga elé tartotta: ó, jaj, rettenetes, ez volt a kéz, még a vágást is megismertem rajta, amit a tornateremben...

A feleségem csodálkozva nézett, rám, és én hebegve mondtam:

- Kérlek... várj rám... beszélnem kell ezzel a fiatalemberrel...

És ott hagytam őt, és előresiettem. Nemsokára aztán meglassítottam a lépteimet. Már alkonyodott. A fiatalember nem fordult meg. Tudta, hogy mögötte vagyok. Nyugodtan ment tovább, egy hajókötél-kőnél nyugodtan megállt, és a csendes Duna felé fordult, s nézett át, messze a hegyek felé. Borzasztó zavarban voltam, a torkom köszörültem. Melléje álltam, hogy észrevétessem magam. Lopva a száját néztem, mely fiatalabb és keskenyebb volt még, mint az enyém. A szeme nagyobb és világosabb. Ó, ő volt az. És a füzet a kezében, a régi füzet... amit a szekrényem fenekére tettem és elfelejtettem... Nehéz, szorongó izgalom volt ez.

- Hát... nem látsz?... - mondtam végre halkan.

- De igen - mondta, de nem fordult felém.

Zavartan hallgattam. Aztán elszégyelltem magam. Nevetséges. Egy tizennyolc éves fiatalember! A találkozás különös, de fel kell hogy találjam magam. Elfogulatlan leszek. Örüljön, hogy alkalma volt meglátni engem.

- Azonnal megismertelek - mondtam hangosan - amint elmentél mellettem.

- Tudom - mondta.

- Hát mért nem jöttél oda? Nem vagy kíváncsi rám?

Nem felelt. Ideges lettem.

- Jó, tudom, milyen tartózkodó és gőgös vagy. De látod, ennek semmi értelme. Hidd el, rájöttem, hogy semmi értelme... Majd elmagyarázom neked... Magad is belátod majd, hogy nem maradhattam tartózkodó és gőgös... De hát miért nem nézel rám... Nézd, bajuszom van... Huszonhat éves vagyok... De furcsa vagy. Haragszol rám?

Nem felelt. A szája keserűen összehúzódott.

- Eh!... - mondtam. - Ez a nagyszerű hallgatás! Jó, jó, emlékszem már... Hát aztán? Örökké nem csinálhatja azt az ember. Né, még talán szemrehányásokat teszel. Ugyan kérlek, a nagy hallgatásod nem olyan nagy dolog... Nem látom, hogy sokat használt neked... A ruhád nagyon szánalmas, édes fiam. És sovány vagy. Már, engedj meg, nem tudnék ilyen ruhát felvenni... Na, mi az! Sírj egy kicsit, kapsz egy krajcárt!

Most nézett rám először. Keményen rám nézett, a szemembe, aztán elfordult.

- Sokat beszélsz - mondta szárazon.

Megsértődtem.

- Ó! Ugyan! Nagyon tökéletesnek képzeled magad. Igenis, beszélek, mert tanítani akarlak... érted? Végre, idősebb vagyok nálad... és én azóta sokat láttam... és sokat tapasztaltam... te gyerek vagy... mit tudod te...

Egyszerre elcsuklott a hangom, lehorgasztottam a fejem, és egészen halkan és zavartan felemeltem a kezem, és zavartan mosolyogva suttogtam:

- ...Hát mit tegyek?... hát azt nem lehetett, ahogy te gondoltad. Hidd el, kérlek, nem lehetett... én próbáltam... de igazán nem lehetett...

Most felém fordult. Elgörbült szájjal, gyűlölettel nézett rám.

- Hol a repülőgép? - kérdezte rekedten.

Zavartan dadogtam:

- Hát... mit tegyek... feltalálták... Farman... a Wright-testvérek... nem voltam ott... De hidd el, ők is elég jól csinálták... egész jó, aránylag... lehet vele repülni...

- Látom - mondta gúnyosan. Aztán megint rám nézett. - Hol az Északi-sark?

Lesütöttem a szemem:

- Valami Peary elérte... Kérlek, hát nem volt idő... te tévedtél... nem lehet mindent... én akkor az egyetemre jártam...

- Úgy - mondta.

Aztán:

- Hol a büszke és szabad Magyarország?

- Kérlek alássan... igazán furcsa vagy... dolgozunk rajta... én is... de az nem megy olyan hamar... az embernek élni is kell.

Hadarni kezdtem:

- De látod... azért én igyekeztem... hogy legyen valami abból... amit neked megígértem... írtam ám... Elég jó dolgokat írtam... Nézd meg csak, kérlek, a kirakatokat... a nevem ismerik... jónevű vagyok... ahogy te akartad... és az emberek eléggé tisztelnek... És látod, könyveket is írtam... ahogy te elgondoltad... nézd csak... itt van egy... elég jó...

Idegesen kapkodtam ki zsebemből egyik könyvemet, amelyben humoros rajzok és novellák vannak, és mutattam neki.

- Nézd csak... elég jó...

Egyetlen pillantást vetett csak a könyvre, nem nyúlt utána.

- Igen, láttam már - mondta kurtán. - Elég jó.

Kinyújtotta a karját az alkonyodó láthatár, az elgörbülő hegyek felé.

- Hol a nagy szimfónia, a rettenetes színjáték a szürke láthatárról és a gőgös istenekről, akik ott lüktetnek és vonaglanak a láthatár mögött?

Elpirultam.

- Hát kérlek... azt nem lehetett... Azt nem lehet három felvonásban megcsinálni... Te tévedtél... A szürke láthatárt nem tudja eljátszani egy színész... aztán rájöttem, hogy ez nem is a megfelelő műfaj... és nem is tudnék elkészülni vele... Hanem írtam erről egy csinos szonettet... egy előkelő revü hozta... és tetszett... és azóta jobban fizetnek...

Nem felelt. Komor hallgatásba merült, tekintete elmerült a távolban. Akartam még mondani valamit, megmagyarázni, hogy milyen fiatal ő... de homályosan emlékeztem rá, hogy ilyenkor, mikor így néz, nem lehet őt zavarni. Egyszerre eszembe jutott a feleségem, és nyugtalankodni kezdtem.

- Kérlek... - mondtam -, jöjj velem, bemutatlak a feleségemnek. Ó, ennek örülni fogsz. Nagyon szép asszony... értékes, nagyszerű nő... látod... vagyok valaki... ahogy te akartad...

Most rám nézett, és szemében végtelen gúny volt.

- Meghódítottad - mondta. - Ugyan! Ó, milyen büszke vagy rá! Te mentél hozzá, és meghódítottad!... A várkastély leszállt a hegyről, és ostrommal bevette a völgyet!... A tölgy meghódította a folyondárt, és szerelmesen körülcsavarta... Miért nem jön ide a feleséged?

Összehúztam a szemem.

- Ostoba vagy - mondtam. - Gyerek vagy. Ezek fantazmagóriák. Nincs igazad. Nekem van igazam. Én felnőtt vagyok, és megismertem az életet. Mit tudsz te az életről! Téged mindenki kinevetne!

Egészen mellém állt, a szemembe nézett. Most láttam meg sűrű és barna haját.

