2010. szeptember 1., szerda

Re: EU-s támogatással tréningezik a szexmunkásokat


Index - Belföld - EU-s támogatással tréningezik a szexmunkásokat


Ezért most megpróbálják új, pozitív jelentéssel felruházni a szakmát, és az angol sex worker-ből szexmunkásra magyarosítottak, ami az egyesület munkatársai szerint átfogóbb és nincs történelmileg megbélyegezve.

Annyira bírom ezeket a nagy kazinczykat, akik azt hiszik, hogy ezzel majd le tudják küzdeni az előítéleteket. Hát hogyne, csak átnevezem a szót, és hipp-hopp, a probléma nem is létezik többé! És persze nem fognak a későbbiekben sem kialakulni ugyanazok az előítélek, mint a másik szónál, hiszen az embereknek CSAK A SZÓVAL volt a bajuk, ha mostantól úgy hívják a prostituáltat, hogy szexmunkás, akkor MINDEN OKÉ. A kedvenc nyelvújításaim közé tartozik például a cigány meg a roma, vagy a titkárnő meg az asszisztens. Gratulálok a kedves érdekképviselőknek, ez BIZTOSAN meg fogja oldani a problémát, és jó látni, hogy pont ők minden tőlük telhetőt elkövetnek azért, hogy a prostitúció intézménye tovább virágozzon és bebetonozza magát a társadalmunkba. És már látom is magam előtt, hogy az utcalányok között majd lesznek olyan kurvák, akik kikérik maguknak, hogy ők nem prostik, hanem szexmunkások.

„A prositutált szó kiszolgáltatottat, nem megbecsültet jelent”

Félreértés ne essék, a prostitúcióban SEMMI megbecsülendő nincsen, ez minden férfi szégyene, a rendszer anomáliája, ami az érzelmi intelligenciánk súlyos hiányának szüleménye, az emberi civilizáció szegénységi bizonyítványa, ami csak azt mutatja, hogy mennyire (nem) tiszteljük a nőket (és a nők saját magukat). Természetesen szükségük van védelemre, mivel ők az egyik legkiszolgáltatottabb tagjai a társadalomnak, de azt a legálságosabb célnak tartom, hogy elismerést vívjunk ki a munkájukért. Persze, jutalmazzuk csak meg a rabszolgát, találjunk ki neki egy díjat, hogy legalább jól érezze magát (lásd pornó Oscar-díj), és ezáltal legitimizáljuk és elviselhetőbbé tesszük azt a megalázó életmódot, ami önmagában az emberi mivoltunk sárba tiprása.

A sajtótájékoztatón résztvevő 28 éves Anna hat és fél éve dolgozik prostituáltként. Reál szakos, ELTÉ-s egyetemista, férjezett és saját otthonában fogadja vendégeit. Mint mondja, nagy a lakás, úgyhogy a férje otthon tud maradni, amíg ő egy másik szobában klienseit fogadja. Hetente nagyjából hét főt.

Azt szoktam mondogatni, hogy lehet, hogy annak idején a jégkorszakban az alkalmazkodó-képességünk volt a túlélelésünk kulcsa, de a mai világban ugyanez a vesztünk is. Tartósan elviselünk minden fájdalmat és abberáns torzulást az életünkben, és a mai rendszerben esélyünk sincs megtanulni, hogy hogyan javítsunk az életünk minőségén a pénzügyi helyzetünktől függetlenül (bár épp a magyarok pénzügyileg is teljesen analfabéták.) Az, hogy létezhet egy ennyire abszurd, groteszk élethelyzet, mint Anna esetében is (és ne legyünk olyan naivak, hogy azt higgyük, ez csak valami elszeparált, különleges eset), a magyar társadalom görbe tükre, egy impotens rendszer cáfolhatatlan bizonyítéka.

Elfogyott a pénzem, és Havas Henrik riportkönyvéből alaposan megtudtam, hogyan működik ez a világ.

Kár, hogy senki nem ír arról riportkönyveket, hogy például egy prostituált hogyan tud kimászni abból az életből...

Szintén felszólalt Dr. Borai Ákos jogász, aki korábban - még rendőrezredesként – írt könyvet a prostitúcióról.

Ezt a könyvet meg is fogom rendelni.



A rendőrség nagyon keveset tud a prostituáltakat érintő nemzetközi emberkereskedelemről, és nemcsak a magyar, az uniós kollégák sem.

Mondjuk nekem ebből is az látszik, hogy mennyire nem veszik komolyan a problémát...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése