2009. július 31., péntek

MÁV anno

Ha az elmúlt két bejegyzésből még nem tűnt volna fel senkinek, épp a Téli berek c. könyvet olvasom, :) és a jobb részleteket muszáj itt megosztanom. Épp a 114. oldal környékén találtam ezt a vicces jelenetet.

A vonat még állt, mint egy zúzmarás utas, aki csak pár percet tartózkodik egy útszéli, meleg vendégfogadóban, de ez a belső meleg nemigen látszott meg a szolgálatos vasutasokon, akiknek köpenyét vagy bundáját erősen lengette a szél, és még a féltetők alatt is ide-oda hordta a havat. Utasnak, újságárusnak híre sem volt, és Bütyök lesütötte a szemét, amikor Tutajos megtörölte a száját, és közvetlenül azt mondta:
- András bátyám, van még abból az anyatejből?
- Csak első osztályú utasok számára - nevetett az öreg, és elővette a kis demizsont.
- De hiszen ez fapados...
- Jegyezd meg, fiam, magadnak, hogy az nem a helytől függ, hanem az utastól. Erről jut eszembe az a régi eset, amikor a fiatal kalauz a szabadjegyét kérte egy mogorva utastól, aki egyedül terpeszkedett egy első osztályú fülkében, és egyszerűen azt mondta:
"Szabadjegy!"
"Kérem!"
Az utas ingerülten dobta a kalauz elé szabadjegyét. A kalauz megnézte, és visszatette az ülésre, ahova a magas rangú "úr" dobta.
"Köszönöm."
Szalutált és kiment, de még hallotta, amikor a magas rangú egyén azt mondta:
"Marha!" (Abban az időben ezeknek az "uraknak" lehetett ilyeneket mondani.)
A kalauz megfordult és szelíden mosolygott.
"Uram - mondta -, ne felejtse el, hogy a MÁV nem alkalmaz marhákat... csak szállít..."

Egészségügyi reform

Egy nagyon is praktikus ötletet olvastam a Téli berekben, amit szerintem nyugodtan át lehetne venni.

"Tudod, Tutajos, őszintén megvallom neked: én az egészséges embert szeretem, és teljesen igazat adok a japánoknak, akik arra az időre adnak fizetést orvosuknak, amikor - egészségesek. Amíg beteg van a házban, az orvos nem kap fizetést. Képzeld el azt az igyekezetet, amit a japán kollégák kifejtenek, hogy a beteg meggyógyuljon... Ez persze a kórházakra nem vonatkozik."

Örök kérdés

Részlet Fekete István: Téli berek c. regényéből.

- Halkabban - emelte fel a kezét Tutajos -, a mama beteg...
Tutajos ezt csak úgy mondta, mert nem akarta hosszasan magyarázni, hogy náluk még a nagy rádió is mindig halkan szól. Ezt Ladó Gyula Ákos szigorúan megkövetelte, mert azt tartotta, hogy a hangos rádiózás durva betörés mások lakásába és életébe. Senkinek sincs joga tenyészállatvásári bömböléssel teleordítani más emberek magányát, munkáját, örömét vagy szomorúságát - mondta. "Egy ilyen nagy házban mindig van beteg, mindig van szomorú ember, és mindig van, aki itthon dolgozik. Kinek van joga a szomszédját kiűzni a lakásából, és a dolgozót megőrjíteni, és a rádiójával szétverni gondolatait? Kinek van joga bejönni a lakásomba, akit én nem akarok beereszteni? Ha valaki a kályha csövét átvezetné a falon, és a füstöt átvezetné hozzám - súlyosan megbüntetnék, mert az egészségrontás. Hát ha a rádió idegrongáló, munkazavaró, beteg embertársak nyugalmát és gyógyulását akadályozó lármája átjön a lakásomba, az nem egészségrontás? Nincs úgyis elég lármában részünk?
Mikor döbbennek végre rá az emberek, hogy az ő lakásuk és életük nem terjedhet az én lakásomba, mert ehhez nincs joguk? Sem este tíz óra előtt, sem utána. Százezrek remélik, hogy az utcai csendrendelet után sorra kerül a lakások csendrendelete is. Rádiózzon mindenki magának, és ne kalandozzon vidám muzsikával más lakásában, ahol talán egy fájdalomtól amúgy is félőrült anya hajol haldokló gyermeke fölé...

