2009. június 19., péntek

Az ellopott idő

részlet Wass Albert: Nagyapám tanítása c. művéből

- Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.
- Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?
- Értem – hebegtem megrendülve.
- Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.
- A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél…


köszönöm Janó

2009. június 18., csütörtök

Otthon, édes otthon

részlet Wass Albert: Otthon c. írásából

Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon.
Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak.
Ez az otthon.
Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit.
Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben.
A fontos az, hogy érezd: jobbra és balra Tőled áll a világ, a maga szépségeivel, és a maga csúnyaságaival. Süt a nap, esik az eső, szelek járnak és felhők futnak a széllel. Vannak virágok és fák és patakok és emberek. Valahol mindezek mögött van az Isten és Ő igazítja a virágokat, a fákat, a patakokat és az emberek közül azokat, akik neki engedelmeskednek. És mindezeknek a közepén itt ülsz Te, egy széken, egy asztal előtt. És ez a szék és ez az asztal ma a Tied. Ma. Ez a fontos. És körülötted szép rendben a többi: a virágok, a fák, a felhők, Isten bölcsessége és az emberek kedves balgaságai, ma mind a Tieid. És jól van ez így. Mert hiszen az ember úgyis elég keveset él. És még az is jó, hogy keveset él.
Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.



Köszönöm neked, Tündi, köszönöm.

2009. június 17., szerda

A szittya magyar virtus...

Forrás: Index

Nem kapott építési engedélyt egy vállalkozó a XVI. kerület kertvárosi övezetében, mert a szomszédos lakóparkban aláírásgyűjtés indult az általa tervezett beruházás ellen. A telektulajdonos válaszul tanyát csinált beépítetlen földjéből, kiadta egy kecskéket, birkákat és szárnyasokat tartó társaságnak, akik ráadásul szeretik hangosan hallgatni a zenét.

Nincs hozzáfűzni valóm.

2009. június 11., csütörtök

Lábjegyzet a Magyar filmművészetről


Csak hogy kipróbáljam a korábbi cikkemben írtakat, csupán kísérleti jelleggel ebben a szövegben szándékosan minden 'magyar' szót a jelenlegi helyesírási szabályokkal ellentétben, nagy kezdőbetűvel írtam. Lehet, hogy először szokatlan vagy esetleg zavaró lesz így olvasni, de szerintem a végére egészen "rááll" az ember agya.

Sokszor gondolkoztam azon, hogy miért nincs olyan, hogy Magyar filmipar, vagy még Magyarosabban mondva, Magyar filmgyártás. Miért nincs egy Magyar Hollywood vagy egy Magyar Cannes? Miért van az hogy szinte minden európai országban hatalmas kultusza van a nemzeti filmeknek (lásd: francia filmek, ami már egy külön műfaj a filmvilágban), amíg Magyarországon csak többnyire játékfilmek készülnek (már a szót is utálom: játékfilm) - tingli-tangli, limonádé filmek, mindig ugyanazokkal az arcokkal, csak más-más szerepekben. A Magyar tévé és mozinézők 90%-ban (kilencven!!! ez nagyon nagy arány) csak import, többnyire amerikai filmeket látnak, nem meglepő, hogy a Magyar társadalom ilyen identitászavarban szenved, mert ezek a filmek teljesen kimossák az emberek agyát, és mi ugyan próbálunk megfelelni az amerikai filmekben látott image-nek, de mégis érezzük, hogy nem tudunk ennek az elvárásnak eleget tenni, nem illik hozzánk, nem a mi stílusunk. De mivel nincs más alternatíva, ezért a nagy többség csak majmolja mindazt, amit ezekben a filmekben lát. Most nem azért, meg tudok nevezni pár kiemelkedő, maradandó magyar filmalkotást, mint például A Hídember, az Üvegtigris, vagy akár a Kontroll, és még lenne néhány, de ezek a minőségi filmek csak amolyan fehér hollók a maguk nemében, amiket jó, ha négyévente egyszer lát az ember. Az RTL Klub a hollywoodi filmeket ontja magából A-tól Zs kategóriáig, az esetleg igényesebb külföldi filmeket csak hajnali 2-kor vetíti, a TV2 pedig a német NDK-s filmipar silány maradványaival szennyezi a Magyar étert. Van még persze saját gyártású műsor mint a Barátok közt (Szomszédok: Újratöltve) meg a Jóban-rosszban (Kórház a város szélén 2.0), és persze véletlenül se feledkezzünk meg olyanokról mint a Győzike-show vagy például a Mónika-show, amit már 8 éve nem tudunk megunni, és még sorolhatnám, de azért ezeket nem nevezném a Magyar showbiznisz remekeinek - ezeket csak itt, Magyarországon lehet eladni, külföldi piacon nem állná meg a helyét, a Magyar piac meg önmagában túl kicsi ahhoz, hogy megéljünk belőle. Sajnálatos, hogy az egyetlen dolog, amiben a Magyar filmipar igazán jeleskedni tud, az a külföldi filmek szinkronizálása; tényleg fantasztikus szinkronszínészeink vannak, az egyik nagy kedvencem Kautzky Armand, James Bond Magyar hangja - hát kérem szépen ahogy ő mondja azt hogy "Martini rázva, nem keverve" az ezerszer veri Pierce Brosnan eredeti hangját. Pedig itt aztán lenne miből ihletet meríteni: a Magyar nép egy szendvedélyes, érzelemdús nemzet, nem úgy mint például a halvérű angol (egy világjáró angol barátom mondta egyszer, aki Budapesten dolgozott 2 évig, hogy Magyarország a legromantikusabb ország, ahol valaha megfordult), sok izgalmas drámát és szép romantikus filmet lehetne készíteni, és a történelmi múltunk is elég bőkezű forrást biztosítana a Magyar filmipar számára. Milyen jó lenne egy nagyszabású, látványos, az európai és amerikai filmekkel is versenyképes történelmi filmet nézni mondjuk az Egri Csillagokról, jó lenne ha Mátyás királyt sem csak az Erste Bank reklámjaiban látnánk, vagy készíthetnénk filmet IV. Béla országépítőről a tatárjárás idejében (filmcím javaslat: Az Arany Horda), egy 300 stílusú fikciós hősi eposzt Attiláról, vagy például milyen sokféle szemszögből fel lehetne dolgozni a 48/49-es szabadságharc eseményeit is. Tudom, hogy volt nekünk olyan, hogy A Hídember, meg volt Szabadság, szerelem is a "Nagy" Andy Vajnával (ennek a manusnak olyan vicces hörcsög feje van szerintem...), de ezeknek a filmeknek nem úgy kellett volna befejeződniük, hogy Eperjes Károly főbe lövi magát, vagy hogy Dobó Katát kivégzik. Ezeknek a filmeknek lehetett volna happyendje is (könyörgöm, alkosson már valaki erre egy magyar megfelelőt!), egy pozitív tanulsága, mert ezeknek a történeteknek nem az a vége, amit ott mutattak nekünk. Ez a fajta gondolkodásmód egy zsákutca, és ha tudat alatt ezt az üzenetet közvetíti a Magyar filmipar is az embereknek, akkor ne lepődjünk meg azon, hogy Magyarország élvonalbeli - az elkövetett öngyilkosságokban. A Magyar filmiparnak kötelessége lenne, hogy példát mutasson ezekkel a filmekkel, hogy bátorítsa és lelkesítse a Magyar embereket, hogy erősítse és formálja a Magyarság tudatot, mert különben az "akciódús históriáink" végleg elvesznek a történelem süllyesztőjében mielőtt még levonhattuk volna belőlük a tanulságot. A Magyar filmiparnak lenne a kötelessége, hogy a mai mozifilmek vizuális elvárásainak megfelelve megfilmesítse (szépen mondva: filmvászonra dolgozza) ezeket a történeteket, mi több, egy élménnyé tegye a filmnézést, legyen az akár szórakoztató vagy elgondolkodtató (vagy a kettő egyszerre).