- Nem akartam megismerni az életet... azt akartam, hogy az élet ismerjen meg engem... Igen, engem mindenki kinevetne, és te nem akartad, hogy miattam téged kinevessenek... De te tudod, nézz a szemembe, merj a szemembe nézni!... te tudod, hogy te vagy a nevetséges és kicsi... és hogy nekem van igazam... és hogy nem nevetséges, amit én mondok... te tudod, hogy nekem van igazam... te szegény... te kicsi... te senki... Merj a szemembe nézni...

El kellett fordulnom; a helyzet ostoba és kínos volt. Ő lassan távolodott el tőlem, aztán nem nézett többé rám, lassan, gondolkodva indult meg...

Percek múlva, halkan tudtam csak megszólalni:

- Hová mész? Maradj... - suttogtam. De nem fordult már vissza. Csak a szavát hallottam még, távolról:

- Emlékezz rá, hogy egyszer még, utoljára, találkoztál velem... És ha van még benned valami belőlem, mártsd be tolladat a lenyugvó nap tüzébe, s írd meg nekik... írd meg ezt a találkozást... és írd meg nekik, hogy hagytalak el, és hogy tűntem el, beleolvadva az alkonyodó égbe, ifjan, szépen és végtelenül szabadon, hogy ne lássalak többé...

Ezeket nagyon messziről hallottam már, és a karcsú alak vékonyodott, elfolyt, felemelkedett. Még néztem, azt hiszem, hogy látom, de aztán rájöttem, hogy a vörös égen egy vékony felhő lebeg csak.

A feleségem türelmetlen lett.

- Ki volt ez a fiatalember? - kérdezte.

- Egy régi ismerősöm - mondtam neki zavartan. - Kedves fiú...

- Igen - mondta a feleségem kicsit élesen. - Csak rossz modora van. Miért nem mutatkozik be? Pedig feltűnően hasonlít hozzád.

Aztán idejöttünk a kávéházba. Nehéz kedvemről lassan oszlott el a görcs.

- A téma szép - mondtam magamban, felvidulva. - Versnek kicsit hosszú volna. De egy novellát lehet belőle csinálni. Röviden, szatirikusan. Ma úgyis kedd van, szállítanom illik valamit.

Papírt kértem, és rövid habozás után leírtam a címet: "Találkozás egy fiatalemberrel..."

És csak tompán fájt már a seb.

2010. május 15., szombat

Legnagyobb kincsünk: az Anyanyelvünk


Bencze Imre: Édes-ékes apanyelvünk

Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót.
Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót.
Egyes számban kő a kő, többes számban kövek.
Nőnek nők a többese, helytelen a növek.
Többesben a tő nem tők, szabatosan tövek,
Aminthogy a cső nem csők, magyarföldön csövek.
Anyós kérdé van két vőm, ezek talán vövek?
Azt se tudom mi a cö, egyes számú cövek?
Csók - ha adják - százával jó, ez benne a jó.
Hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve csó?

Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,
Nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.

Miskolcon, ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden,
Mire mindezt megtanulod, beleőszülsz idegen.

Agysebész, ki agyat műt, otthon ír egy művet.
Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tüvet.
Munka után füvet nyír, véletlen sem fűvet.

Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő.
Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő.

Több szélhámost lefüleltek, erre sokan felfüleltek,
Kik a népet felültették, mindnyájukat leültették.

Foglár fogán foglyuk van, nosza tömni fogjuk.
Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk.
Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk.

Főmérnöknek fáj a feje, vagy talán a fője?
Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője.

Százados a bakák iránt szeretetet tettetett,
Reggelenként kávéjukba rút szereket tetetett.

Helyes, kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség.
Nemekből, vagy igenekből született a nemiség?

Mekkában egy kába ürge Kába kőbe lövet,
Országának nevében a követ követ követ.

Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg s ridegen,
Néha játszik, nem sajátján, csak idegen idegen.

Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi,
Asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi.

Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát:
Mit válasszon: a Fiatot, fiát vagy a fiúját?

Ingyen strandra lányok mentek, Minden előítélettel mentek,
Estefelé arra mentek, Én már fuldoklókat mentek.

Eldöntöttem megnősülök, fogadok két feleséget.
Megtanultam, hogy két fél alkot és garantál egészséget.

Harminc nyarat megértem, mint a dinnye, megértem,
Anyósomat megértem, én a pénzem megértem.

Hiba mentes mentő vagyok, Szőke Tisza partján mentem,
Díszmagyarom vízbe esett, Díszes mentém menten mentem.

Szövőgyárban kelmét szőnek. Fent is lent, meg lent is lent.
Kikent-kifent késköszörűs lent is fent meg fent is fent.
Ha a kocka újfent fordul: fent a lent és lent is fent.

Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött,
Hagyma lapult kosarában, meg egy adag kőrözött.

Fölvágós a középhátvéd. Három csatárt fölvágott.
Hát belőle vajon mi lesz? Fasírt-é vagy fölvágott?

Díjbirkózó győzött tussal, Nevét írják vörös tussal,
Lezuhanyzott meleg tussal, Prímás várja forró tussal.

Határidőt szabott Áron, Árat venne szabott áron.
Átvág Áron hat határon, Kitartásod meghat Áron.

Felment - fölment, tejfel - tejföl, ...Ne is folytasd barátom!
Első lett az ángyom lánya a fölemás korláton.

Magyarország olyan ország, hol a nemes nemtelen,
Lábasodnak nincsen lába, aki szemes szemtelen.
A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas,
Magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas.
Daru száll a darujára s lesz a darus darvas.
Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg.
Gerinces vagy rovar netán a toportyán féreg?

Egyesben a vakondokok vakond avagy vakondok?
Hasonlókép helyes lesz a kanon meg a kanonok?

Némileg vagy nemileg? Gyakori a gikszer.
"Kedves egesz seggedre!" köszönt a svéd mixer.
Arab diák magolja: "tevéd, tévéd, téved,
Merjél mérni mértékkel, mertek, merték, mértek."

Pisti így szól: "Kimosta anyukám a kádat!"
Viszonzásul kimossa anyukád a kámat?
Óvodások ragoznak: "Enyém, enyéd, enyé",
Nem tudják, hogy helyesen: tiém, tiéd, tié.

A magyar nyelv, remélem meggyőztelek barátom,
Külön leges-legszebb nyelv, kerek e nagy világon.

2010. május 14., péntek

Apa kezdőőődiiik!



Jajj nee, könyörgöm, nem lehetett volna ettől még egy kicsit megkímélni bennünket?!?!!!


3 perces videó, előre felhívom a figyelmet, hogy szerintem nagyon lesújtó és kiábrándító, de minden magyar nézze meg jól, hogy most 2010-ben többek között kiket engedett be a Parlamentbe, kiknek a kezébe adott hatalmat, és hogy kik akarják itt "megnevelni az ifjúságot". Magyarország többsége (ismét) nem a jó és a rossz között választott, hanem a legkisebb rosszat választotta. Mert van rosszabb az MSZP-nél meg a Fidesznél is. Ez bizonyíték, nem ígéret:

A cél a magyar apostoli királyság visszaállítása
Zagyva György Gyula, a Jobbik frakció képviselője, a Hatvannégy Vármegye elnöke csak a harc egyik állomásának tekinti a parlamenti képviselőséget.