1959

2009. július 20., hétfő

Horgolt csipke tanga



Nekem ez az ötlet tetszik. Szeretem, amikor nemcsak egy az egyben átveszünk egy külföldi trendet, hanem "magyarosítjuk" is, gyakorlatilag ezzel létrehozva egy új terméket, amit újra lehet értékesíteni külföldön. Szerintem ebből biztosan lehetne egy világszerte népszerű kollekciót készíteni.


Álságos ajándék volt a GYES

Egy gondolatébresztő videó, ami teljesen új szemszögből mutatja be a gyermekgondozási segélyt.



Kapcsolódó link:

2009. július 19., vasárnap

Meg akarlak tartani

írta Ady Endre

Őrjít ez a csókos valóság,
Ez a nagy beteljesülés,
Ez a megadás, ez a jóság.

Öledbe hullva, sírva, vágyva
Könyörgök hozzád, asszonyom:
Űzz, kergess ki az éjszakába.

Mikor legtüzesebb az ajkam,
Akkor fagyjon meg a tied,
Taposs és rúgj kacagva rajtam.

Hóhérok az eleven vágyak,
Átok a legszebb jelen is:
Elhagylak, mert nagyon kivánlak.

Testedet, a kéjekre gyúltat,
Hadd lássam mindig hóditón,
Illatos vánkosán a multnak.

Meg akarlak tartani téged,
Ezért választom őrödül
A megszépítő messzeséget.

Maradjon meg az én nagy álmom
Egy asszonyról, aki szeret
S akire én örökre vágyom.


Emlékszem, ezt a verset egyszer Neki szavaltam.

2009. július 12., vasárnap

Cikkajánló és nyílt levél a szerzőnek*


Kedves Kata!

Régóta követem az életed eseményeit (bár férfiasan bevallom, még egyetlen könyvedet sem olvastam), és nagyon tisztellek azért, ahogy gondolkodsz, ahogy érzel, ahogy írsz, és ahogy élsz. Nagyon imádom azt a mélységet, ami a szavaidból árad, minden egyes új blogbejegyzésedre úgy készülök rá, hogy megvárom a megfelelő alkalmat, amikor elmém elcsendesedik, elvonulok a külvilág zajától, főzök magamnak egy teát, és akkor leülök Tisza Katát olvasni. Csodálatos belegondolni, hogy mennyit gyarapodtál az elmúlt évek során, szavaidat már nem csak a Szépség hatja át, az Erő is sugárzik belőle. Lenyűgöző, hogy milyen hosszú és kalandos úton mentél eddig keresztül, s talán majd egyszer még te is Haza találsz. Mindenesetre remélem, hogy büszke vagy mindarra, amit eddig elértél és átéltél, én büszke vagyok rá, hogy létezik egy ilyen Magyar Nő, mert - ellentétben sok "nagymagyarral" - te attól vagy Magyar, amitől a magyaroknak igazán nagynak kellene lenniük: a Szíved tesz Magyarrá.


Csak azt szerettem volna mondani, hogy ezzel a cikkel most igazán szívemből szóltál.

Köszönettel:
egy idegen honban élő magyar




*mivel nem tudtam kommentben elküldeni azon a tetves nlcafe blogon...

2009. július 8., szerda

Csodaszarvas



Hát nem a szarvasok a leggyönyörűbb, legméltóságteljesebb állatok a földön?

Kűzdelem

Még régen, a szülővárosomban valaha volt kedvenc kávézómban dolgozott egy nagyon különleges pincérlány, ilyen kis ördögi kinézete volt, egy pokolian kemény gyermekkorral, amit még legrosszabb rémálmainkban sem tudnánk elképzelni. Viszont belülről angyali személyisége volt, és az embereket csak heccből ijesztgette ördögi arcával, de akik mélyebbre láttak a külsejénél, azok tudhatták, hogy a lelkében mennyire tiszta és őszinte volt - és őket tisztelte. Az egyik alkalommal a kávézóban ülve éppen a laptopomon gépeltem be a verseit az ő kérésére (mivel ő nem tudott gépelni, és számítógépet sem használt még sohasem), és az egyik versben kűzdelemnek leírt szót helyesen küzdelemnek gépeltem be. Mikor ezt észrevette, akkor őszinte felháborodással felhívta a figyelmemet, hogy hogy lehet valaki olyan HÜLYE, hogy helytelenül gépel le egy ennyire egyértelmű helyesírású szót, mint a kűzdelem. Kicsit félve bátorkodtam megjegyezni neki, hogy ez a küzdelem helyes írása az érvényben lévő Magyar Helyesírási Szabályzat szerint. Mire ő nem hitt nekem, ezért felajánlotta, hogy fogadjunk, hogy még a Word helyesírás-ellenőrzője is helytelennek fogja találni a küzdelem szót, és hát belementem a fogadásba, mert biztosan tudtam, hogy nekem van igazam.

