2009. július 31., péntek

MÁV anno

Ha az elmúlt két bejegyzésből még nem tűnt volna fel senkinek, épp a Téli berek c. könyvet olvasom, :) és a jobb részleteket muszáj itt megosztanom. Épp a 114. oldal környékén találtam ezt a vicces jelenetet.

A vonat még állt, mint egy zúzmarás utas, aki csak pár percet tartózkodik egy útszéli, meleg vendégfogadóban, de ez a belső meleg nemigen látszott meg a szolgálatos vasutasokon, akiknek köpenyét vagy bundáját erősen lengette a szél, és még a féltetők alatt is ide-oda hordta a havat. Utasnak, újságárusnak híre sem volt, és Bütyök lesütötte a szemét, amikor Tutajos megtörölte a száját, és közvetlenül azt mondta:
- András bátyám, van még abból az anyatejből?
- Csak első osztályú utasok számára - nevetett az öreg, és elővette a kis demizsont.
- De hiszen ez fapados...
- Jegyezd meg, fiam, magadnak, hogy az nem a helytől függ, hanem az utastól. Erről jut eszembe az a régi eset, amikor a fiatal kalauz a szabadjegyét kérte egy mogorva utastól, aki egyedül terpeszkedett egy első osztályú fülkében, és egyszerűen azt mondta:
"Szabadjegy!"
"Kérem!"
Az utas ingerülten dobta a kalauz elé szabadjegyét. A kalauz megnézte, és visszatette az ülésre, ahova a magas rangú "úr" dobta.
"Köszönöm."
Szalutált és kiment, de még hallotta, amikor a magas rangú egyén azt mondta:
"Marha!" (Abban az időben ezeknek az "uraknak" lehetett ilyeneket mondani.)
A kalauz megfordult és szelíden mosolygott.
"Uram - mondta -, ne felejtse el, hogy a MÁV nem alkalmaz marhákat... csak szállít..."

Egészségügyi reform

Egy nagyon is praktikus ötletet olvastam a Téli berekben, amit szerintem nyugodtan át lehetne venni.

"Tudod, Tutajos, őszintén megvallom neked: én az egészséges embert szeretem, és teljesen igazat adok a japánoknak, akik arra az időre adnak fizetést orvosuknak, amikor - egészségesek. Amíg beteg van a házban, az orvos nem kap fizetést. Képzeld el azt az igyekezetet, amit a japán kollégák kifejtenek, hogy a beteg meggyógyuljon... Ez persze a kórházakra nem vonatkozik."

Örök kérdés

Részlet Fekete István: Téli berek c. regényéből.

- Halkabban - emelte fel a kezét Tutajos -, a mama beteg...
Tutajos ezt csak úgy mondta, mert nem akarta hosszasan magyarázni, hogy náluk még a nagy rádió is mindig halkan szól. Ezt Ladó Gyula Ákos szigorúan megkövetelte, mert azt tartotta, hogy a hangos rádiózás durva betörés mások lakásába és életébe. Senkinek sincs joga tenyészállatvásári bömböléssel teleordítani más emberek magányát, munkáját, örömét vagy szomorúságát - mondta. "Egy ilyen nagy házban mindig van beteg, mindig van szomorú ember, és mindig van, aki itthon dolgozik. Kinek van joga a szomszédját kiűzni a lakásából, és a dolgozót megőrjíteni, és a rádiójával szétverni gondolatait? Kinek van joga bejönni a lakásomba, akit én nem akarok beereszteni? Ha valaki a kályha csövét átvezetné a falon, és a füstöt átvezetné hozzám - súlyosan megbüntetnék, mert az egészségrontás. Hát ha a rádió idegrongáló, munkazavaró, beteg embertársak nyugalmát és gyógyulását akadályozó lármája átjön a lakásomba, az nem egészségrontás? Nincs úgyis elég lármában részünk?
Mikor döbbennek végre rá az emberek, hogy az ő lakásuk és életük nem terjedhet az én lakásomba, mert ehhez nincs joguk? Sem este tíz óra előtt, sem utána. Százezrek remélik, hogy az utcai csendrendelet után sorra kerül a lakások csendrendelete is. Rádiózzon mindenki magának, és ne kalandozzon vidám muzsikával más lakásában, ahol talán egy fájdalomtól amúgy is félőrült anya hajol haldokló gyermeke fölé...

1959

2009. július 20., hétfő

Horgolt csipke tanga



Nekem ez az ötlet tetszik. Szeretem, amikor nemcsak egy az egyben átveszünk egy külföldi trendet, hanem "magyarosítjuk" is, gyakorlatilag ezzel létrehozva egy új terméket, amit újra lehet értékesíteni külföldön. Szerintem ebből biztosan lehetne egy világszerte népszerű kollekciót készíteni.