Amúgy az első alkotás, amit én először csinálnék, az nem is egy mozifilm, hanem egy mozifilm trilógia lenne (vagy esetleg egy tévéfilm sorozat). A címe valami olyasmi volna:


A Csodaszarvas űzése
(Quest of the Wonderdeer)

A magyarok népvándorlása számomra rendkívül emlékeztet a Battlestar Galactica mítikus Föld-kereseséhez. Nem mondok újat azzal, hogy talán ez a történelmünk legősibb, legrejtélyesebb időszaka, tele felfedező kalandozásokkal, idegen kultúrákkal való különös találkozásokkal, forró szerelmekkel, véres csatákkal, és misztikus, varázslatos legendákkal, mint például maga a Csodaszarvas is. Biztos vagyok benne, hogy egy hasonlóan sikeres tévésorozatot lehetne készíteni belőle, mint a BSG, vagy egy olyan filmtrilógiát, mint mondjuk A gyűrűk ura. És a filmvásznon keresztül bele lehetne szőni a történetbe azt is (ezzel is inspirálva a Magyarokat), hogy milyen jellemfejlődésen mentünk keresztül a hosszú út alatt, amíg végül a Vereckei-hágón át bevonultunk a Kárpát-medencébe. (Képzeld csak el, milyen monumentális záró jelenete lenne ez a filmnek vagy a sorozatnak!). Természetesen az eseményeket kronológiailag felgyorsítva mutatnák, mintha csak pár év leforgása alatt történtek volna, egy vezér irányítása alatt. A filmzenei album (egyik) zeneszerzője a Ghymes lehetne Palya Bea csodálatos vokálhangjával.

Szerintem a népvándorlásunk története egy mesés gazdagságot rejtő kincsesláda, amiből egy baromi jó sorozatot lehetne csinálni, és én mondom, ezt a filmet még Amerikában is néznék. Ehhez az ötlethez írtam a következő prológot is.

2009. június 4., csütörtök

A magyar borok logója

Forrás: Művelt Alkoholista

"Végre van logója a Wines of Hungary-nek és a tendernyertes cég már dolgozik a márka honlapján. [...] A kiválasztott arculat vizuális világát meghatározó logó Magyarország 22 borvidékét szimbolizálja, elrendezése pedig azt a pillanatot örökíti meg, amikor a bor a kóstolás pillanatában elindul a pohárban."


Szerintem ez a logó szimplán SZAR.

Székely Google


No comment :D



Kösz Schatya ;)