Ez a mi büntetésünk a felelőtlenségünkért, hogy hagytuk, hogy idáig fajuljon ez az ország, mert mindenki arra várt, hogy majd mások teszik naggyá helyettünk. Hát láthatjuk, hogy azok a mások eddig hogyan tették tönkre az elmúlt évtizedekben, és hogy megint mások hogyan akarják most "naggyá tenni" az országot, aminek megvalósításához vészesen közel kerültek - már ott vannak a tűz közelében. 2005 óta folyamatosan szemmel követtem a Jobbik mozgolódását, mert bár a kezdetekben voltak figyelemre méltó és meglepően értelmes ötleteik, de az idők során egyre több fenntartással és fokozódó aggodalommal fogadtam a megnyilvánulásaikat. Már az utóbbi pár évben is sok árulkodó jele volt, de ezen a ponton túl kétségtelenül nyilvánvalóvá vált, hogy a Jobbik mozgalom Magyarországra nézve nem "megváltást" vagy "történelmi mérföldkövet", hanem nagyon komoly veszélyt jelent, amitől tartanunk kell. Vona Gábor ravasz húzása a magyar gárda mellénnyel a mostani demokratikus köztársaság nyilvános arculcsapása, és a fenti videóban elhangzott kijelentések is egyértelműen bizonyítják, hogy ezek olyan magyarok, akiknél ha nem velük vagy, akkor ellenük. Én is mindent megteszek a saját életemben, hogy egy szebb jövője legyen Magyarországnak, de nagyon nem szeretnék egy olyan jövőben Magyarországon élni, amilyet a Jobbik jelenleg elképzel. A hatalomra jutásukat már nem, de a hatalmi térnyerésüket csak úgy tudjuk megakadályozni, hogyha mostantól elkezdünk dolgozni tisztességesen, egymást tisztelve és összetartva, és megmutatjuk nekik (és a világnak), hogy úgy is fel lehet virágoztatni Magyarországot, hogy nem próbáljuk erővel visszaállítani a múltat, nem próbáljuk visszaforgatni az idő kerekét, megfutamodva a jelen kor kihívásai elől, hanem erőt merítve a múlt sikereiből elkezdjük felépíteni a jövő sikereit, győztesen helyt állva a XXI. század versenyzői között. Törekedjünk a hatékonyságra és a tökéletességre, tudva, hogy teljesen soha nem érhetjük el, éljük úgy az életünket, hogy minden új nappal megpróbálunk jobbak lenni valamiben, a munkánkban, a párkapcsolatunkban, vagy akár csak a hétköznapi életben, és tegyünk meg mindent azért, hogy a gyermekeink egyszer majd minket is túlszárnyaljanak, és legyünk nagyon boldogok és büszkék, ha ezt még életünkben megérhetjük. Meg kell próbálnunk, mert biztosan tudom, hogy mi Magyarok ennél sokkal többre vagyunk képesek, ne érjük hát be ennyivel.

Valóban szükség van paradigma váltásokra.
Kezdjük azzal, hogy a győzelem a fontos, nem a részvétel.

Piros, fehér, zöld...

Szerintem ez a parlamenti díszkivilágítás baromi jól néz ki. Kár, hogy a fél világ azt hinné, hogy olasz. Még sok időbe fog telni, mire megtanulják, hogy a magyar trikolór nem zöld, fehér, piros.

2010. május 10., hétfő

Szívemből szólt


Mindig alakulni s változtatni, odasimulni és áldozni valamit, mindig adni, amikor kapsz, mindig továbbadni, amit szereztél, így vagy úgy… Csak nem "biztonságban" élni. Mindig várni a vihart és a tűzvészt.
S ha beköszönt a vihar és a tűzvész, nem csodálkozni és nem sopánkodni. Nyugodtan mondani: "Itt van." S oltani és védekezni.


Kerekes Nóra

2010. május 9., vasárnap

Fwd: Nehéz a dolga a pornósztárnak

Forrás: Muffin blog

Ahogyan saját maga fogalmazott, múltkor kicsit elszállt az agya a Tutti Frutti Party főszerkesztő-helyettesének, Walter Annának, amikor tapasztalta, mit gondolnak az emberek a pornósokról. Tollat ragadott, az eredményt pedig elküldte nekünk. Mindössze annyit fűznénk hozzá, kedves Wally, ne szomorkodj, a pornón nevelkedett nemzedék nemcsak a pornós csajokról, hanem a mezei nőkről is képes ilyen képet festeni. Vagy, ahogyan ők mondanák: "alap".

(tovább a teljes cikkre)

Az ügyfél a bűnös

A prostitúciós törvény hatalmas siker Svédországban

(A cikket a Spiegel Online International oldalról fordítottam, amire eredetileg a Human Trafficking szervezet honlapján találtam rá.)

Svédország drasztikusan visszaszorította a szexrabszolga kereskedelmet és a prostitúciót a világon egyedülálló törvénnyel, ami azokat bünteti, akik igénybe veszik a szexuális szolgáltatásokat. Sok szexmunkás viszont ellenzi a törvényt, mivel az veszélyzeteti a megélhetésüket és még jobban kiszolgáltattá teszi őket az erőszaknak. 

Este 9 óra, Stockholm, a Malmskillnadsgatan utca kihalt. Az utcán, ami arról hírhedt, hogy a prostitúció egyik főutcája a városban és egykoron tömve volt nőkkel, csak három nő dolgozik ma este.

Hosszú időn keresztül nem történik semmi, aztán egy idősebb, alkoholszagú férfi jön fel a Högtorget metróállomás mozgólépcsőjén. Csak futólag megáll az egyik nő előtt, aki 10 méterrel arrébb sétál és jelez neki, hogy kövesse egy diszkrétebb helyre.

Napjainkban a svédországi szexkereskedelemben fő az óvatosság: az ügyfelekre akár fél évig terjedő büntetés várhat, ha a rendőrség rajtakapja őket aktus közben.

Svédország a világon elsőként vezette be azt a törvényt, ami azokat bünteti, akik igénybe veszik a szexuális szolgálatatásokat, és akik szexmunkásokat futtatnak vagy velük kereskednek, ugyanakkor maga a szexuális szolgálatás nyújtása továbbra is legális maradt. (Tehát nem a prostituáltakat, hanem az ügyfeleket, a striciket, és a szexrabszolga kereskedőket büntetik - Gábor) A prostituáltakat futtatókat akár 6 évig terjedő, a prostituáltakkal kereskedőket akár 10 évig terjedő börtönbüntetésre is ítélhetik. "A cél, hogy inkább a keresleti oldalt, az ügyfeleket büntessük ahelyett, hogy érzelmileg és fizikailag is veszélyeztetett nőket teszünk rács mögé" - nyilatkozta Jonas Trolle, a stockholmi rendőrség nyomozója, aki ahhoz a rendőrségi kötelékhez tartozik, ami a szexkereskedelem elleni harcra esküdött fel.