Khm, aznap nem kellett fizetnem a kávémért.

Kicsit megtörten, csalódott hangon, kapálózva kezdte el bizonygatni, hogy dehát a kűzdelem pedig egy annyira hosszú ű-s szó, mert a kűzdésben benne van a tűz, és hogy mennyire szép szó az hogy kűzd... és a szavai annyira feltüzelték a testem és átforrósították a lelkem, hogy akkor, elámulva, csak annyit mondtam neki: "Julcsi, neked mennnnnyire igazad van!"


Sok-sok év után most újra eszembe jutott ez a történet, de ez alkalommal egy kicsit továbbgondoltam a dolgot.


Ha megfigyeljük, akkor az egyszótagú ű-s szavak nagyon hangsúlyosak és elnyújtottak, és egyben erős jelentéssel is bírnak:


bűz
űz
fűz
tűz

És miért ne lehetne a szótő a kűz (küzdel) a vág (vagdal) mintájára? És akkor miért pont a KŰZdelem lenne rövid ü? És tényleg, amikor azt mondod, hogy például valaki kűzd az életéért, abban benne van az a hév, az az erő, az a tűz, azt nem lehet úgy mondani, hogy küzd, mert egyszerűen a szó jelentése azt kívánja*, hogy a hangalak kűzd legyen, és valljuk be őszintén, a kűz már önmagában is egy szép szó, az a k, sőt az a kű a szó elején az olyan, mint a szikrapattanás a kovakőn (sic!), ami lángra lobbantja a tűzt (sic!)**. Ha a kűznek lenne jelentése, akkor én ezt a jelentést adnám:

A kűzből lesz a tűz.

És a kűzdelem azt jelenti, hogy a belobbanó belső tűz felhevíti a Testet, hogy Az izomszakadtáig harcoljon egy Cél érdekében.

___________________


Hagy osszam még meg egy érdekes elméletem arról, hogy az őskorban hogyan alakult ki az emberi nyelv a különböző állati hangokból.

Az ő-ű magánhangzók a legtöbb európai nyelv ábécéje közül egyedülálló módon csak a Magyar és a skandináv nyelvekben szerepelnek (és a szarvasok ugyebár az északi hegyvidéki erdők, a rénszarvasok pedig a tundrák őshonos állatai, a hunok pedig valószínűleg még a honfoglalás előtt, az ázsiai népvándorlásuk során találkoztak ezekkel az állatokkal, lásd a Csodaszarvas legendáját). Talán őrűltségnek hangzik, de szerintem ezek a magánhangzók a szarvasok "űűű" és az őzek "őőő" hangzású bőgésének hangutánzásával váltak az ősi, vadon élő emberek beszélt nyelvének részévé. (Aki már hallott szarvasbőgést, az tudja, hogy miről beszélek). Talán ezt bizonyitja az is, hogy van egy olyan magyar szó, ami már ugyan kikopott az anyanyelvünkből, de abban csak ez a két magánhangzó szerepel (egy lágy, szinte néma mássalhangzóval összekötve):

űnő

aminek jelentése: fiatal nőstény szarvastehén; a honfoglalás előtti (!) török jövevény szó; a mondabeli ősanyának az űnő névvel való jelölése totemisztikus jelenség és megtalálható az altaji népek hitvilágában is.





Hajh, de imádom az etimológiát!





*Ezt is milyen gyakran ejtjük úgy helytelenül, hogy kivánja.
**Ugyebár helyesen kövön és tüzet lenne, de ezek a szavak túl gyengék, és nem értem, hogy miért kell az eredeti szavakat ennyire lefojtani, csak azért, mert ragozott alakban vannak.

2009. július 3., péntek

Magyar nonszensz

Forrás: Index

Belehalt a sérüléseibe az a férfi, akit balesete után több órán át nem tudtak elhelyezni. A minisztérium gyorsvizsgálata szerint minden szakszerűen történt.

