(???)
A Szirt
2011. június 28., kedd
Visszhang egy jövőbeli beszédből
"Hazánk természeti kincsei és különleges tájai teszik Magyarországot Európa Amazonaszává!"
2011. május 31., kedd
Müller Péter: Ti

Egy párkapcsolat én-te viszonyban működik. Azt mondom a páromnak: te. És ő azt mondja nekem: te. Nincs más, csak én és te. "Te" vagyok neki. És ő is "te", nekem.
De néha, nagyon-nagyon ritkán ez megváltozik. "Ti" leszek. Így, többes számban. Azt mondja nekem, hogy "ti". Főleg, ha nagyon kiborul, és dühében kibuggyan a lelkéből, annak is az ősi mélységeiből ez a szó: ti.
"Ti mind ilyenek vagytok!" "Igen, ilyen nyomorultak és vacakok vagytok ti, mind!"
Kik ezek a "tik"? Nem a családom. Nem a pártom, a vallásom, nem a szakszervezetem, vagy az Írószövetség tagjai. Ez a "Ti" azt jelenti, hogy mi, férfiak.
Ebben az egyetlen kis szócskában megszűnik közöttünk minden intimitás, minden bensőséges hang és szeretet. Gyűlölet van benne. Megvetés. Hirtelen egy ellenséges fajnak vagy népcsoportnak a tagja leszek. Az elnyomóját látja bennem. Az "urát." Vagyis a férfit.
Figyelj jól, mert egy ilyen pillanatban nagyon-nagyon mélyre lelátni. A női lélek titkába. És főleg az emberiség mélymúltjába.
Ez a "ti" az írott történelem előtti korokban született, amikor a Nagy Anya elvesztette uralmát és isteni méltóságát, és megszületett helyette a patriarchátus, a férfiuralom, ahol nemcsak az Ember, de minden földi hatalom, még az Isten is férfi lett.
Új világrend született. Ez volt a Nagy Jang hatalomátvétele s a mai napig tartó világuralmának kezdete.
Eredetileg a kozmikus egység a nemek fölötti egységet jelentette - "Ember" azt jelentette, hogy férfi és nő: együtt. De ez az egység széttört, és úgy alakult, hogy a nőkből alsóbbrendű teremtmények lettek. Emberek helyett némberek. Asszonyi állatok. Nőstények. Kellékei a párzásnak és a faj túlélésének. (Mulieres homines non sunt - "a nők nem emberek", mondta Szent Ágoston.)
Föl se lehetne sorolni azokat a történelmi rémtetteket és megalázásokat, amelyeket a férfi abban a meggyőződésben követett el a nőkkel, hogy erre kozmikus, örök érvényű fölhatalmazása van.
A szellembukás ugyebár Éva bűne. Szegény Ádám nem tehet róla.
És ezért a nő fájdalomban szül, megalázva él - és jobb férfitársaságba be sem engedték, soha.
Történelmünk férfi-történelem, melyben számos forradalom volt. Népek tűntek el, társadalmi rendszerek omlottak össze, világhatalmak dőltek össze, vallások süllyedtek el és születtek újak - de a férfiuralomban alig történt valami változás.
Csak a huszadik és huszonegyedik században, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy a férfiuralom csődbe vitte a világot, sőt, katasztrófába, csak most kezdenek lassan-lassan változni a dolgok, s kezdik fölfedezni: lehet, hogy a nő is Ember.
Nő alatt én nemcsak a női nemet és sorsot értem, hanem a női lélek isteni erényeit is, melyet sohasem ismertek fel. Sajnos, maguk a nők is ritkán.
Később beszélünk erről, mert a nagy újrafelfedezés csak most kezdődött el. Most érett meg a helyzet arra, hogy rájöjjenek, elsősorban maguk a nők, hogy lényükben olyan erők, bölcsességek, méltóságok, színek és gazdagságok rejlenek, melyeket a férfivilág könyörtelenül elnyomott.
Három női szerepet ismert: a szeretőt (kurvát), a feleséget és az anyát. Képzeld el ugyanezt fordítva. Ha azt mondanád, hogy nekem, mint férfinek három szerepem van: a kan, a férj, és a papa. És slussz!
Hol vannak a férfisorom gazdag, történelemformáló, sőt, az istennel rokon sorsteremtő erői? Hol van az intellektusom, az erőm, a heroizmusom, a tehetségem, a hatalmam, a tudásom stb.
Amikor egy nő azt mondja a férfinak, hogy "ti!" - sok ezer éves indulat szakad ki belőle. Elfojtott, minden nőben lappangó indulat. Sőt, gyűlölet. Egyéni esetekben észrevétlenül átlépünk ezen, de azért ott van.
"Nem fogunk szülni nektek!" - mondta ki egyszer dühében az időtlen bosszú mondatát egy értelmes nő.
Nagyon sok tehetséges, sőt, zseniális nő ír. ("Írónőknek" hívjuk őket, miközben mi, férfiak vagyunk, ugyebár az "Írók.") Én onnan tudom néha megkülönbözetni őket, hogy a legtöbb írásukban ott rejlik a tiltakozás, a kétségbeesett beletörődés, vagy a rabszolga fölkelés "elegem volt belőletek" hangja. Ott van a "ti".
Mi férfiak erről nem tudunk, nem is érdekel minket.
Pedig manapság egy jó párkapcsolat azon múlik, hogy két ember át tud-e lépni ezen a sok ezer éves tébolyon, és nemcsak úgy néznek egymásra, mint a világtörténelemben eltorzult két szereplő, egy hiú férfi és egy megalázott nő - hanem úgy is, mint két Ember.
Ha egy feleség így néz a párjára, akkor azt mondja neki, hogy "Te". De ha csakis az ősi "női" tekintetével látja - akkor azt mondja vagy gondolja, hogy "Ti."
A "Te" az emberi megszólítás. A "Ti" a vesztes rabszolgalázadásnak a szava.
A "Te" nemcsak azt jelenti, hogy szeretlek, hanem azt is, hogy fölnézek rá. Van benned valami tiszteletreméltó - mert nemcsak férfi, de ember is vagy! És ugyanez fordítva.
Nem elég, ha "csak" a nőt látjuk a feleségünkben. Az Embert is kell.
2011. május 16., hétfő
Love
"Love isn't a feeling, it's something you do. Love is action. Love rolls up its sleeves and wades into messes it did not make."
2011. március 1., kedd
Re: Nelly Furtado eljótékonykodja a diktátortól kapott gázsiját
Nelly Furtado még 2007-ben haknizott a líbiai diktátornak, Moamer Kadhafinak, amit úgy látszik eléggé szégyell, ezért úgy döntött, jótékony célokra felajánlja az így szerzett pénzt. "2007-ben egymillió dollárt kaptam a Kadhafi-klántól, mert 45 percen keresztül játszottam nekik. Egy olaszországi hotelben adtam műsort a vendégeiknek. A pénzt jótékony célra felajánlom" - írta a kanadai énekesnő Twitteren.