Manapság ez a törvény már nem vált ki ellentéteket Svédországban, a közvéleménykutatások szerint a lakosság 80%-a egyetért Trolle-lal. Amikor 1999-ben a svéd parlamentben a szociáldemokratákból, a zöldekből és a baloldaliakból álló többség jóváhagyta a szexuális szolgálatatások igénybevételét tiltó törvényt, a konzervatívok voltak a legnagyobb ellenzői a törvényjavaslatnak, arra hivatkozva, hogy a tiltás majd a fekete piacra taszítja a prostitúciót és még jobban megnehezíti a nők életét.

Kevesebb prostituált

De az eredmények szemmel láthatók: "Jelentősen csökkent a prostituáltak száma a környező országokhoz képest, még akkor is ha beleszámítjuk azokat, akik a fekete piacon dolgoznak" - mondja Trolle. Ma Stockholmban összesen 105 és 130 közötti aktív prostituált van az utcákon és az interneten. Osloban (Norvégia fővárosában - Gábor) ez a szám 5000.

A törvény másik nagy érdeme, hogy az Európai Uniós országok között nehéz lenne olyat találni, amelyiknek kevesebb problémája van a szexrabszolga kereskedelemmel. A svéd rendőrség adatai szerint évente 400-600 nőt szállítanak Svédországba prostituáltnak. Finnországban, aminek a mérete feleakkora, mint Svédország, ez a szám évi 10-15000 nő. Finnországban az illegális szexrabszolga kereskedelmet elősegíti Oroszország és a Baltikum országainak a közelsége, de most már Helsinki is megfontolás tárgyává teszi a svéd modellhez hasonló törvény bevezetését. Norvégiában a kormányon lévő Munkáspárt is nagy reményeket fűz egy hasonló törvény bevezetéséhez, amivel felvehetik a harcot a szexrabszolga keresdekelemmel szemben, ami kifejezetten a Nigériából származó nőket érinti.

A prostitúciós törvény ellenére az elítéltek száma Svédországban meglepően alacsony. Ugyan minden évben több éves börtönbüntetésre ítélnek egy maroknyi stricit, az ügyfelek eddig többnyire megúszták pénzbüntetéssel és a nevük rendőrségi nyilvántartásba vételével. "A szex vásárlásának tényét nehéz bizonyítani" - mondja Trolle. "Az ügyfeleket az aktus közben kell tetten érni." Mellesleg megjegyzi, hogy a rendőröknek is időbe telt, amíg elfogadták a törvényt. "Viszont a legtöbb rendőrtiszt már megértette, hogy a prostitúció nem egy szokványos üzlet." 1999 és 2006 között az elítélt ügyfelek száma 11-ről 108-ra emelkedett.

A szexuális szolgáltatások vásárlásának tiltása a társadalom hozzáállásában is alapvető változásokat tűzött ki célul. Ma már minden iskolai tanuló tudja, hogy szexért pénzzel fizetni törvényellenes. "Svédország következő generációjának ez a jelenség már nem lesz olyan hétköznapi, mint nekünk" - mondja Trolle.

Szükségem van a pénzre

Maguk a prostituáltak, legalábbis a többségük, ellenérdekeltek abban, hogy az ügyfeleiket bűnözőként kezelik. Úgy érzik, hogy az áldozat szerepébe kényszerítik őket és a törvény megfosztja őket a megélhetésüktől. Vegyük például Johannát, aki 35 éves, és egyike azoknak a nőknek, akik a Malmskillnadsgatan utcán kínálják a szolgáltatásaikat, többnyire a hó végén. Johanna heroin függő, és a heroin drága. Egy kocsiban való szexelés nála 55 euróba kerül. A tény, hogy kevesebb az ügyfél, leszűkíti az ő lehetőségeit is: "Amikor lassabban megy a forgalom, mint például ma este, akkor olyan pasikkal is kénytelen vagyok elmenni, akik durvulni akarnak velem és nem akarnak óvszert használni" - mondta. "Szükségem van a pénzre."

Lisa, egy dél-svédországi városban, Malmöben élő nő is egyetért: "Az üzlet eldurvult és sokkal veszélyesebbé vált. Több a versengés és az erőszak" - mondja a 38 éves nő, aki már 12 éve dolgozik az utcákon és néha a "Minnesota" néven ismert drogelvonó intézetben száll meg. Már elég régóta dolgozik ebben a szakmában, és még emlékszik a szexvásárlást tiltó törvény bevezetése előtti időkre: "A kedvesebb ügyfelek félnek attól, hogy lecsukják őket" - mondja. "Csak a problémás ügyfelek maradtak, akikkel el kell autóznod messze a városon kívül, ahol már biztonságos távolságban érzik magukat a rendőröktől. Ott teljesen ki vagy szolgáltatva nekik."

Több segítség a nőknek

Az egészségügyi szakembereknek vegyes érzelmeik vannak a törvénnyel kapcsolatban: "A szexuális zaklatások és nemi erőszakok száma jelentős mértékben növekedett. A szexuális úton terjedő nemi betegségek száma is megnőtt az utcalányok között, mivel a kereslet hiánya miatt egyre többször kényszerülnek arra, hogy óvszer nélkül szexeljenek" - mondja Helena Cewers, aki több mint 15 éve dolgozik nővérként egy drogfüggő nőket segítő klinikán Malmöben és már ismer szinte minden prostit. Még pár évvel ezelőtt Helena vehemensen ellenezte az ügyfelek büntetését. A kezdetekben, mondja, csak az ügyfelekre fókuszáltak, nem tettek semmit sem azért, hogy segítsenek a prostiknak a jelentősen megváltozott helyzetükben. "Mindenki csak a tiltásról meg a büntetésről beszélt, de arról nem, hogy ez milyen hatással lesz a lányok életére" - mondja Cewers. "De most már végre többet tesznek a lányokért. Több szociális szolgáltatás is van, ami hatékony segítséget nyújt a prostituáltak dilemmájában." Vannak leszoktató programok, amelyek metadonnal helyettesítik a heroint, és más kezelések is elérhetővé váltak a prostituáltak számára, mondja Cewers.

Tulajdonképpen Cewers bizonyos szempontból még támogatójává is vált a törvénynek, de továbbra is hiszi, hogy a prostitúciót teljesen meg kellenne szüntetni. "Az tény, hogy nincsen boldog kurva. A legtöbbjüket, akikkel az elmúlt évek során találkoztam, még gyermekkorukban szexuálisan zaklatta valamilyek hozzátartozójuk és sokuk súlyos lelki traumáktól szenved" - mondja. "Ez nem igazán az ő választásuk volt."

Azok, akik már egy ideje ezt csinálják, drogokat vagy nyugtatókat szednek, mondja Cewers. "Ez nem egy normális szakma, azt kívánom, bárcsak mindannyian ki tudnának belőle szabadulni."

Fwd: Szexrabszolga kereskedelem

Forrás: Index

"Prostituálásra szánt magyar nőkkel kereskedő hálózatot lepleztek le Hollandiában, és az ügyben kilenc embert letartóztattak a két országban - közölte szombaton az amszterdami ügyészség. A nőket hazugságokkal vették rá a hollandiai útra, majd prostitúcióra kényszerítették őket."