Álságos ajándék volt a GYES

Egy gondolatébresztő videó, ami teljesen új szemszögből mutatja be a gyermekgondozási segélyt.



Kapcsolódó link:

2009. július 19., vasárnap

Meg akarlak tartani

írta Ady Endre

Őrjít ez a csókos valóság,
Ez a nagy beteljesülés,
Ez a megadás, ez a jóság.

Öledbe hullva, sírva, vágyva
Könyörgök hozzád, asszonyom:
Űzz, kergess ki az éjszakába.

Mikor legtüzesebb az ajkam,
Akkor fagyjon meg a tied,
Taposs és rúgj kacagva rajtam.

Hóhérok az eleven vágyak,
Átok a legszebb jelen is:
Elhagylak, mert nagyon kivánlak.

Testedet, a kéjekre gyúltat,
Hadd lássam mindig hóditón,
Illatos vánkosán a multnak.

Meg akarlak tartani téged,
Ezért választom őrödül
A megszépítő messzeséget.

Maradjon meg az én nagy álmom
Egy asszonyról, aki szeret
S akire én örökre vágyom.


Emlékszem, ezt a verset egyszer Neki szavaltam.

2009. július 12., vasárnap

Cikkajánló és nyílt levél a szerzőnek*


Kedves Kata!

Régóta követem az életed eseményeit (bár férfiasan bevallom, még egyetlen könyvedet sem olvastam), és nagyon tisztellek azért, ahogy gondolkodsz, ahogy érzel, ahogy írsz, és ahogy élsz. Nagyon imádom azt a mélységet, ami a szavaidból árad, minden egyes új blogbejegyzésedre úgy készülök rá, hogy megvárom a megfelelő alkalmat, amikor elmém elcsendesedik, elvonulok a külvilág zajától, főzök magamnak egy teát, és akkor leülök Tisza Katát olvasni. Csodálatos belegondolni, hogy mennyit gyarapodtál az elmúlt évek során, szavaidat már nem csak a Szépség hatja át, az Erő is sugárzik belőle. Lenyűgöző, hogy milyen hosszú és kalandos úton mentél eddig keresztül, s talán majd egyszer még te is Haza találsz. Mindenesetre remélem, hogy büszke vagy mindarra, amit eddig elértél és átéltél, én büszke vagyok rá, hogy létezik egy ilyen Magyar Nő, mert - ellentétben sok "nagymagyarral" - te attól vagy Magyar, amitől a magyaroknak igazán nagynak kellene lenniük: a Szíved tesz Magyarrá.


Csak azt szerettem volna mondani, hogy ezzel a cikkel most igazán szívemből szóltál.

Köszönettel:
egy idegen honban élő magyar




*mivel nem tudtam kommentben elküldeni azon a tetves nlcafe blogon...

2009. július 8., szerda

Csodaszarvas



Hát nem a szarvasok a leggyönyörűbb, legméltóságteljesebb állatok a földön?

Kűzdelem

Még régen, a szülővárosomban valaha volt kedvenc kávézómban dolgozott egy nagyon különleges pincérlány, ilyen kis ördögi kinézete volt, egy pokolian kemény gyermekkorral, amit még legrosszabb rémálmainkban sem tudnánk elképzelni. Viszont belülről angyali személyisége volt, és az embereket csak heccből ijesztgette ördögi arcával, de akik mélyebbre láttak a külsejénél, azok tudhatták, hogy a lelkében mennyire tiszta és őszinte volt - és őket tisztelte. Az egyik alkalommal a kávézóban ülve éppen a laptopomon gépeltem be a verseit az ő kérésére (mivel ő nem tudott gépelni, és számítógépet sem használt még sohasem), és az egyik versben kűzdelemnek leírt szót helyesen küzdelemnek gépeltem be. Mikor ezt észrevette, akkor őszinte felháborodással felhívta a figyelmemet, hogy hogy lehet valaki olyan HÜLYE, hogy helytelenül gépel le egy ennyire egyértelmű helyesírású szót, mint a kűzdelem. Kicsit félve bátorkodtam megjegyezni neki, hogy ez a küzdelem helyes írása az érvényben lévő Magyar Helyesírási Szabályzat szerint. Mire ő nem hitt nekem, ezért felajánlotta, hogy fogadjunk, hogy még a Word helyesírás-ellenőrzője is helytelennek fogja találni a küzdelem szót, és hát belementem a fogadásba, mert biztosan tudtam, hogy nekem van igazam.

Khm, aznap nem kellett fizetnem a kávémért.