Forrás: Velvet

Ez igazat megvallva, Nelly Furtadot mindig is egy belevaló csajnak tartottam, a maga kis bolondos és olykor nagyon is nőies stílusával, egészen a kezdetektől tetszettek a zenéi, és szerintem egészen igényes zenei karriert futott be. És most ezzel a legutóbbi megnyilatkozásával egy ilyen igazi - angolosan mondva - "great minds think alike" benyomást keltett, amivel ismét belopta magát a szívembe.
Na jó, abbahagyom az ömlengést, de ezt a képet még muszáj feltennem!
:DDD
Fwd: A nő örök (második)
Egy nagyon jó cikk a nők társadalmi helyzetéről, ami a nyelvhasználat szemszögéből közelíti meg azt a problémakört, amit már egy korábbi cikkemben magam is kifejtettem:
2011. február 21., hétfő
Akik ma nem lehetnének magyarok
Eljutott hozzám egy igen elgondolkodtató lista, ami a kettős állampolgárság kapcsán hívja fel a figyelmet arra, hogy szülővárosuk alapján a mai körülmények között milyen sok híres magyar nem lenne magyar állampolgár, például:
Ady Endre költő, újságíró
Születési hely: Románia, Érmindszent
Arany János költő
Születési hely: Románia, Nagyszalonta
Balassi Bálint író, költő
Születési hely: Szlovákia, Zólyom
Bartók Béla zeneszerző, zongoraművész és zenetudós
Születési hely: Románia, Nagyszentmiklós
Batthyányi Lajos Magyarország első miniszterelnöke
Születési hely: Szlovákia, Pozsony
Csontvári Kosztka Tivadar festőművész
Születési hely: Szlovákia, Kisszebenben
Dobó István egri várkapitány
Születési hely: Szlovákia, Ruszka
Heltai Gáspár író, költő
Születési hely: Románia, Nagydisznód
Jókai Mór író
Születési hely: Szlovákia, Komárom
Kaffka Margit író, költő
Születési hely: Románia, Nagykároly
Kazinczy Ferenc író, költő
Születési hely: Románia, Érsemlye
Kosztolányi Dezső író, költő
Születési hely: Szerbia, Szabadka
Kölcsey Ferenc író, költő
Születési hely: Románia, Sződemeter
Kőrösi Csoma Sándor utazó, nyelvész, keletkutató
Születési hely: Románia, Csomakőrös
Márai Sándor író
Születési hely: Szlovákia, Kassa
Mikszáth Kálmán író
Születési hely: Szlovákia, Szklabonya
Munkácsy Mihály (Lieb) festő
Születési hely: Ukrajna, Munkács
Pázmány Péter bíboros, író
Születési hely: Románia, Nagyvárad
Szinyei Merse Pál festő
Születési hely: Szlovákia, Szinyeújfalu
Tinódi Lantos Sebestyén költő
Születési hely: Románia, Tinód
Vásárhelyi Pál a Tisza-szabályozás tervezője
Születési hely: Szlovákia, Szepesolaszi
Wass Albert író
Születési hely: Románia, Válaszút
Zrínyi Miklós író, költő, hadvezér
Születési hely: Horvátország, Csáktornya
Ady Endre költő, újságíró
Születési hely: Románia, Érmindszent
Arany János költő
Születési hely: Románia, Nagyszalonta
Balassi Bálint író, költő
Születési hely: Szlovákia, Zólyom
Bartók Béla zeneszerző, zongoraművész és zenetudós
Születési hely: Románia, Nagyszentmiklós
Batthyányi Lajos Magyarország első miniszterelnöke
Születési hely: Szlovákia, Pozsony
Csontvári Kosztka Tivadar festőművész
Születési hely: Szlovákia, Kisszebenben
Dobó István egri várkapitány
Születési hely: Szlovákia, Ruszka
Heltai Gáspár író, költő
Születési hely: Románia, Nagydisznód
Jókai Mór író
Születési hely: Szlovákia, Komárom
Kaffka Margit író, költő
Születési hely: Románia, Nagykároly
Kazinczy Ferenc író, költő
Születési hely: Románia, Érsemlye
Kosztolányi Dezső író, költő
Születési hely: Szerbia, Szabadka
Kölcsey Ferenc író, költő
Születési hely: Románia, Sződemeter
Kőrösi Csoma Sándor utazó, nyelvész, keletkutató
Születési hely: Románia, Csomakőrös
Márai Sándor író
Születési hely: Szlovákia, Kassa
Mikszáth Kálmán író
Születési hely: Szlovákia, Szklabonya
Munkácsy Mihály (Lieb) festő
Születési hely: Ukrajna, Munkács
Pázmány Péter bíboros, író
Születési hely: Románia, Nagyvárad
Szinyei Merse Pál festő
Születési hely: Szlovákia, Szinyeújfalu
Tinódi Lantos Sebestyén költő
Születési hely: Románia, Tinód
Vásárhelyi Pál a Tisza-szabályozás tervezője
Születési hely: Szlovákia, Szepesolaszi
Wass Albert író
Születési hely: Románia, Válaszút
Zrínyi Miklós író, költő, hadvezér
Születési hely: Horvátország, Csáktornya
és még (nagyon) sokan mások.
2011. február 14., hétfő
Fwd: Halál a pornóra
Iránban halálra ítéltek két embert, amiért pornóoldalakat üzemeltettek az országban, olvasom. Az ítélet határozottan durva, de most nem a halálbüntetésről lesz szó, hanem a pornóról, úgyis több cicit és több pinát szeretne néhány olvasónk (ez amúgy KK&TT reszortja, és ők rendes emberként eleget is tesznek a kívánalmaknak; a fotói viszont nem tartoznak a pornó kategóriába). Pornóoldalak üzemeltetéséért, pornóval való kereskedésért ugyanis én nem venném a fejét senkinek – ám enyhébb büntetést el tudnék képzelni számukra.
Halál a pornóra - Mandiner blog
Halál a pornóra - Mandiner blog
2011. február 13., vasárnap
Re: A Jobbik betiltaná az abortuszt

"A magzati élet védelméről szóló törvény módosítását kezdeményezi a Jobbik, az indítvány szerint csak orvosi indokok alapján lehetne abortuszt elvégezni, vagy akkor, ha a terhesség bűncselekmény következménye [...] Az 55 éve hatályos életellenes szabályozás következtében a magyar társadalom súlyos, válságos helyzetbe került - tette hozzá Hegedűs Lórántné."