2010. május 7., péntek

Fwd: Sminkel

Forrás: aszakramentumát! blog

"Én imádom a petőfit, és hát ez nem is rajtuk múlik, de bazmeg amikor lemegy az a hirdetés, hogy kismama magazin, és profi sminkeseink 10 kismamát változtattak át igazi nővé, hát bazmeg akkor legszívesebben leverném a rádiót. Egy új életet hord a szíve alatt, hogy a faszba tudják ennél igazibb nővé tenni? Ja, hogy rápakolnak egy kiló sminket és akkor lesz igazi nő, apám, hát az eszem megáll."

2010. április 23., péntek

Re: Életemet egy szerelemért

A Dívány online női magazin leírt egy tanulságos, megtörtént esetet a társfüggőség tipikus példájáról, amely Magyarországon, kifejezetten a nők körében egy nagyon súlyos népbetegségnek számít. A cikk úgyan elég felületesen ír a témáról, de ennek ellenére érdemes mindenkinek elolvasni, egészen biztos, hogy sok nő saját tapasztalatai alapján is együtt tud érezni a történet főszereplőjével. Én magam is sokszor láttam ezt a jelenséget, amikor a nő szinte teljesen eltűnik és megszűnik létezni a párkapcsolatban, az egész énjét, életét feláldozza a Férfiért az áhítozott szeretetért cserébe, amelyet persze sohasem kap meg, csak legfeljebb csepegtetve, folyamatos bántások és sűrű megaláztatások kíséretében. Ezeknek a nőknek a számára a világról alkotott látóköre teljesen beszűkül, az egész életük szinte csak a Férfi köré korlátozódik, és sajnos kevés olyan férfi van, aki ne élne vissza durván ezzel a helyzettel, sőt, az esetek többségében erre maga a férfi is rájátszik vagy ő maga alakítja így azért, hogy teljesen kiszipolyozva és lerombolva a nő önértékelését ellensúlyozni próbálja a saját önbizalomhiányát,  kisebbségi komplexusait, és a feldolgozatlan kudarcait, amikért mindig valaki más a felelős (tehát azáltal válik jobb emberré, hogy bebizonyítja és elhiteti a másik féllel, hogy az rosszabb mint ő). Sajnos sok esetben ez a bánásmód a nőkkel szemben már az arab kultúrákhoz hasonlatos szintre süllyed, és nem ritka, hogy akár rendszeres családon belüli erőszakig fajul például fizikai bántalmazás vagy családon belüli nemi erőszak formájában (mert bizony, ilyen is létezik és sokkolóan gyakori), melynek következtében bizonyos nők gyakorlatilag Stockholm-szindrómában élik le az életüket a férfi mellett. Ez a viselkedésmód a férfiaknál nem csak a férfi-nő párkapcsolatokban figyelhető meg, de az apa-gyermek viszonyban is nagyon gyakori (ritkábban ugyan, de az anya-gyermek viszonyban is előfordul), így maga a társfüggőség oka, a pótolhatatlan és kielégíthetetlen szeretethiány már egészen fiatal korban, a családban keresendő.

A cikk egészen jól leírja a társfüggőség fogalmát is:
A társfüggő egész lényét, érzéseit, akaratát egy másik ember és a kettejük viszonya határozza meg, mindent ettől tesz függővé. Mintha a saját személyisége el is tűnne ebben a kapcsolatban, feladja az igényeit, mindent azért tesz, és mindent megtesz azért, hogy a másiknak megfeleljen. Nem tartja meg önálló életterét, nincs hobbija, általában minden idejét a másikkal igyekszik tölteni és ez az elszigeteltség, a társasági élettől való elzártság könnyen depresszióba kergetheti. Ugyanígy cserébe is elvárja ugyanezt, rossz néven veszi, ha a párja külön programokat szervezne magának. Ha a kapcsolatnak vége szakad, a társfüggő sokkal jobban megszenvedi, mint mások, hiszen ő csak a partneréhez képest létezett, és fogalma sincs, ki is ő valójában. Gyakran látjuk a társfüggő embereknél, hogy egy szakítás után hamar újabb kapcsolatba menekülnek, hiszen képtelenek egyedül lenni, és gyakrabban fordulnak elő köztük egyéb függőségek és depresszió is.

Bűnösök közt cinkos, aki néma - mondják, és sajnos az esetek túlnyomó többségében maguk a bajbajutott nők legjobb barátai, barátnői azok, akik aktívan vagy passzívan, de megerősítik őt a szenvedésben, és elfogadásra, beletörődésre buzdítják, mivel nagy valószínűséggel ők maguk is ezt látták a saját szüleik esetében, vagy mert éppen ők maguk is ennek a szenvedő alanyai a saját párkapcsolatukban. Az egyedülléttől való rettegés a legborzalmasabb tettek sikolyait is elnémítja, holott ezek a nők már így is teljesen magányosan élik a magánéletüket. Sok magyar nő értékrendjében csak az a két véglet szerepel, hogy párkapcsolatban lenni jó, és egyedülállónak lenni rossz. Pedig a valóság ennél sokkal árnyaltabb: egy hosszútávon jól működő, BOLDOG párkapcsolatban lenni valóban jó (ez az, amit a legkevesebb ember tapasztal meg Magyarországon), de ugyanakkor az ember egyedülállóként is lehet boldog, mert rendkívül fontos, hogy önmagunkban is meg tudjuk élni a boldogságot, sőt a boldog párkapcsolat alapja az, hogy az ember önállóan, mástól függetlenül is képes legyen boldog lenni, hiszen ez a legfontosabb időszak az életünkben, amikor van időnk saját magunkkal, a saját érzéseinkkel foglalkozni, és hogy felfedezzük azt, hogy mi tesz bennünket boldoggá. Sokkal magabiztosabban fogunk belevágni a következő párkapcsolatunkba, ha van egy elvárásunk a másik féllel szemben, és sokkal könnyebb lesz annak a nőnek is megtalálnia azt a férfit, aki képes igazán boldoggá tenni őt, ha ő maga is tudja, hogy mi teszi őt boldoggá. Azok pedig, akik magányosnak érzik magukat az egyedüllétükben, és a másik féllel akarják kipótolni a szívükben lévő űrt, mindenképpen súlyos hibát követnek el maguk ellen, mert ők nem kötődni fognak a partnerükhöz, hanem függeni fognak tőle, és nagyon kevés nő ismeri fel (be), hogy a függőség kiszolgáltatottságot eredményez, a kiszolgáltatottság pedig visszaélésre ad okot. Mert bár sokan kifejezetten élvezik a kapcsolatuk elején a kiszolgáltatottságukból származó előnyöket, a férfi kezdeti kényeztetését, a pihe-puha bölcsőt, amelyben nem terheli őket felelősség, viszont későn veszik észre, hogy ezért nagyon drága árat fizetnek: a kötelezettségeik, a velük szemben állított elvárások egyre inkább elhatalmasodnak felettük, melyek előbb vagy utóbb átlépik a női méltóság határát, és azt az érzést keltheti bennük, hogy a partnerük csak tárgyként kezeli őket. Hiába próbálják bemagyarázni maguknak az első pillanattól kezdve, hogy ők megtalálták a Nagy Őt, hamarosan nagyon is úgy fogják érezni, hogy a Vénusz légycsapója bezárult körülöttük, és a szerelmük kezdeti, látszólagos szabadsága egy alárendelt, megalázó fogságba fog torkollni. Van egy harmadik állapot ugyanis, ami még a magánynál is ezerszer rosszabb: a rosszul működő, BOLDOGTALAN párkapcsolat, amiben ma a legtöbb magyar nő vergődik. Természetesen ne várjuk azt, hogy a férfiak majd maguktól lemondanak a fölényes helyzetükről, hiszen ezzel be kellene ismerniük a saját gyengeségeiket is, amit képtelenség lenne összeegyeztetni az egoizmuson, a férfi büszkeségen, a tévedhetetlenségen alapuló értékrendjükkel, amiben hibázni vétek és a hibát beismerni nem erény, hanem szégyen (csak nézzük meg, hogy a magyar politikában és közéletben hány férfi meri vállalni a felelősséget a saját hibájáért...) Az első lépés a változtatás felé, hogy tudatosítjuk a magyar nőkben a kialakult helyzetüket, és hogy minden erőnkkel lehetőséget biztosítunk a számukra, minden eszközzel arra bátorítjuk őket, hogy egyedül, önállóan is képesek legyenek érvényesülni a társadalomban, mert csakis így szerezhetik vissza az elveszett önbecsülésüket és tartásukat. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan az is kulcsfontosságú, hogy sok feminista nőszervezettel ellentétben ne zárjuk ki a férfiakat ebből a folyamatból, ne élezzük ki ezt a változást a "nemek harcára", mert azzal csak még erősebb ellenszenvet szítunk a férfiak részéről, akik a nők hétköznapi sikereit még kegyetlenebb elbánással fogják megtorolni otthon, a magánéletben. Fontos, hogy ebbe a fejlődésbe őket is aktívan bevonjuk, sőt kiemeljük és jutalmazzuk azokat, akik tesznek is valamit ennek érdekében.