[...] hat intézményt is tárcsáztak [...] de egyik sem volt hajlandó fogadni a súlyos sérültet. Volt olyan intézmény, amely kompetenciahiányra hivatkozott, és több is azt válaszolta, hogy a beteg területileg nem hozzájuk tartozik.


Azt hiszem, ez egy nagyon fontos intő jel, amikor a bürokrácia már az egészségügyet is annyira megfojtja, hogy az emberek teljesen elveszítik a maradék józan eszüket, amikor az emberek kifogásokat keresnek megoldások helyett, és közben még azt is elfelejtik, hogy eredetileg mi a foglalkozásuk és a vele járó kötelességük, amikor az emberek vannak a Rendszerért és nem a rendszer Őértük, akkor jön el az idő, hogy
Valaki

porig rombolja ezt az omladozó romhalmazt,

kiírtsa a rothadó söpredéket,

és szilárd alapokra helyezve újjáépítse ezt az országot.

2009. június 19., péntek

Az ellopott idő

részlet Wass Albert: Nagyapám tanítása c. művéből

- Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.
- Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?
- Értem – hebegtem megrendülve.
- Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.
- A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél…


köszönöm Janó

2009. június 18., csütörtök

Otthon, édes otthon

részlet Wass Albert: Otthon c. írásából

Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon.
Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak.
Ez az otthon.
Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit.
Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben.
A fontos az, hogy érezd: jobbra és balra Tőled áll a világ, a maga szépségeivel, és a maga csúnyaságaival. Süt a nap, esik az eső, szelek járnak és felhők futnak a széllel. Vannak virágok és fák és patakok és emberek. Valahol mindezek mögött van az Isten és Ő igazítja a virágokat, a fákat, a patakokat és az emberek közül azokat, akik neki engedelmeskednek. És mindezeknek a közepén itt ülsz Te, egy széken, egy asztal előtt. És ez a szék és ez az asztal ma a Tied. Ma. Ez a fontos. És körülötted szép rendben a többi: a virágok, a fák, a felhők, Isten bölcsessége és az emberek kedves balgaságai, ma mind a Tieid. És jól van ez így. Mert hiszen az ember úgyis elég keveset él. És még az is jó, hogy keveset él.
Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.



Köszönöm neked, Tündi, köszönöm.

2009. június 17., szerda

A szittya magyar virtus...

Forrás: Index

Nem kapott építési engedélyt egy vállalkozó a XVI. kerület kertvárosi övezetében, mert a szomszédos lakóparkban aláírásgyűjtés indult az általa tervezett beruházás ellen. A telektulajdonos válaszul tanyát csinált beépítetlen földjéből, kiadta egy kecskéket, birkákat és szárnyasokat tartó társaságnak, akik ráadásul szeretik hangosan hallgatni a zenét.

Nincs hozzáfűzni valóm.

2009. június 11., csütörtök

Lábjegyzet a Magyar filmművészetről


Csak hogy kipróbáljam a korábbi cikkemben írtakat, csupán kísérleti jelleggel ebben a szövegben szándékosan minden 'magyar' szót a jelenlegi helyesírási szabályokkal ellentétben, nagy kezdőbetűvel írtam. Lehet, hogy először szokatlan vagy esetleg zavaró lesz így olvasni, de szerintem a végére egészen "rááll" az ember agya.