Forrás: index.hu
Igen basszátok meg, az abortusz törvény miatt került a magyar társadalom válságos helyzetbe, mi más miatt, ez a legfőbb oka a népességcsökkenésnek is. Meg amúgy a szexuális bűncselekményekben híresen nőpárti magyar rendőrség és a magyar bíróságok is működnek már olyan flottul, hogy 12 hét alatt meg tudják jogerősen állapítani, hogy melyik terhesség volt bűncselekmény következménye. Meg persze a korrupt orvosok és az illegális, kórházon kívüli, életveszélyes körülmények között lezajló abortuszok (vagy az ezek következtében elhunyt nők) száma sem fog hirtelen megugrani. Meg különben is, ha véletlenül becsúszik egy gyerek, akkor inkább nőjön fel nyomorban (vagy például a nemkívánt kislányok esetében kerüljön be egy árvaházba, ahol majd tinédzser korában eladják külföldre prostituáltnak), mert nehogy már a nőnek joga legyen eldönteni, hogy be tudja-e vállalni azt a gyereket vagy sem, különösen a jelenlegi magyarországi körülmények között. Neeem, gyarapodjon csak a magyar, kényszerítsük bele a nőket a szülésbe bármi áron, különben is Boross Péter óta tudjuk, hogy a nőknek a gyerekcsinálás állampolgári kötelességük, tetszik, nem tetszik. Meg ha már amúgy sem védekezett rendesen a nő, akkor meg is érdemli, hogy tönkre legyen baszva a saját (és valószínűleg a leendő gyermeke) élete is, a társadalom amúgy is megértően és segítőkészen fogadja a tizenéves gyermekanyákat és a "fattyúkat", különösen vidéken, ahol a fiatalkori abortuszok száma a legmagasabb.
"FOGANTATÁSTÓL a sírig", azt baszd meg.
Hogy lövetném bele az összes idióta, demagóg Jobbikost a Dunába.
Re: Kilencvenezerrel többen állás nélkül
"Az NFSZ adatai szerint a januári zárónapon több mint 684 000 álláskeresőt tartottak nyilván"
Gondolom Orbán is azért ígért pont egymillió munkahelyet, mert ő már tudja, hogy lesz még itt egymillió munkanélküli is... (Főleg ha hozzáadjuk azokat, akik nincsenek regisztrálva.)
Forrás: index.hu
Gondolom Orbán is azért ígért pont egymillió munkahelyet, mert ő már tudja, hogy lesz még itt egymillió munkanélküli is... (Főleg ha hozzáadjuk azokat, akik nincsenek regisztrálva.)
2011. január 20., csütörtök
Alakváltó álmok
Fitzgerald Scott: Álmok
Álmok
Mik az álmok?
Időbe vésett pillanatok
Kósza ecsetvonások az alkonyat vásznán
ami határtalan mint a világűr
Csendesen dúdoló altatódalok a vörös pirkadatig
Álmok
Képzeletünk legvégső határai
A beteljesülés
Egyre magasabb síkokon szökellő gondolatok
Váratlan helyeken felbukkanó rejtett gyöngyszemek
Márványszobrai a tökéletes tökéletlenségnek
Ezek az álmok
Magasztos utazások túl a felfoghatón
Bús árnyai a régmúlt idők búcsújának
Alaktalan formák
Cikázó látomásokból és szivárványszínű hangokból
szövődő mintázatok
A vágyak és csillagok között csillámló ábrándok
Titokzatos fenségesség
Földöntúli szárnyalás a végtelen lehetőségeken át
(saját fordítás)
2011. január 5., szerda
Hilary Swank imádja a leértékeléseket
Forrás: Velvet
A színésznő elmondta, hogy tisztában van a pénz értékével, hiszen egy lakókocsiparkban nőtt fel, és emiatt soha nem hagyná ki a leértékeléseket – írja a FemaleFirst. "A múltamat soha nem felejtem. Segít, hogy ne vegyek mindent természetesnek. Megbecsülöm, hogy utazhatok, hogy ki tudom fizetni a számláimat. Hihetetlen érzés, hogy tudom, hogy adott esetben megvehetek egy pár cipőt, és megbecsülöm a leértékeléseket, ahogy mindenki más."

Én meg imádom Hilary Swanket.
A színésznő elmondta, hogy tisztában van a pénz értékével, hiszen egy lakókocsiparkban nőtt fel, és emiatt soha nem hagyná ki a leértékeléseket – írja a FemaleFirst. "A múltamat soha nem felejtem. Segít, hogy ne vegyek mindent természetesnek. Megbecsülöm, hogy utazhatok, hogy ki tudom fizetni a számláimat. Hihetetlen érzés, hogy tudom, hogy adott esetben megvehetek egy pár cipőt, és megbecsülöm a leértékeléseket, ahogy mindenki más."

Én meg imádom Hilary Swanket.
2011. január 4., kedd
Re: Huszárruhában pisil a brüsszeli szoborfiú
Forrás: Index
"[...]a féléves magyar EU-elnökség alkalmából öltöztették egy napra zsinóros mentébe. Március 7-én matyó mintás ruhát húz majd, májusban pedig suba lesz rajta."

Hát szerintem országimázsnak ez ultragagyi...
Fejlemény:
"[...]a féléves magyar EU-elnökség alkalmából öltöztették egy napra zsinóros mentébe. Március 7-én matyó mintás ruhát húz majd, májusban pedig suba lesz rajta."

Hát szerintem országimázsnak ez ultragagyi...
Fejlemény:
A szél
Részlet Fekete István: Téli berek c. regényéből:
Hogy aztán a szelet mi hajtotta, azt nem lehetett pontosan tudni. Lehet, hogy önmagát kergette, lehet, hogy az észak lehellete volt, ami éppen most cserélődött a délivel, mindenesetre jött, jött, végtelenül, s mintha belelovalta volna magát valami őrjöngő hajszával, ami egyúttal a hideget is jelentette.
– Kutya szél – mondták az emberek, akik a szelet általában szidni szokták –, betyár szél… még csak ez hiányzott!
Az emberek általában szidni szokták a szelet, amiben — természetesen – nincs igazuk. Nem, azt nem lehet mondani, hogy a szél kellemes, de hasznos, sőt nélkülözhetetlen.
Mert ki szárítaná meg tavaszi vetések alá a földet, ki szárítaná meg az elázott kévéket, a renden a szénát, a vadak szőrét, a madarak tollat, az utak sarát? Ki tisztítaná meg a levegőt, ki tördelné le az elszáradt ágakat, ki végezné el a füvek és fák végtelen országának magvetését? Ki frissítené fel a poshadt vizeket, ami nélkül a halak és egyebek elpusztulnának, ki hajtaná a szélmalmokat, szélkerekeket, vitorlásokat? Ki hozná a felhőket, és ki seperné ki a füstöt és kormot a városokból s az emberek tüdejéből?