Kicsit megtörten, csalódott hangon, kapálózva kezdte el bizonygatni, hogy dehát a kűzdelem pedig egy annyira hosszú ű-s szó, mert a kűzdésben benne van a tűz, és hogy mennyire szép szó az hogy kűzd... és a szavai annyira feltüzelték a testem és átforrósították a lelkem, hogy akkor, elámulva, csak annyit mondtam neki: "Julcsi, neked mennnnnyire igazad van!"


Sok-sok év után most újra eszembe jutott ez a történet, de ez alkalommal egy kicsit továbbgondoltam a dolgot.


Ha megfigyeljük, akkor az egyszótagú ű-s szavak nagyon hangsúlyosak és elnyújtottak, és egyben erős jelentéssel is bírnak:


bűz
űz
fűz
tűz

És miért ne lehetne a szótő a kűz (küzdel) a vág (vagdal) mintájára? És akkor miért pont a KŰZdelem lenne rövid ü? És tényleg, amikor azt mondod, hogy például valaki kűzd az életéért, abban benne van az a hév, az az erő, az a tűz, azt nem lehet úgy mondani, hogy küzd, mert egyszerűen a szó jelentése azt kívánja*, hogy a hangalak kűzd legyen, és valljuk be őszintén, a kűz már önmagában is egy szép szó, az a k, sőt az a kű a szó elején az olyan, mint a szikrapattanás a kovakőn (sic!), ami lángra lobbantja a tűzt (sic!)**. Ha a kűznek lenne jelentése, akkor én ezt a jelentést adnám:

A kűzből lesz a tűz.

És a kűzdelem azt jelenti, hogy a belobbanó belső tűz felhevíti a Testet, hogy Az izomszakadtáig harcoljon egy Cél érdekében.

___________________


Hagy osszam még meg egy érdekes elméletem arról, hogy az őskorban hogyan alakult ki az emberi nyelv a különböző állati hangokból.

Az ő-ű magánhangzók a legtöbb európai nyelv ábécéje közül egyedülálló módon csak a Magyar és a skandináv nyelvekben szerepelnek (és a szarvasok ugyebár az északi hegyvidéki erdők, a rénszarvasok pedig a tundrák őshonos állatai, a hunok pedig valószínűleg még a honfoglalás előtt, az ázsiai népvándorlásuk során találkoztak ezekkel az állatokkal, lásd a Csodaszarvas legendáját). Talán őrűltségnek hangzik, de szerintem ezek a magánhangzók a szarvasok "űűű" és az őzek "őőő" hangzású bőgésének hangutánzásával váltak az ősi, vadon élő emberek beszélt nyelvének részévé. (Aki már hallott szarvasbőgést, az tudja, hogy miről beszélek). Talán ezt bizonyitja az is, hogy van egy olyan magyar szó, ami már ugyan kikopott az anyanyelvünkből, de abban csak ez a két magánhangzó szerepel (egy lágy, szinte néma mássalhangzóval összekötve):

űnő

aminek jelentése: fiatal nőstény szarvastehén; a honfoglalás előtti (!) török jövevény szó; a mondabeli ősanyának az űnő névvel való jelölése totemisztikus jelenség és megtalálható az altaji népek hitvilágában is.





Hajh, de imádom az etimológiát!





*Ezt is milyen gyakran ejtjük úgy helytelenül, hogy kivánja.
**Ugyebár helyesen kövön és tüzet lenne, de ezek a szavak túl gyengék, és nem értem, hogy miért kell az eredeti szavakat ennyire lefojtani, csak azért, mert ragozott alakban vannak.

2009. július 3., péntek

Magyar nonszensz

Forrás: Index

Belehalt a sérüléseibe az a férfi, akit balesete után több órán át nem tudtak elhelyezni. A minisztérium gyorsvizsgálata szerint minden szakszerűen történt.

[...] hat intézményt is tárcsáztak [...] de egyik sem volt hajlandó fogadni a súlyos sérültet. Volt olyan intézmény, amely kompetenciahiányra hivatkozott, és több is azt válaszolta, hogy a beteg területileg nem hozzájuk tartozik.


Azt hiszem, ez egy nagyon fontos intő jel, amikor a bürokrácia már az egészségügyet is annyira megfojtja, hogy az emberek teljesen elveszítik a maradék józan eszüket, amikor az emberek kifogásokat keresnek megoldások helyett, és közben még azt is elfelejtik, hogy eredetileg mi a foglalkozásuk és a vele járó kötelességük, amikor az emberek vannak a Rendszerért és nem a rendszer Őértük, akkor jön el az idő, hogy
Valaki

porig rombolja ezt az omladozó romhalmazt,

kiírtsa a rothadó söpredéket,

és szilárd alapokra helyezve újjáépítse ezt az országot.