A magyar társadalomban már így is súlyos egyenlőtlenségek alakultak ki a férfiak és nők között, de minél hamarabb beindítjuk ezt a folyamatot, annál hamarabb fog minden magyar nőnek és férfinak (!) a javára válni.

2010. április 17., szombat

Válaszlevél Assanak

a korábbi hozzászólására.



Kedves Assa,

Nagyon köszönöm a hozzászólását, először kicsit szomorúan olvastam, hogy Ön szerint én csak egy ilyen boszorkányüldöző erkölcscsősz vagyok, de ha már az első hozzászólásban megkaptam ezt a címet, akkor tisztelettel el kell fogadnom, és ha a magyar nőkbe valamint azokba a morális értékekbe vetett hitem, amik mellett már gyermekkorom óta kiállok, valóban az "önjelölt erkölcscsőszök" csoportjába sorolnak, akkor meggyőződésem, hogy Magyarországnak még nagyon sok erkölcscsőszre lenne szüksége az élet minden területén. Mert ha csak megnézzük, hogy a társadalmi problémák mellett például mi folyik ma a magyar politikában, gazdaságban, egészségügyben, oktatásban, akkor gondolom Önnek sem kellene sokáig bizonygatni, hogy hova jutott ez az ország erkölcs nélkül. Ön téved, hogyha azt hiszi, hogy azért papolok erkölcsről, mert én csak egyszerűen be akarom tiltani a pornót, vagy hogy azt állítom, hogy nincs szükség pornóra, és nem hiszem, hogy szégyelnem vagy titkolnom kellene, hogy én magam is nézek pornófilmeket, mert egy kicsit is felvilágosult ember tudja, hogy pornófilm és pornófilm között is óriási különbség van: én több éven keresztül kutattam a különböző stílusirányzatokat és belenéztem akár a legbetegesebb filmekbe is, de biztosíthatom afelől, hogy ezt nem örömszerzés céljából tettem, hanem hogy részletesen megismerjem és megértsem ezt az iparágat, és higgye el, hogy a legtöbbjükben nem volt semmi izgató, sőt inkább felháborított vagy éppen elszörnyülködtetett az, amikor szembesülnöm kellett, hogy milyen mélyre tud süllyedni az ember. Nem a női meztelenség önmagában az, ami felháborító és elítélendő, mert egy nő akár meztelenül is megőrizheti a nőiességét és a méltóságát, hanem az a kontextus, amibe a nőket manapság sokszor helyezik. Nagyon is szükség lenne olyan igényes, szép pornófilmekre, amiben például egy valódi pár, akik szeretik is egymást, valódi szituációkban szeretkeznek egymással (teljesen másképp mint két pornószínész tenné), és ezekbe a filmekbe ügyesen bele lehetne csempészni olyan gyakorlati tippeket vagy technikákat, amivel inspirálni lehet másokat, hogy hogyan fejlesszék a szexuális életüket. Természetesen nem egy prűd oktatóvideóról vagy a legtöbb férfi számára ma már unalmasnak és semmitmondónak tűnő erotikus filmekről beszélek, hanem egy minőségi pornófilmről, ami látványosan bemutatva felkelti a férfiak igényét arra, hogy a szeretkezés számukra arról szóljon, hogy minél jobban felizgassák és kielégítsék a nőt, mivel ők maguk így is úgy is elélveznek a végén. Magyarországon még a kilencvenes években végzett szociológiai kutatások szerint a nők több mint harmada (!) soha életében nem élte át az orgazmust, többek között ezért is különösen fontos lenne megmutatni és megtanítani az embereknek a KÖLCSÖNÖS szexuális örömszerzés változatos módszereit, amely elengedhetetlen lenne a boldogabb magánélethez egy olyan országban, ahol a családaink túlnyomó többségében a szex teljesen tabutémának számít, és ahol az egész oktatási-nevelési rendszerünkből hiányzik az érzelmi intelligencia fejlesztése, aminek segítségével magunktól is képesek lennénk felfedezni, hogy például milyen sokféleképpen lehet gyönyört okozni egy nőnek. Ezzel szöges ellentétben a manapság elterjedt pornófilmek a nőket teljesen alárendelt, kiszolgáltatott, megalázott képben ábrázolják, ahol a nő egyetlen szerepe, hogy látszólag élvezettel, minden ellenállás nélkül, a legmegalázóbb pozíciókban, szinte tárgyként ráncigálva kielégítse a férfit, olyan módszerekkel, ami a valós életben nem, hogy nem okozna a nőnek élvezetet, hanem valószínűleg komoly sérülésekkel is járna. Sokan a magánéletükben sem tartják szem előtt a kölcsönös örömszerzés egyensúlyát, hogy a férfi élvezete az nem mehet a nő élvezetének a rovására, főleg nem úgy, hogy ezzel kellemetlenséget, megalázottságot vagy akár fájdalmat okoz, mert hogyha megszűnik a kölcsönösség érzése, a szeretkezés, akkor onnantól kezdve a férfi már gyakorlatilag csak önkielégítést végez a nővel, és hibás az a felfogás, hogy a nőnek ehhez asszisztálnia kellene szerelemből vagy házastársi kötelességből. ("Ha szeretsz, akkor megteszed értem..." kezdetű érzelmi zsarolással is már sok nő érezhette kényszerítve magát olyan szexuális aktusra, ami egyáltalán nem okozott neki örömet vagy egyenesen megalázó volt a számára.) A nők és mi, jóérzésű férfiak is - találóan mondva - szó nélkül végignéztük, ahogy a pornófilmek stílusa odáig fajult, hogy a hímsovinizmus ilyen erőszakosan kisajátította magának a műfajt, ami rendkívül káros társadalmi képet fest arról, hogy hogyan bánunk a nőkkel a magánéletben. Mert aki rendszeresen nézi ezeket a pornófilmeket, az nagyobb valószínűséggel fogja (az érzelmi intelligenciájától függően) tudat alatt átvenni az ott látott rossz viselkedésmintákat, amit akartan-akaratlanul is be fog vinni a saját párkapcsolatába is. Ezáltal az otthonokban, a hálószobákban életre kel a bizarr fikció, amit előtte a stúdióban, csupán üzleti érdekektől vezérelve, ellenőrzött körülmények között vettek fel olyan gyakorlott pornószínészekkel, akik fizikailag egyáltalán nem élvezték magát az aktust, és amit ingyen soha nem is vállaltak volna el. Mégis az általuk bemutatott természetellenes szerepek begyűrűznek és elvárásokká válnak a nőkkel szemben a hétköznapi párkapcsolatokban. Emiatt különösen veszélyeztetettek a gyermekek, akik az otthoni vagy iskolai szexuális felvilágosítás hiánya miatt már jelenleg is ezekből a pornófilmekből tanulják meg a szexet, és az a szülő a legnaivabb, aki azt hiszi, hogy az ő gyereke még biztosan soha nem látott ilyet. Pornó mindig is volt, és mindig is lesz, de remélem Ön sem akarja, hogy a magyar nőket is erre a megalázó célra használják, mert azt látom, hogy egyre több nő indul el ezen a lejtőn, aminek a legalján maguk a férfiak állnak. Szeretném hinni, hogy ezek a gondolatok minden nyelven ugyanazt jelentik a nők számára, de külföldi éveim során rá kellett jönnöm, hogy a lényeges kulturális eltérések miatt ezeket leginkább abban az országban tudom eredményesen érvényesíteni, amelynek kultúráját én magam is a legjobban ismerem - Magyarországon.