– Kutya szél – mondják mégis az emberek, csak a bacilusok nem mondanak semmit, hanem egyszerűen elpusztulnak, vagy kivándorolnak valahová, hogy a párás levegő és köd összefüggő testén alkalomadtán újra visszavándoroljanak kórháztöltögető szakmunkájukra.
Erre azonban most semmi kilátás nincs, mert a széllel együtt jött a fagy is, és ennek kietlen ridegségében a fertőzésnek semmi lehetősége nincs.
Az emberek azért csak szidták a szelet, ámbár fellélegeztek, és tervezgetni kezdtek… és a betegek felültek, és egyszerre sürgősen gyógyulni akartak. Ez az akarat pedig maga a gyógyulás.
Köszönöm Tündi!
2010. szeptember 24., péntek
A nagy nap...
Forrás: Subba
Hozzátenném, ezt kurvára nem tartom viccesnek, és eléggé aggasztó társadalmi problémákra utal, ha valaki szerint az.
Hozzátenném, ezt kurvára nem tartom viccesnek, és eléggé aggasztó társadalmi problémákra utal, ha valaki szerint az.
2010. szeptember 22., szerda
Felemelő gondolat

Élni annyi, mint végzetesen erősnek érezni magunkat
a szabadság gyakorlására.
a szabadság gyakorlására.
Esterházy Péter
2010. szeptember 21., kedd
Fwd: Hol tart a magyar cukrászat?
Érdemes elolvasni, hogy mi a magyar valóság... Néhány idézet keserédes ízelítőül:
"Úgy tűnik, hogy míg a magyar éttermek jelentős része legalább elvben elismeri, hogy törekedni kellene a jóra, addig a cukrászok, illetve az őket képviselő szakmai szervezet, a Magyar Cukrász Iparosok Országos Szövetsége tökéletesen elégedett a jelenlegi, nemzetközinek nem mondható színvonallal."
"A magyar cukrászipar körülbelül 50 évnyi hátrányban van a fejlettebb piacokhoz képest, mind a szakemberek tájékozottsága, felkészültsége, mind az alapanyag-használat tekintetében."
"A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a szakképzés romokban hever."
"Egy minőségi cukrászdába való befektetés pénzügyileg nem különösebben vonzó lehetőség, hiszen a megtérülés elhúzódik. A befektetőnek jóval tovább kell a pénzére várnia, mint ha éttermet nyitna, miközben az elinduláshoz szükséges összeg nem sokkal kisebb."
“Egy sötét szobában ülünk, nézünk ki a kulcslyukon és figyeljük, ahogy a többiek a kertben dolgoznak ” – ezekkel a szavakkal jellemezte Mihályi László a hazai cukrászatot.
"Sajnos az elmúlt 40-50 évben kiölték a magyar népből az ízlést."
Hol tart a magyar cukrászat? 1. rész - HVG.hu
"Úgy tűnik, hogy míg a magyar éttermek jelentős része legalább elvben elismeri, hogy törekedni kellene a jóra, addig a cukrászok, illetve az őket képviselő szakmai szervezet, a Magyar Cukrász Iparosok Országos Szövetsége tökéletesen elégedett a jelenlegi, nemzetközinek nem mondható színvonallal."
"A magyar cukrászipar körülbelül 50 évnyi hátrányban van a fejlettebb piacokhoz képest, mind a szakemberek tájékozottsága, felkészültsége, mind az alapanyag-használat tekintetében."
"A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a szakképzés romokban hever."
"Egy minőségi cukrászdába való befektetés pénzügyileg nem különösebben vonzó lehetőség, hiszen a megtérülés elhúzódik. A befektetőnek jóval tovább kell a pénzére várnia, mint ha éttermet nyitna, miközben az elinduláshoz szükséges összeg nem sokkal kisebb."
“Egy sötét szobában ülünk, nézünk ki a kulcslyukon és figyeljük, ahogy a többiek a kertben dolgoznak ” – ezekkel a szavakkal jellemezte Mihályi László a hazai cukrászatot.
"Sajnos az elmúlt 40-50 évben kiölték a magyar népből az ízlést."
Hol tart a magyar cukrászat? 1. rész - HVG.hu
Re: Kemény lépésekkel számolják fel az iskolai rasszizmust az USA-ban
Közoktatás : - Kemény lépésekkel számolják fel az iskolai rasszizmust az USA-ban - eduline.hu
A tipikus primitív felületi problémakezelés. Telepítsünk kétszáz kamerát, tartsunk mindent az ELLENŐRZÉSÜNK ALATT, amivel csak azt érjük el, hogy még mélyebb, privátabb rétegbe nyomjuk le a problémát. A közterek bekamerázása nem megszünteti a problémát, hanem eltűnteti a problémát a nyilvánosság elől. És azok a feszültségek, amelyek mostantól még mélyebben, a felszín alatt húzódnak, majd pont az ilyen "vegyes" kirándulások alkalmával fognak kirobbanni, ahol összekényszerítik, egymásnak feszítik az ellentéteket anélkül, hogy felkutatnák és megszüntetnék a probléma eredeti forrását.
Az intézmény ebben az évben új igazgatót is kapott (hét év alatt a hatodikat) Otis Hackney személyében, aki tősgyökeres philadelphiai és ráadásul fekete. [...] „Mint afroamerikai nem hagyhatom, hogy a fajtánk elfelejtse egykori gyötrelmeit és hogy saját maga váljon azzá, amely ellen valamikor küzdött” -mondta az igazgató az USA-Today-nek.
"[...] a Dél-Philadelphia Középiskolát (mondjuk a cikk címadása már itt félrevezető, mert a történet nem az egész USA-ról szól, hanem csak EGY amerikai iskoláról...) több mint félszáz afroamerikai tanuló rohamozta meg, hogy [...] ázsiai társaikat erőszakkal a „saját emeletükre” kényszerítsék. Az esemény hosszú évek elhúzódó konfliktusának az eredménye volt, az iskolát már régóta feszítette a fekete-ázsiai ellentét, az afroamerikai diákok ugyanis nehezen viselték az egyre növekvő számú ázsiai diáksereget.
Az iskola vezetése évente több száz kisebb-nagyobb bűncselekményt regisztrált az intézmény falai között, noha mindössze 1000 diákjuk van, [...] A verekedések és a rablások rendszeresek voltak, így a fent említett december 3-i „lázadás” sem volt meglepő mozzanat.
A történet nekem már itt eléggé erősen bűzlik, ha ennek ennyire nyilvánvaló jelei voltak, vajon miért nem foglalkozott vele korábban senki sem? (költői kérdés...)