Sokszor gondolkoztam azon, hogy miért nincs olyan, hogy Magyar filmipar, vagy még Magyarosabban mondva, Magyar filmgyártás. Miért nincs egy Magyar Hollywood vagy egy Magyar Cannes? Miért van az hogy szinte minden európai országban hatalmas kultusza van a nemzeti filmeknek (lásd: francia filmek, ami már egy külön műfaj a filmvilágban), amíg Magyarországon csak többnyire játékfilmek készülnek (már a szót is utálom: játékfilm) - tingli-tangli, limonádé filmek, mindig ugyanazokkal az arcokkal, csak más-más szerepekben. A Magyar tévé és mozinézők 90%-ban (kilencven!!! ez nagyon nagy arány) csak import, többnyire amerikai filmeket látnak, nem meglepő, hogy a Magyar társadalom ilyen identitászavarban szenved, mert ezek a filmek teljesen kimossák az emberek agyát, és mi ugyan próbálunk megfelelni az amerikai filmekben látott image-nek, de mégis érezzük, hogy nem tudunk ennek az elvárásnak eleget tenni, nem illik hozzánk, nem a mi stílusunk. De mivel nincs más alternatíva, ezért a nagy többség csak majmolja mindazt, amit ezekben a filmekben lát. Most nem azért, meg tudok nevezni pár kiemelkedő, maradandó magyar filmalkotást, mint például A Hídember, az Üvegtigris, vagy akár a Kontroll, és még lenne néhány, de ezek a minőségi filmek csak amolyan fehér hollók a maguk nemében, amiket jó, ha négyévente egyszer lát az ember. Az RTL Klub a hollywoodi filmeket ontja magából A-tól Zs kategóriáig, az esetleg igényesebb külföldi filmeket csak hajnali 2-kor vetíti, a TV2 pedig a német NDK-s filmipar silány maradványaival szennyezi a Magyar étert. Van még persze saját gyártású műsor mint a Barátok közt (Szomszédok: Újratöltve) meg a Jóban-rosszban (Kórház a város szélén 2.0), és persze véletlenül se feledkezzünk meg olyanokról mint a Győzike-show vagy például a Mónika-show, amit már 8 éve nem tudunk megunni, és még sorolhatnám, de azért ezeket nem nevezném a Magyar showbiznisz remekeinek - ezeket csak itt, Magyarországon lehet eladni, külföldi piacon nem állná meg a helyét, a Magyar piac meg önmagában túl kicsi ahhoz, hogy megéljünk belőle. Sajnálatos, hogy az egyetlen dolog, amiben a Magyar filmipar igazán jeleskedni tud, az a külföldi filmek szinkronizálása; tényleg fantasztikus szinkronszínészeink vannak, az egyik nagy kedvencem Kautzky Armand, James Bond Magyar hangja - hát kérem szépen ahogy ő mondja azt hogy "Martini rázva, nem keverve" az ezerszer veri Pierce Brosnan eredeti hangját. Pedig itt aztán lenne miből ihletet meríteni: a Magyar nép egy szendvedélyes, érzelemdús nemzet, nem úgy mint például a halvérű angol (egy világjáró angol barátom mondta egyszer, aki Budapesten dolgozott 2 évig, hogy Magyarország a legromantikusabb ország, ahol valaha megfordult), sok izgalmas drámát és szép romantikus filmet lehetne készíteni, és a történelmi múltunk is elég bőkezű forrást biztosítana a Magyar filmipar számára. Milyen jó lenne egy nagyszabású, látványos, az európai és amerikai filmekkel is versenyképes történelmi filmet nézni mondjuk az Egri Csillagokról, jó lenne ha Mátyás királyt sem csak az Erste Bank reklámjaiban látnánk, vagy készíthetnénk filmet IV. Béla országépítőről a tatárjárás idejében (filmcím javaslat: Az Arany Horda), egy 300 stílusú fikciós hősi eposzt Attiláról, vagy például milyen sokféle szemszögből fel lehetne dolgozni a 48/49-es szabadságharc eseményeit is. Tudom, hogy volt nekünk olyan, hogy A Hídember, meg volt Szabadság, szerelem is a "Nagy" Andy Vajnával (ennek a manusnak olyan vicces hörcsög feje van szerintem...), de ezeknek a filmeknek nem úgy kellett volna befejeződniük, hogy Eperjes Károly főbe lövi magát, vagy hogy Dobó Katát kivégzik. Ezeknek a filmeknek lehetett volna happyendje is (könyörgöm, alkosson már valaki erre egy magyar megfelelőt!), egy pozitív tanulsága, mert ezeknek a történeteknek nem az a vége, amit ott mutattak nekünk. Ez a fajta gondolkodásmód egy zsákutca, és ha tudat alatt ezt az üzenetet közvetíti a Magyar filmipar is az embereknek, akkor ne lepődjünk meg azon, hogy Magyarország élvonalbeli - az elkövetett öngyilkosságokban. A Magyar filmiparnak kötelessége lenne, hogy példát mutasson ezekkel a filmekkel, hogy bátorítsa és lelkesítse a Magyar embereket, hogy erősítse és formálja a Magyarság tudatot, mert különben az "akciódús históriáink" végleg elvesznek a történelem süllyesztőjében mielőtt még levonhattuk volna belőlük a tanulságot. A Magyar filmiparnak lenne a kötelessége, hogy a mai mozifilmek vizuális elvárásainak megfelelve megfilmesítse (szépen mondva: filmvászonra dolgozza) ezeket a történeteket, mi több, egy élménnyé tegye a filmnézést, legyen az akár szórakoztató vagy elgondolkodtató (vagy a kettő egyszerre).