Én is kérem Önt, hogy ne legyünk naivak! A fogyasztói társadalom tagjai hajlamosak sokszor azt hinni, hogy mindaz, amit látnak a médiában, csak úgy véletlenül, maguktól történnek, pedig az esetek 99%-ban pontos tervezés eredményei. Az elmúlt majdnem 10 év szakmai elkötelezettsége és tapasztalata az értékesítésben és marketingben betekintést engedett a szakma árnyékos oldalára is, ahol testközelből volt alkalmam megérteni ennek a gépezetnek az összetett működését. Ön ugyan ezt démonizálásnak hívja, de ha egy kicsit jobban tanulmányozzuk, akkor láthatjuk, hogy nem démonok, hanem olyan emberek irányítják - tisztelet a kivételnek -, akik sajnos nem válogatnak a tisztességes és tisztességtelen eszközök között. (Ennek felügyeletére Angliában például teljesen hivatalosan működő szakmai erkölcscsőszök, úgynevezett watchdog szervezetek működnek, amelyek természetes önszabályozással segítik a fogyasztói érdekvédelmet.) Mert ami sokakban nem tudatosul, hogy minden nap profi marketing szakemberek ezrei dolgoznak keményen azon, hogy manipulálják, felkeltsék az igényeinket olyan termékekre és szolgáltatásokra, amiket magunktól lehet hogy soha nem is akarnánk megvásárolni, és az ő munkájukat könnyíti meg a tudatos vásárlók, a gondolkozó emberek szisztematikus leépítése, amihez egy erkölcstelen állam népbutító oktatási rendszere is szükséges. Ilyen rövid idő alatt természetes úton erre nem is tudna kialakulni igény, ezt bizony mesterségesen generálják. Kérem, ne vegye bántásnak, de egy nagyon kényelmes és naiv álláspont azt gondolni bármiről a kapitalista versenygazdaság idején, hogy azért van valamire kínálat, mert erre van igénye az embereknek, mintha ez csak egy ilyen passzív, utánkövető folyamat lenne. Épp ellenkezőleg ez egy nagyon is proaktív folyamat, azért van rá igénye az embereknek, mert a kínálatot nyújtó cégek tudatosan, előre tervezetten felépítik rá az igényt, és ma már egy erős marketinggel szinte bármit el lehet adni.

Tudom, hogy a "kurva" szó sok embernek bántani fogja a fülét, de sajnos Magyarország már régesrég maga mögött hagyta azt a pontot, amikor még szép szavakkal lehetett volna beszélni erről a témáról, mivel a legtöbb probléma már olyan szinten elhatalmasodott, hogy hazugság és önámítás lenne finomkodva szépíteni és tupírozni a tényeket. A probléma felismerése és létezésének elfogadása az első és sokszor legfájdalmasabb lépés a probléma megoldásának irányában. Magyarországon az erkölcsi határvonalak teljesen elmosódtak, sőt sok helyen meg is szűntek, a morális irányelvek fájdalmas hiányát mi sem bizonyítja jobban, hogy például Önhöz hasonlóan a legtöbb ember ugyanolyan bizonytalansággal próbálja fejtegetni azt a dilemmát, hogy vajon hol húzódik a "kurvaság" határa a munkahelyen vagy a magánéletben, és bizony sokuk érezheti úgy, hogy csak a sötétben tapogatózik. A válaszhoz viszont nem kell messzire mennünk, hiszen egész történelmünket átitatta egy erős és rugalmas erkölcsi normarendszer, ami évezredek alatt forrta ki magát és beleívódott az egész magyar kultúrába. Idézzünk csak fel néhány történelmi példát, az Aranybulla korszakalkotó törvényességét, Mátyás király legendás igazságosságát, vagy Széchenyi országépítő nemességét, de nem csak a magyar államférfiak példámutató tettei maradtank fenn a történelem könyvek lapjain, hanem az előttünk élő magyarok hétköznapi életének morális értékei is tovább élnek a népdalainkban, a népmeséinkben, az egész népművészetünkben, amit buta módon más nemzetekkel ellentétben mi egyáltalán nem ápolunk, a magyar folklór utolsó képviselőit legfeljebb csak a külföldiek szokták ámulattal csodálni. Kérem, szánjon pár évet a magyar népköltészet, szépirodalom és történelem műveinek mélyrehatóbb tanulmányozására, és Ön is rá fog jönni, hogy az "én fekete-fehér birodalmam" valójában tele van ragyogó színekkel, és ne feledje, hogy ez nem az Én, hanem a Mi közös birodalmunk, a Mi közös múltunk kincsei. Ha az ember az elméjével és a szívével is megérti az ebben rejlő erkölcsi értékeket, akkor ezeket könnyedén és határozottan fogja tudni átültetni és alkalmazni a mai hétköznapi élet sűrűjében is.