A decemberi események után az ázsiai diákok egy hétig bojkottálták a tanítást, és ezzel elérték, hogy az iskolával és az ott történtekkel az országos média is elkezdjen foglalkozni. [...] Arra kevesen gondoltak, hogy az akció sikerrel jár és a média nyomására a helyi hatóságok végre komolyan kezelik az ügyet.
Az iskola vezetése évente több száz kisebb-nagyobb bűncselekményt regisztrált az intézmény falai között, noha mindössze 1000 diákjuk van, [...] A verekedések és a rablások rendszeresek voltak, így a fent említett december 3-i „lázadás” sem volt meglepő mozzanat.
A történet nekem már itt eléggé erősen bűzlik, ha ennek ennyire nyilvánvaló jelei voltak, vajon miért nem foglalkozott vele korábban senki sem? (költői kérdés...)
A decemberi események után az ázsiai diákok egy hétig bojkottálták a tanítást, és ezzel elérték, hogy az iskolával és az ott történtekkel az országos média is elkezdjen foglalkozni. [...] Arra kevesen gondoltak, hogy az akció sikerrel jár és a média nyomására a helyi hatóságok végre komolyan kezelik az ügyet.
A média nyomására?!?!?!?! Miért kell egyáltalán éveket várnia az iskolavezetésnek, a hatóságnak, vagy az atyaúristennek, hogy foglalkozzanak egy ennyire súlyosan eszkalálódó üggyel??? Ott már nincs egyetlen ember se, aki tudná a kötelességét?
Az iskola körüli kerület azóta 126 biztonsági kamerát kapott, [...] A diákoknak indítottak egy különleges programot is „50-50 klub” címen, amelynek lényege, hogy "vegyesen" viszik kirándulni a gyerekeket.
A tipikus primitív felületi problémakezelés. Telepítsünk kétszáz kamerát, tartsunk mindent az ELLENŐRZÉSÜNK ALATT, amivel csak azt érjük el, hogy még mélyebb, privátabb rétegbe nyomjuk le a problémát. A közterek bekamerázása nem megszünteti a problémát, hanem eltűnteti a problémát a nyilvánosság elől. És azok a feszültségek, amelyek mostantól még mélyebben, a felszín alatt húzódnak, majd pont az ilyen "vegyes" kirándulások alkalmával fognak kirobbanni, ahol összekényszerítik, egymásnak feszítik az ellentéteket anélkül, hogy felkutatnák és megszüntetnék a probléma eredeti forrását.
Az eddigi angliai életem alapján (főleg, hogy fél éven keresztül laktam jamaikaiakkal) meg kell állapítsam, hogy a fehérek között csak elvétve lehet találni olyan embert, aki annyira rasszista, mint a feketék úgy általában. Nyilván történelmi okai vannak, hogy a fekete emberek előítélete a fehér emberekkel szemben (vagy bármivel, ami a sötét és világos színekkel asszociálható) szinte paranoid, sőt sokan súlyosan visszaélnek a "faji alapon ellenük elkövetett sérelmekkel", de mindaddig, amíg felelős beosztású személyek a "MI FAJTÁNKRÓL" beszélnek, csak még erősebb ellentéteket szítanak, tovább mélyítik az emberek között tátongó szakadékokat és tartósítják az emberiséget megosztó, feloldatlan konfliktusokat.
Re: Alig ezer tigris maradt a világon, amely képes szaporodni
Természet - Alig ezer tigris maradt a világon, amely képes szaporodni - zoldter.hu
Döbbenetes, hogy ez most történik a szemünk előtt, és az emberek többsége annyira primitív, hogy még mindig azt hiszi, ez "nem az én problémám".
Re: Két sör, egy gulyás = 75 ezer forint
Index - Bulvár - Két sör, egy gulyás = 75 ezer forint
Pff, idióta lúzer férgek, akik annyira sík hülyék, hogy képtelenek felfogni, mekkora kárt okoznak ezzel az egész ország nemzetközi megítélésének.
2010. szeptember 15., szerda
Fwd: Magyarország amerikai szemmel
Egy amerikai család gondolatai, akik 1992 óta élnek Magyarországon.
Hogy milyenek a magyarok? Nem szeretünk sztereotipizálni, de ha kell, akkor azt mondom, az átlagos magyar pesszimista, történelemtudatos, pesszimista, okosan gyakorlatias, ellentmondásos, szereti a jó ételeket, pesszimista, tiszteli a művészeteket. Ja, említettem, hogy pesszimista?
És akkor jöjjenek a részletek.
Amennyiben területileg nézzük, Amerika soha nem volt olyan hatalmas, mint napjainkban, míg Magyarország sosem volt soha ilyen kicsi.
Ha a Magyarországon élő mintegy 170-180 ezer külföldi állampolgárt nem számítjuk, már a 10 milliós lélektani határ alá csökkent a népesség száma, míg Amerikában szinte minden évben eléri a demográfiai mutató a 10%-os növekedést.
Amerikában napokig utazhatsz anélkül, hogy még csak a közelébe se érsz az országhatárnak, míg Magyarországon néhány óra utazással átlépheted valamennyi határt.
Ha magyarul beszélsz, talán ha másfél millió ember megért, míg ha angolul, akkor több millióan.
Magyarországon a hét első napja a hétfő, Amerikában a vasárnap. (Hát ezt speciel marhára utálnám.)
A választások Amerikában mindig kedden vannak, míg Magyarországon a hétvégén.
Amerikában a dátumozás menete: hónap/nap/év.
Magyarországon Pünkösd és Karácsony másnapja munkaszüneti nap, míg Amerikában nem.
Míg a magyarok februárban, Farsang környékén szeretnek álarcot ölteni, mássá válni, mint akik, addig az amerikaiak ezt Halloween-kor teszik.
Az amerikaiak nem ünneplik Halottak Napját, se Mindenszentek ünnepét.
Amerikában a Karácsonyfát a család közösen állítja, a legtöbb helyen Hálaadás után közvetlen. A gyerekek felakasztják a zoknikat a kandallópárkányra, ebbe várják Santa Claus ajándékait. Christmas Eve, december 24-e csak a katolikusok számára ünnep, a többi családnál ilyenkor közös vacsorára gyűlnek össze a barátok, családtagok. Az ajándékokat 25-én reggel bontják ki. Amerikában nem ünneplik Szent Miklós napját se.
Míg Magyarországon az emberek életének része a harangszó, addig Amerikában nagyon ritkán hallani.
Amerikában, ha egy férfi eljegyez egy nőt, gyémántköves gyűrűt vesz neki, melyet a hölgy a bal kezén visel. A fiúnak nincs gyűrű az ujján. A jegyesek az esküvőre vesznek gyűrűpárt és ezt is bal kézen viselik. Ilyenkor a nő a jeggyűrűt viseli a szívéhez közelebb, a kövest fölötte. (Érdekes ez az eljegyzési gyűrű és jegygyűrű egyszerre viselése.)
