2009. május 24., vasárnap

Az ihlet perce

írta Kosztolányi Dezső


Fejembe szállott fekete méreg,
szemembe fürge részegség piheg.
Kávén, dohányon dőzsölök, henyélek,
mint a komoly, vidám keletiek.

A földi álmok lassan elsuhannak,
búcsúzva integet felém a fény.
Megyek: vonatja lettem önmagamnak,
s lázult erem csak azt kopogja: Én.

Szegény szobám ijesztően kitágul,
dalok suhannak át a másvilágból,
a gyertya bordó napként néz reám.

Indul a könyvtár, mint egy büszke gálya,
a padló életemnek szaharája,
és egy pohár víz a nagy óceán.

1907*


*köszönet Péternek, a jövő könyvtárosának az információért ;)

2009. május 23., szombat

magyar vagy Magyar?

Csak egy költői kérdés.

De most komolyan, amúgy miért nem írjuk mi is legalább a saját nemzetiségünket nagy kezdőbetűvel?

I'm English - mondja az Angol. Nem pedig english.

Én magyar vagyok. Mennyivel jobban hangzana:
Én Magyar vagyok.


Miért félünk annyira a világtól? Miért zárkózunk annyira be? És miért emésztjük egymást? Amikor mindenki más fejlődik körülöttünk, mi miért enyészünk? Annyira sok csodálatos Magyar dolog van Magyarországon, amit még egy külföldi is megirigyelne, és minden Magyarországi (sic!) embernek a büszkeségére és javára válna! Miért nem nyílunk ki és mutatjuk meg a világnak, mennyire Nagyszerűek is tudunk lenni. Mert valóban azok tudunk lenni. Hát nem épp a Magyar nyelv gyönyörűsége a legékesebb példája a nagyszerűségünknek, az összetett nyelvtanával és metaforikus kifejezéseivel? Ez a nagyszerűség a mi többévezredes örökségünk legősibb elődeinktől, a Hunoktól, akik képesek voltak egy isteni sugallattól vezérelve keresztülvándorolni Eurázsián* egy új otthon reményében, amíg álmaik karavánja le nem táborozott a Kárpát-medencében. És egy nap arra ébredtek, hogy ez nem egy újabb állomás: megérkeztek. A Hunok, akik anno még Európa egyik felét uralmuk alatt, a másik felét pedig rettegésben tartották, és akik feladva több évszázados nomád életmódjukat végül beilleszkedtek a keresztény, európai országok közé, letelepedtek, és egy erős, büszke államot alapítottak, ami túlélt tatárt, törököt, németet, oroszt - aminek neve:

Magyarország.



A nagyszerűségünk már az anyanyelvünkbe van kódolva.
Csak nekünk kell felszínre hozni.


*egy ötlet

Legnagyobb kincsünk: az Anyanyelvünk


I would have bought poison for it...


Mondhat valamit ennyire szépen az angol?
Azt hiszem, nem. Vannak kifejezések, amelyek csak magyarul hangzanak igazán jól.


Mérget vettem volna rá...

2009. május 20., szerda

Gemini


Talán Magyarország az Ikrek csillagjegy népe. Mert annyira sok mindenben megnyilvánul a kettősségünk:
a nagyszerűségünkben és a lúzerségünkben;
a kiválóságunkban és a töketlenségünkben;
a sikereinkben és a hibáinkban;
az érzelmi intelligenciánkban és a tuskóságunkban;
a szakértelmünkben és a hozzánemértésünkben.
Mi, magyarok, kivülről nyugatiaknak látszunk, de belülről keletiek vagyunk.


Magyarországon kétfajta ember van:

Egy szűk kisebbség, aki azt mondja, hogy "nyakig ülünk a szarban, ami kurva büdös és talán ki kellene mászni belőle",

meg van a túlnyomó többség, aki azt mondja, hogy
"oké, nyakig ülünk a szarban - de milyen jó meleg!"

2009. május 19., kedd

Örök igazság

Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember (53. fejezet)

"Némelyik ember öltözik bársonyba, selyembe, s rangja, méltósága minden más fölött hordozza, s mégis, mikor vele beszélünk, mindjárt érezzük, hogy őkegyelme csak emberi testben élő állat. Más ember meg öltözik kopott plundrába, jár feslett köntösben és félretaposott saruban, de ha megszólal, mindjárt érezzük, hogy állati testben élő angyal.

Némelyik ember akárhány iskolát jár is, akárhány könyvet olvas is, az értelme homályos. Tud szavakat, könyvcímeket, dátumokat, de ha a véleményét kérdezzük, elámulunk az ostobaságán. Másik ember, ha analfabéta is, világos értelmű, jó érzésű. Áldás azoknak, akik vele, mellette élnek."

2009. május 9., szombat

Szembe fordított tükrök

írta Weöres Sándor: A teljesség felé című könyvében


Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.

Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.

Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.


Köszönöm az ihletet, Laci! ;)