2009. április 24., péntek

Legnagyobb kincsünk: az anyanyelvünk I.


Gyimóthy Gábor
Nyelvlecke


Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés,
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, a ki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér...
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki 'slattyog', miért nem 'lófrál'?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki 'beslisszol' elinal,
Nem 'battyog' az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg...
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet...

2009. április 23., csütörtök

Egy kis nosztalgia





a magyar nép zivataros századaiból.


Emlékszem, hétfő este kapcsolgattam a csatornák között, amikor véletlenül leragadtam az RTL-en, ahol épp az elejét vetítették élőben. Mikor kezdtek eldurvulni az események, felhívtam az egyik barátomat Szegeden felébresztve őt, akivel aztán folyamatos telefonkapcsolatban, kapcsolgatva az RTL Klub / TV2 / Hír TV közvetítései között, szörnyülködve, de szinte némán meredtünk a képernyőre, hogy ez is megtörténhet Magyarországon. A felismerés, hogy ez nem egy film, nem egy megrendezett jelenet vagy egy archiv felvétel a régmúltból, hanem ez most történik, fájdalmas és egyben ijesztő volt. Huszonegynéhány évesen talán akkor éreztük először igazán, hogy

valami nagyon elromlott Magyarországon.

És mint azóta tudjuk, ez csak a kezdet volt...
Felocsúdva az előző esti események sokkoló hatása alól, másnap egy felkavaró hangvételű emailt írtam egy barátomnak a történtekről, amit a minap véletlenül megtaláltam. Érdekes volt újra olvasni.
Most ebből közlök részleteket.

A Magyar Televízió székházának ostroma
2006. október 23-a éjjelén (1. rész)



"[...] A tegnapi fővárosi események nagyon lefárasztanak már, elnézést hogyha sérteném a politikai nézeted vagy nagyon nagypofájúnak tűnnék, de herótom van már ettől az egész hülye csürhe népségtől, elegem van azokból az ezrekből, akik csinálják a műsort, meg azokból a milliókból, akik bambán nézik a műsort (élőben vagy otthon). Az egyik része a csőcseléknek tökéletesen beleéli magát, hogy most itt forradalom van (56 ehhez képest párnacsata volt bazmeg), és skandálják a hülyeségeiket, hátha holnap nem kell menni dolgozni, vagy ha kell akkor majd duplaannyi pénzért. Itt tényleg az van bazmeg, hogy néhány száz vagy max. ezer ember, az ABSZOLÚT kisebbség bazmeg azt hiszi, hogy ők képviselnek 10 millió embert, és ha én odamennék és elkezdeném magyarázni, hogy miért nem értek egyet, akkor engem vernének agyon.
Furcsa mód bazmeg minden hősi sebesült elbeszéléséből az derül ki, hogy ő éppen pitypangot szedett az út szélén meg szappanbuborékokat fújt békésen a járdaszigeten, amikor jöttek az őrjöngő rendőrök és hirtelen - minden ok nélkül - agybafőbe verték őket. A nagyobbik része meg ott áll és videózik meg fotóztatja magát egy lángoló szalvéta előtt, hogy legyen majd mit mutogatni az unokáknak, a bátor hőstetteket, hogy "én milyen faszacsávó meg belevalócsajszi voltam", meg hogy "én kimertem menni az utcára, és 1 kilométerről skubiztam az eseményeket", meg "kipróbáltuk a könnygázfüstözést is, nagyon állat volt, folyt a taknyom-nyálam ezerrel" - dehát mint ahogy a magyar (lúzer)mondás is tartja: a részvétel a fontos nem a győzelem (kíváncsi lennék, hogy például Attila, Árpád vezér, Hunyadi János, Dobó István vagy Zrínyi Miklós hogy vélekedne erről...). Ahelyett, hogy egy ilyen gyönyörű napsütéses időben a családjukat egy kibaszott kurva tüntetésre cibálják el, mondjuk elmehettek volna kirándulni a budai hegyekbe, és inkább a szeretteikkel ("szeretteikkel") foglalkoznának legalább egy percig, mintsem hogy a 3 éves gyerek is már azt ismételgeti apuci nyakában ülve, hogy "eekújtad!" [...]
Másrészről meg ott van a Fidesz, akiket mostmár úgy, ahogy vannak, deportálni kellene valami balkáni(bb) országba politizálni - nem igazán veszik észre, hogy itt néhányan európai parlamentáris demokráciát próbálnak megvalósítani, nem pedig arisztokratikus királyságot. Komolyan bazmeg, ezt a kőkemény populista demagógiát, amit a Fidesz rezzenéstelen arccal előad... És a legnagyobb baj, hogy a Fideszesek szerintem annyiszor ismételgették a hülyeségeiket, hogy már el is hiszik ezt a Magyarország utópiát, amit Orbán Viktor teremtett, és folyamatosan próbálja elhitetni az emberekkel, hogy már pedig igenis eljön a magyar Kánaán, csak hinni kell benne. (Minden más nemzet már rájött, hogy nem a Kánaán jön el hozzájuk, hanem nekik kell elmenni a Kánaánhoz, azaz hogy kibaszottul kurva sokat kell az embereknek dolgozni ahhoz, hogy megteremtsék a saját jólétüket...) Ez a Fidesz egyre hasonlatosabb a Hit Gyülekezetéhez, ahol lassan majd Orbán Viktor szavai hallatán transzba esve a földön fognak rángatózni az emberek. Ja és persze legyen népszavazás is a reformokról. ÜGYDÖNTŐ népszavazás persze.