Amerikában a templomi esküvőt az állam elfogadja, nem kell a városházára, se házasságkötő terembe menni.
Míg Magyarországon a szülőknek kérelmet kell beadni, ha gyermeküket a jegyzékben felsorolt hivatalos utónevektől eltérően szeretnék hívni, addig Amerikában minden név megengedett. (Ez szerintem nagyon is helyes, a névadásnak ősidőkre visszanyúló, nagyon fontos szerepe van az egészséges nemzeti identitás tudatunkban, a magyar keresztnevek is a nemzeti kultúránkhoz tartoznak, annak szerves részei, amit ápolnunk és büszkén viselnünk kellene...)
Amerikában szinte mindenkinek két keresztneve van. A katolikusok a keresztelőn választott védőszent nevét anyakönyveztetik.
Magyarországon csakis fegyvertartási engedéllyel tarthat valaki lőfegyvert, míg Amerikában bárki, akitől ezt a jogot hivatalosan el nem vették. Egyedül pisztolyt nem vehetsz a sarki boltban. Vagyis olyan fegyvert nem hordhatsz magadnál engedély nélkül, melyet elrejthetsz. (Nem akarnék egy olyan országban élni, ahol bárkinek lehet fegyvere, vagy egyáltalán szüksége van fegyverre, és főleg nem ott, ahol az emberi értékrend és az oktatás színvonal annyira sekélyes, mint Amerikában.)
Az amerikai könyvek gerincén az írás föntről indul és ha lefektetjük a könyvet olvasható, míg a magyar könyveket hasra kell fordítanunk, hogy a cím ne fejjel lefelé legyen a könyv gerincén.
Magyarországon a legtöbb nyilvános illemhelyen fizetni kell, míg Amerikában nem.
Amerikában a boltban a vásárló az úr, míg Magyarországon nemkívánatos vendég. (Hát igen, ebben még bőven lenne mit tanulni Amerikától.)
Amerikában a gyerekeket önállóságra nevelik. Minél előbb elhagyják a szülői házat, annál nyugodtabbak a szülők, hogy jól nevelték őket. A szülői háztól messze költözni elfogadott, még akkor is, ha hiányoznak a szülők. Magyarországon a gyerekeknek illik gondját viselni az idős szülőknek és a fiatalok legtöbbször csak az egyetem után költöznek el, sőt az együttélő generációk szokása sem ritka. (Az tény és való, hogy a magyar fiatalok többsége teljesen önállótlan, felelőtlen, és döntésképtelen, de szerintem úgy is lehet az életre nevelni egy gyereket, hogy nem kell sem röghöz kötni, sem pedig minél hamarabb "megszabadulni" tőle. A legtöbb ilyen önálló emberből - legyen az brit vagy amerikai -, akikkel valaha találkoztam, mindig hiányoltam az erős családi kötelékeket, a család mélyebb értékeinek ismeretét (és az igényét). Nekem legalábbis úgy tűnt, hogy számukra a családalapítás inkább egy praktikus dolog, és mivel általában már gyermekkorukban is sokszor költözniük kellett, az Otthon fogalma előttük teljesen ismeretlen, nem érzik úgy, hogy van egy biztos pont, egy origó, ahová kötődnének, ahova tartoznának, egy állandó hely, ahonnan elindultak és ahova mindig visszatérhetnek a változó világ forgatagából. Bár ez a "légies" életmód sokkal nyitottabbá és elfogadóbbá teszi őket a magyar emberekhez képest, de ez az érzelmi kötetlenség az emberi kapcsolataik felületességében is erősen megnyilvánul.)
Amerikában az átlagember nem művészlelkű, míg Magyarországon értékelik a művészet minden ágát. (Tényleg?!)
A "Most mit csináljunk?" kérdés Amerikában megoldáskereső vitaindító, míg Magyarországon a kérdező megadta magát a sorsnak, s itt vége is a beszélgetésnek. (Hát, ez egy nagyon kemény igazság rólunk, jól fején találta a szöget.)
Amerikában a rendőröket általában tisztelet övezi, míg Magyarországon az 'ellenség' táborát képezik.
Amerikában az emberek nagyon halkan fújnak orrot, inkább halkan szipognak. Magyarországon roppant illetlen szipogni, viszont szabad hangosan trombitálva orrot fújni. (LOL engem például itt Angliában az őrületbe tud kergetni, hogy ha a munkahelyen azt kell hallgatnom, hogy valaki egész nap "diszkréten" szipog ahelyett, hogy kifújná az orrát. A "trombitálás" persze a másik véglet, de azért lehet az orrfújást is szalonképesen csinálni...)
Amerikában a nemzeti zászló a hétköznapok része, a legtöbb házon látható. Magyarországon csak ünnepnapokon kerül elő.
Amerikában a vendéggel levetetni a cipőt a legnagyobb illetlenség. (Hmm, nota bene.)
Magyarországon kiépített busz és vasútvonalak vannak még a legkisebb városokban is, míg Amerikában mindenkinek van autója. Akinek nincs, szociális hátrányban van. (Hát ezt nem feltétlenül venném negatívumnak, mondanom sem kell, hogy az amerikai autóipar mekkora károkat okoz közvetlenül és közvetetten az egész ökoszisztémának, erre nem igazán verném a mellem. Természetesen nekünk sincs mivel büszkélkednünk, de a tömegközlekedés fejlesztése és hatékonyságának növelése egy jó ellenpélda lenne.)
Az utcanevek Magyarországon a házak falán találhatóak, addig Amerikában az útkereszteződésekben, oszlopokra helyezve. (Ez például valóban sokkal jobban megkönnyítené a tájékozódást Magyarországon is.)
A magyar szupermarketek bevásárlókocsiainak négy szabadon forduló kereke van, míg az amerikai kocsikon csak az első kettő fordul. (Ööö váó, :DDD Nem tudom ennek van-e bármilyen gyakorlati előnye.)
A nap főétkezése Magyarországon az ebéd, Amerikában a vacsora.
Magyarországon a pincért az asztalodhoz kell hívni, ha szükséged van valamire, Amerikában a pincér kötelessége gyakran az asztalhoz lépni és megkérdezni, szüksége van-e az asztaltársaságnak valamire, illetve hogy elégedettek-e mindennel. (Bevallom őszintén, engem kurvára idegesít, amikor húszpercenként megkérdezik tőlem, hogy minden rendben van-e, ha valami bajom van, én biztosan szólni fogok, de példuál itt Angliában erre azért van szükség, mert egy átlag angol "udvariasságból" (honnan vették ezt a marhaságot?!) nem szólna magától, inkább megeszi az ételt, ami nem ízlik neki, és utána soha többet nem jön vissza, vagy esetleg még utólag ír egy többoldalas panaszlevelet, amikor már semmit sem lehet tenni...)