Szinte gyermekkorom óta aktívan foglalkoztat a nők elleni erőszak és társadalmi igazságtalanságok felkutatása és tanulmányozása, amelynek megértésében a témában megjelent könyvek mellett sokat segítettek azok a nők, akik eddigi életem során megtiszteltek a bizalmukkal és elmondták, hogy mi történt velük. Higgye el, nem kérkedésből mondom, de attól félek, hogy én sokkal több "tanmesét" tudnék mondani Önnek, és bár ezek súlyosságát nem lehet összemérni egymással, mert mindegyik eset úgyanúgy egy tragédia, de vannak olyan történetek, amelyek ép elmével nehezen felfoghatók. Ezek mind Magyarországon történtek és történnek jelenleg is, és ráadásul ezek nem ritka, elszeparált esetek, hanem olyan általánosan elterjedt bánásmódról van szó, amely ugyanúgy előfordul a nagyvárosokban is, de minél mélyebbre megyünk az ország vidéki kisvárosai felé, annál brutálisabb esetek kerülnek napvilágra. Már csak emiatt sem lennék képes szó nélkül tovább menni az olyan cikkek mellett, amelyek még egy lökéssel mélyebbre taszítják a magyar nőket ebben az állapotban, és ezután is mindent meg fogok tenni időm és erőm teljéből annak érdekében, hogy minél kevesebb nővel történjenek meg ilyen borzasztó dolgok. Ön elárulja ezeket nőket, amikor azt mondja, hogy miért olyan hihetetlen, hogy van akinek ez a munka megfelelő, mert senki nem fogja nekem bebizonyítani, hogy bármelyik kislány azért született ezen a földön, hogy egyszer majd kurva legyen belőle. Az, hogy ez a lehetőség számára egyszer majd egy elfogadható alternatíva lesz, az csakis a környezeti tényezőktől, a család és a társadalom hozzáállásától függ, és talán Ön nem hiszi, hogy ezeken lehet valaha is változtatni, viszont én PONTOSAN TUDOM, hogy hogyan lehet rajtuk változtatni, és az, hogy ennek mennyi idő múlva lesznek látható eredményei, csak annak a függvénye, hogy hány ember hátráltat és hány ember segít ennek megvalósításában.

Az Ön által elmesélt történet valóban elszomorító, de felhívom a figyelmét, hogy súlyos hibát követ el, ha dicsőíti, üdvözíti az ő áldozatkészségét, és ezáltal mártírrá avanzsálja őt. Pont ez a legkárosabb hozzáállás ma Magyarországon, hogy sokan rengeteg erőfeszítést és akaraterőt emésztenek fel abban, hogy keservesen elviseljék a problémákat, ahelyett, hogy a megoldáson gondolkoznának, büszkeséggel tölti el őket, hogy hosszú éveken keresztül tűrik a szenvedést, ahelyett, hogy azt az erőt és energiát a szenvedés okának mielőbbi megszüntetésére fordítanák. Meg se próbálja megmagyarázni nekem, hogy annak a nőnek miért nem lett volna más választása, mert ha a magyarok nem arra használnák az intelligenciájukat és vehemenciájukat, hogy folyamatosan azt bizonygatják, hogy valamit miért NEM LEHET megcsinálni, hanem arra, hogy valamit HOGYAN LEHET megcsinálni, akkor ez az ország már rég nem ilyen problémákkal küszködne. Hogyha annak a nőnek volt annyi esze és kitartása, hogy megszerezzen egy ügyvédi diplomát, akkor inkább vizsgáljuk meg azt,  hogy mit kellett volna másképp tennie az adott körülmények között, hogy ezt a méltósága feláldozása nélkül érje el. Utólag persze okosabb az ember, de használjuk ezt a tudást arra, hogy megosszuk mindenkivel és megelőzzük, hogy hasonló helyzetben lévő nők is ebbe a csapdába essenek, amibe a legtöbb esetben a tájékozatlanság, az információhiány vezeti őket a reménytelennek és kilátástalannak tűnő helyzetükből. Ön félremagyaráz engem, amikor azt mondja, hogy ennek a nőnek is arcába üvölteném, hogy kurva - az alapvető tényen ugyan nem változtat az a mentegetőzés, hogy ezt milyen okból vagy célból tette, de nincs is erre erkölcsi ítélőbíróság, ahol  emiatt magyarázkodnia kellene, ő csak a saját lelkiismerete és önértékelése felé tartozik elszámolással, ami sokkal nehezebb, mint az embereknek bizonygatni, hogy ő csak egy ártatlan áldozat volt. Én sem szándékozom keresztre feszíteni vagy máglyán elégetni azt a nőt, aki saját döntése által már átlépte ezt a határmezsgyét, és nem is személy szerint őt ítélem el, hanem azt, ami vele történt. Azt pedig csak szomorúan tudomásul veszem, hogy ő elhitte vagy bemagyarázta magának, hogy nincs más választása, és próbálom elemezni, megérteni a vele történteket, hogy segíthessek neki és másoknak is, mert az a legprimitívebb és legkárosabb reakció, hogyha megbélyegezzük és kiközösítjük ezeket a nőket, és ezzel az esélyét is elvesszük tőlük a megújulásra. Viszont pont ezekből az esetekből tanulva nyomatékosan szeretném figyelmeztetni azokat a nőket, akik éppen most készülnek megtenni ezt a lépést, hogy ezzel valójában milyen sokat veszíthetnek, mert az első lépés, hogy aktív társadalmi kommunikácóval, hivatalos tájékoztatással, felvilágosítással és még rengeteg kreatív módszerrel próbáljuk megelőzni, hogy a jövőben bárki is ennek a közelébe tévedjen. Szent meggyőzédesem, hogy a magyar nők ennél sokkal többre hivatottak, mint ahogy az Ön által említett nőnek a története is végül bizonyítja. Az ő esete valóban egy szégyen, de ez nem csak az ő szégyene, hanem azoknak a férfiaknak is a szégyene, akik visszaéltek ennek a nőnek a kiszolgáltatott helyzetével, azoknak a barátoknak is a szégyene, akik tudtak ennek a nőnek a helyzetéről, de nem akadályozták meg, hogy ez vele megtörténjen, vagy ha barát létükre nem is tudtak róla, minden olyan embernek a szégyene, aki ismerte őt, tudta vagy sejtette, hogy mi történik vele, és mégis szemet hunyt felette, és végül minden magyar embernek, így nekem is a szégyenem, hogy a honfitársunkkal, egy Nővel, egy értékes emberi élettel ilyen megtörténhetett Magyarországon. Önnek is és nekem is, minden magyarnak kötelessége és felelőssége, a Mi közös feladatunk azért legalább egy kicsit is tenni, hogy majd eljöjjön az a nap, amikor már ilyen szomorú esetek nem történhetnek meg egyetlen nővel sem az országunkban, az otthonunkban, és hazudik bárki, aki azt mondja, hogy ez lehetetlen, mert minden ember által létrehozott érték, amit az ember rombolt le, azt az ember újjá is tudja építeni.


Addig is maradok tiszteletbeli erkölcscsősze:

Csorba Gábor