"Mariska néni, akar Ön ingatlanadót fizetni?"

vagy

"Pista bácsi, akar Ön többet fizetni a gázért?"

Igen bazmeg, ez hiányzik ennek a kibaszott kurvaországnak, hogy végre saját kezébe vehesse a sorsát, és végre Ő dönthesse el, hogy mit akar, a parlament meg majd elvégzi a papírmunkát. Ez az ország, akinek a lakossága európai viszonylatban toronymagasan úszik az adósságokban (mert ma már egy átlagos családban minimum 3 hitel van egyszerre), és emellett semmilyen megtakarításuk nincs, ez a pénzügyi analfabétákból álló csőcselék, aki a saját szakmájához is hülye, hogy normálisan és tisztességesen elvégezze a munkáját, nyilván ez a nép, az Isten adta nép mondja majd meg, hogy mi a jó ennek az országnak. Félreértés ne essék, nekem is vannak tartozásaim, csak ellentétben a többséggel én nem állítom azt, hogy egy pénzügyi zsonglőr vagyok, és számomra kurvára nem perspektíva az, hogy ha egyszer lesz kocsim, akkor azt lízingelem; ha lesz lakásom, akkor annak a törlesztőrészletét 2 generáción keresztül fizet(ett)em; ha lesz plazmatévém, akkor az megy áruhitelből; meg majd fel kéne venni egy kis providentes személyi kölcsönt a gyerek tandíjára, amíg nem érkezik meg a diákhitele; meg ha a hó végén elfogyott a fizum, akkor még az C-hitelkeretből tudunk lemenni mínuszba, hogy tudjunk venni valami kaját. Mert hogy a magyar családok túlnyomó többségének ez a természetes, ebben élik az életüket, és sajnos ebbe az életbe nevelik bele a gyermekeiket is. [...]"

A Magyar Televízió székházának ostroma
2006. október 23-a éjjelén (2. rész)



A levél teljes, eredeti változata elolvasható itt.

Az akaratos picsa tipikus esete



Demcsák Zsuzsa egy elismerésre méltó, gyönyörű, karrierista magyar nő, és komolyan minden elismerésem neki. Igazán sokra vitte: most műsorvezető, de volt már ő kormányszóvivő-jelölt is, ami Magyarországon, nőként, tényleg nagy szónak számít (sajnos, mivel ez ma még nem természetes, hogy egy nő ilyen sikereket is elérhet.) Legutóbbi média(le)szereplése után viszont azt kell mondanom, hogy mégis jobban szerettem őt, amikor még csak fehérnemű modellként volt benne a köztudatban és nem hordott össze mindenféle faszságot már korán reggel. Svábyval karöltve (1., 2., 3., 4.) indíthatnának egy oknyomozó-riporterképző tanfolyamot. Mindenesetre Demcsák nagyon cuki, sőt szexi, amikor indulatos, de nem tudja megindokolni, hogy miért van igaza, és mindeközben úgy próbál viselkedni, mint egy professzionális újságíró: kemény, lényegretörő, replikál, és húsbavágó kérdéseket szegez az interjúalanyának, akinek jámborsága és higgadtsága, amint próbál értelmes és kulturált eszmecserét folytatni egy nagyon érzékeny témáról egy habzó szájú pitbullal, már-már mosolyfakasztóan drámai. Tragikomédia 8 percben. Kötelező remekmű. :)

A Legjobb párbeszéd kategória győztese:

Demcsák Zsuzsa: "Tényleg még mindig nem értem, hogy miért."
Dénes Balázs: "Melyik részét nem érti?"
Zsuzsa: "Miért más, amit..."
[...]
Balázs: "Azt a részét érti a kérdésnek, hogy miért baj az, ha a tartalom alapján szankcionáljuk valakinek a megnyilatkozásait?"
Zsuzsa: "Nem."
Balázs: "Hát ez nem biztos, hogy engem minősít."
Zsuzsa: (felnevet) "De valószínűleg engem sem."

TV2: A TASZ nem büntetné a holokauszt-tagadást

Hogy még a művészetnek is vannak luxuskurvái???

(Hová süllyed ez a világ...)

Tudom, nem magyar téma, ez csak amolyan vicces rácsodálkozás egy érdekes külföldi jelenségre, de biztos vagyok benne, hogy van magyar megfelelője is.

Darja Žukova

"Több orosz milliárdos a válság ellenére élénken érdeklődik a művészetek iránt. Abramovics lehet az a titokzatos vevő, aki 120 millió dollárral (pontosabban ezen összeg jutalékával) gazdagította a Sotheby's és a Christie's aukciósházakat. Az új keletű érdeklődés valószínűleg a milliárdos barátnőjének, Darja Zsukovának köszönhető, aki szeptemberben nyitotta meg Moszkvában Oroszország legnagyobb kortárs művészeti kiállítását."


2009. április 17., péntek

In medias res


Heti rendszertelenséggel jelentkező véleményblog
Magyarország múltjáról, jelenéről és jövőjéről.