Amerikában nem illetlen dolog letenni a kést és csak a villát használni, míg a bal kéz az asztalon, vagy az ölben pihen. Magyarországon a kés-villa használat kötelező, már kisgyermekkorban.
Magyarországon, ha a vendég kér még az ételből, a vendéglátó elszégyelli magát, hogy nem adott eleget, míg Amerikában ez nagy dicséret a szakácsnak, a vendéglátónak, a ház asszonyának. (Mivan?! Nem hiszem, hogy ez általános lenne Magyarországon.)
Magyarországon a mosógép általában a fürdőszobában van, míg Amerikában a 'mosóhelyiségben'/utility room/laundry room. (Hát szerintem bármelyik jobb annál, mint hogy Angliában a KONYHÁBAN van a mosógép. Nekem mind a mai napig teljesen nonszensz.)
Amerikában a wc kagylónak nincs 'polca, ahol vizsgálatot lehet végezni a matérián', a produktum azonnal a vízbe érkezik. (Igen, és ha az ember nem tesz előre a vízbe több réteg wc papírt, akkor a belepottyanó szardarabtól felcsobban a szaros, hugyos, baktériumokkal teli víz az ember bőrére, aminek már a gondolatától is borzongok, ha a higiéniai szempontokat veszem figyelembe, úgyhogy lehet, hogy a "polcot" nem feltétlenül a vizsgálódás céjából találták ki...)
Az amerikaiak "pici törölközővel" mosakodnak.
Az amerikai iskolásoknak egyedi órarendjük van, így nincsenek osztályok, mint Magyarországon.
Az amerikai gyerekek nem használnak színesceruzát, csak művészeti órákon.
Az amerikai felnőtteknek két hét fizetett szabadság jár, míg Magyarországon ennek legalább a kétszerese.
Hogy milyenek a magyarok? Nem szeretünk sztereotipizálni, de ha kell, akkor azt mondom, az átlagos magyar pesszimista, történelemtudatos, pesszimista, okosan gyakorlatias, ellentmondásos, szereti a jó ételeket, pesszimista, tiszteli a művészeteket. Ja, említettem, hogy pesszimista?
És akkor jöjjenek a részletek.
Amennyiben területileg nézzük, Amerika soha nem volt olyan hatalmas, mint napjainkban, míg Magyarország sosem volt soha ilyen kicsi.
Ha a Magyarországon élő mintegy 170-180 ezer külföldi állampolgárt nem számítjuk, már a 10 milliós lélektani határ alá csökkent a népesség száma, míg Amerikában szinte minden évben eléri a demográfiai mutató a 10%-os növekedést.
Amerikában napokig utazhatsz anélkül, hogy még csak a közelébe se érsz az országhatárnak, míg Magyarországon néhány óra utazással átlépheted valamennyi határt.
Ha magyarul beszélsz, talán ha másfél millió ember megért, míg ha angolul, akkor több millióan.
Magyarországon a hét első napja a hétfő, Amerikában a vasárnap. (Hát ezt speciel marhára utálnám.)
A választások Amerikában mindig kedden vannak, míg Magyarországon a hétvégén.
Amerikában a dátumozás menete: hónap/nap/év.
Magyarországon Pünkösd és Karácsony másnapja munkaszüneti nap, míg Amerikában nem.
Míg a magyarok februárban, Farsang környékén szeretnek álarcot ölteni, mássá válni, mint akik, addig az amerikaiak ezt Halloween-kor teszik.
Az amerikaiak nem ünneplik Halottak Napját, se Mindenszentek ünnepét.
Amerikában a Karácsonyfát a család közösen állítja, a legtöbb helyen Hálaadás után közvetlen. A gyerekek felakasztják a zoknikat a kandallópárkányra, ebbe várják Santa Claus ajándékait. Christmas Eve, december 24-e csak a katolikusok számára ünnep, a többi családnál ilyenkor közös vacsorára gyűlnek össze a barátok, családtagok. Az ajándékokat 25-én reggel bontják ki. Amerikában nem ünneplik Szent Miklós napját se.
Míg Magyarországon az emberek életének része a harangszó, addig Amerikában nagyon ritkán hallani.
Amerikában, ha egy férfi eljegyez egy nőt, gyémántköves gyűrűt vesz neki, melyet a hölgy a bal kezén visel. A fiúnak nincs gyűrű az ujján. A jegyesek az esküvőre vesznek gyűrűpárt és ezt is bal kézen viselik. Ilyenkor a nő a jeggyűrűt viseli a szívéhez közelebb, a kövest fölötte. (Érdekes ez az eljegyzési gyűrű és jegygyűrű egyszerre viselése.)
Amerikában a templomi esküvőt az állam elfogadja, nem kell a városházára, se házasságkötő terembe menni.
Míg Magyarországon a szülőknek kérelmet kell beadni, ha gyermeküket a jegyzékben felsorolt hivatalos utónevektől eltérően szeretnék hívni, addig Amerikában minden név megengedett. (Ez szerintem nagyon is helyes, a névadásnak ősidőkre visszanyúló, nagyon fontos szerepe van az egészséges nemzeti identitás tudatunkban, a magyar keresztnevek is a nemzeti kultúránkhoz tartoznak, annak szerves részei, amit ápolnunk és büszkén viselnünk kellene...)
Amerikában szinte mindenkinek két keresztneve van. A katolikusok a keresztelőn választott védőszent nevét anyakönyveztetik.
Magyarországon csakis fegyvertartási engedéllyel tarthat valaki lőfegyvert, míg Amerikában bárki, akitől ezt a jogot hivatalosan el nem vették. Egyedül pisztolyt nem vehetsz a sarki boltban. Vagyis olyan fegyvert nem hordhatsz magadnál engedély nélkül, melyet elrejthetsz. (Nem akarnék egy olyan országban élni, ahol bárkinek lehet fegyvere, vagy egyáltalán szüksége van fegyverre, és főleg nem ott, ahol az emberi értékrend és az oktatás színvonal annyira sekélyes, mint Amerikában.)
Az amerikai könyvek gerincén az írás föntről indul és ha lefektetjük a könyvet olvasható, míg a magyar könyveket hasra kell fordítanunk, hogy a cím ne fejjel lefelé legyen a könyv gerincén.
Magyarországon a legtöbb nyilvános illemhelyen fizetni kell, míg Amerikában nem.
Amerikában a boltban a vásárló az úr, míg Magyarországon nemkívánatos vendég. (Hát igen, ebben még bőven lenne mit tanulni Amerikától.)
Amerikában a gyerekeket önállóságra nevelik. Minél előbb elhagyják a szülői házat, annál nyugodtabbak a szülők, hogy jól nevelték őket. A szülői háztól messze költözni elfogadott, még akkor is, ha hiányoznak a szülők. Magyarországon a gyerekeknek illik gondját viselni az idős szülőknek és a fiatalok legtöbbször csak az egyetem után költöznek el, sőt az együttélő generációk szokása sem ritka. (Az tény és való, hogy a magyar fiatalok többsége teljesen önállótlan, felelőtlen, és döntésképtelen, de szerintem úgy is lehet az életre nevelni egy gyereket, hogy nem kell sem röghöz kötni, sem pedig minél hamarabb "megszabadulni" tőle. A legtöbb ilyen önálló emberből - legyen az brit vagy amerikai -, akikkel valaha találkoztam, mindig hiányoltam az erős családi kötelékeket, a család mélyebb értékeinek ismeretét (és az igényét). Nekem legalábbis úgy tűnt, hogy számukra a családalapítás inkább egy praktikus dolog, és mivel általában már gyermekkorukban is sokszor költözniük kellett, az Otthon fogalma előttük teljesen ismeretlen, nem érzik úgy, hogy van egy biztos pont, egy origó, ahová kötődnének, ahova tartoznának, egy állandó hely, ahonnan elindultak és ahova mindig visszatérhetnek a változó világ forgatagából. Bár ez a "légies" életmód sokkal nyitottabbá és elfogadóbbá teszi őket a magyar emberekhez képest, de ez az érzelmi kötetlenség az emberi kapcsolataik felületességében is erősen megnyilvánul.)
Amerikában az átlagember nem művészlelkű, míg Magyarországon értékelik a művészet minden ágát. (Tényleg?!)
A "Most mit csináljunk?" kérdés Amerikában megoldáskereső vitaindító, míg Magyarországon a kérdező megadta magát a sorsnak, s itt vége is a beszélgetésnek. (Hát, ez egy nagyon kemény igazság rólunk, jól fején találta a szöget.)
Amerikában a rendőröket általában tisztelet övezi, míg Magyarországon az 'ellenség' táborát képezik.
Amerikában az emberek nagyon halkan fújnak orrot, inkább halkan szipognak. Magyarországon roppant illetlen szipogni, viszont szabad hangosan trombitálva orrot fújni. (LOL engem például itt Angliában az őrületbe tud kergetni, hogy ha a munkahelyen azt kell hallgatnom, hogy valaki egész nap "diszkréten" szipog ahelyett, hogy kifújná az orrát. A "trombitálás" persze a másik véglet, de azért lehet az orrfújást is szalonképesen csinálni...)
Amerikában a nemzeti zászló a hétköznapok része, a legtöbb házon látható. Magyarországon csak ünnepnapokon kerül elő.
Amerikában a vendéggel levetetni a cipőt a legnagyobb illetlenség. (Hmm, nota bene.)
Magyarországon kiépített busz és vasútvonalak vannak még a legkisebb városokban is, míg Amerikában mindenkinek van autója. Akinek nincs, szociális hátrányban van. (Hát ezt nem feltétlenül venném negatívumnak, mondanom sem kell, hogy az amerikai autóipar mekkora károkat okoz közvetlenül és közvetetten az egész ökoszisztémának, erre nem igazán verném a mellem. Természetesen nekünk sincs mivel büszkélkednünk, de a tömegközlekedés fejlesztése és hatékonyságának növelése egy jó ellenpélda lenne.)
Az utcanevek Magyarországon a házak falán találhatóak, addig Amerikában az útkereszteződésekben, oszlopokra helyezve. (Ez például valóban sokkal jobban megkönnyítené a tájékozódást Magyarországon is.)
A magyar szupermarketek bevásárlókocsiainak négy szabadon forduló kereke van, míg az amerikai kocsikon csak az első kettő fordul. (Ööö váó, :DDD Nem tudom ennek van-e bármilyen gyakorlati előnye.)
A nap főétkezése Magyarországon az ebéd, Amerikában a vacsora.
Magyarországon a pincért az asztalodhoz kell hívni, ha szükséged van valamire, Amerikában a pincér kötelessége gyakran az asztalhoz lépni és megkérdezni, szüksége van-e az asztaltársaságnak valamire, illetve hogy elégedettek-e mindennel. (Bevallom őszintén, engem kurvára idegesít, amikor húszpercenként megkérdezik tőlem, hogy minden rendben van-e, ha valami bajom van, én biztosan szólni fogok, de példuál itt Angliában erre azért van szükség, mert egy átlag angol "udvariasságból" (honnan vették ezt a marhaságot?!) nem szólna magától, inkább megeszi az ételt, ami nem ízlik neki, és utána soha többet nem jön vissza, vagy esetleg még utólag ír egy többoldalas panaszlevelet, amikor már semmit sem lehet tenni...)
Amerikában nem illetlen dolog letenni a kést és csak a villát használni, míg a bal kéz az asztalon, vagy az ölben pihen. Magyarországon a kés-villa használat kötelező, már kisgyermekkorban.
Magyarországon, ha a vendég kér még az ételből, a vendéglátó elszégyelli magát, hogy nem adott eleget, míg Amerikában ez nagy dicséret a szakácsnak, a vendéglátónak, a ház asszonyának. (Mivan?! Nem hiszem, hogy ez általános lenne Magyarországon.)
Magyarországon a mosógép általában a fürdőszobában van, míg Amerikában a 'mosóhelyiségben'/utility room/laundry room. (Hát szerintem bármelyik jobb annál, mint hogy Angliában a KONYHÁBAN van a mosógép. Nekem mind a mai napig teljesen nonszensz.)
Amerikában a wc kagylónak nincs 'polca, ahol vizsgálatot lehet végezni a matérián', a produktum azonnal a vízbe érkezik. (Igen, és ha az ember nem tesz előre a vízbe több réteg wc papírt, akkor a belepottyanó szardarabtól felcsobban a szaros, hugyos, baktériumokkal teli víz az ember bőrére, aminek már a gondolatától is borzongok, ha a higiéniai szempontokat veszem figyelembe, úgyhogy lehet, hogy a "polcot" nem feltétlenül a vizsgálódás céjából találták ki...)
Az amerikaiak "pici törölközővel" mosakodnak.
Az amerikai iskolásoknak egyedi órarendjük van, így nincsenek osztályok, mint Magyarországon.
Az amerikai gyerekek nem használnak színesceruzát, csak művészeti órákon.
Az amerikai felnőtteknek két hét fizetett szabadság jár, míg Magyarországon ennek legalább a kétszerese.
Forrás: Tengerentúlról
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