Amúgy az első alkotás, amit én először csinálnék, az nem is egy mozifilm, hanem egy mozifilm trilógia lenne (vagy esetleg egy tévéfilm sorozat). A címe valami olyasmi volna:


A Csodaszarvas űzése
(Quest of the Wonderdeer)

A magyarok népvándorlása számomra rendkívül emlékeztet a Battlestar Galactica mítikus Föld-kereseséhez. Nem mondok újat azzal, hogy talán ez a történelmünk legősibb, legrejtélyesebb időszaka, tele felfedező kalandozásokkal, idegen kultúrákkal való különös találkozásokkal, forró szerelmekkel, véres csatákkal, és misztikus, varázslatos legendákkal, mint például maga a Csodaszarvas is. Biztos vagyok benne, hogy egy hasonlóan sikeres tévésorozatot lehetne készíteni belőle, mint a BSG, vagy egy olyan filmtrilógiát, mint mondjuk A gyűrűk ura. És a filmvásznon keresztül bele lehetne szőni a történetbe azt is (ezzel is inspirálva a Magyarokat), hogy milyen jellemfejlődésen mentünk keresztül a hosszú út alatt, amíg végül a Vereckei-hágón át bevonultunk a Kárpát-medencébe. (Képzeld csak el, milyen monumentális záró jelenete lenne ez a filmnek vagy a sorozatnak!). Természetesen az eseményeket kronológiailag felgyorsítva mutatnák, mintha csak pár év leforgása alatt történtek volna, egy vezér irányítása alatt. A filmzenei album (egyik) zeneszerzője a Ghymes lehetne Palya Bea csodálatos vokálhangjával.

Szerintem a népvándorlásunk története egy mesés gazdagságot rejtő kincsesláda, amiből egy baromi jó sorozatot lehetne csinálni, és én mondom, ezt a filmet még Amerikában is néznék. Ehhez az ötlethez írtam a következő prológot is.

2009. június 4., csütörtök

A magyar borok logója

Forrás: Művelt Alkoholista

"Végre van logója a Wines of Hungary-nek és a tendernyertes cég már dolgozik a márka honlapján. [...] A kiválasztott arculat vizuális világát meghatározó logó Magyarország 22 borvidékét szimbolizálja, elrendezése pedig azt a pillanatot örökíti meg, amikor a bor a kóstolás pillanatában elindul a pohárban."


Szerintem ez a logó szimplán SZAR.

Székely Google


No comment :D



Kösz Schatya ;)

2009. május 24., vasárnap

Az ihlet perce

írta Kosztolányi Dezső


Fejembe szállott fekete méreg,
szemembe fürge részegség piheg.
Kávén, dohányon dőzsölök, henyélek,
mint a komoly, vidám keletiek.

A földi álmok lassan elsuhannak,
búcsúzva integet felém a fény.
Megyek: vonatja lettem önmagamnak,
s lázult erem csak azt kopogja: Én.

Szegény szobám ijesztően kitágul,
dalok suhannak át a másvilágból,
a gyertya bordó napként néz reám.

Indul a könyvtár, mint egy büszke gálya,
a padló életemnek szaharája,
és egy pohár víz a nagy óceán.

1907*


*köszönet Péternek, a jövő könyvtárosának az információért ;)

2009. május 23., szombat

magyar vagy Magyar?

Csak egy költői kérdés.

De most komolyan, amúgy miért nem írjuk mi is legalább a saját nemzetiségünket nagy kezdőbetűvel?

I'm English - mondja az Angol. Nem pedig english.

Én magyar vagyok. Mennyivel jobban hangzana:
Én Magyar vagyok.


Miért félünk annyira a világtól? Miért zárkózunk annyira be? És miért emésztjük egymást? Amikor mindenki más fejlődik körülöttünk, mi miért enyészünk? Annyira sok csodálatos Magyar dolog van Magyarországon, amit még egy külföldi is megirigyelne, és minden Magyarországi (sic!) embernek a büszkeségére és javára válna! Miért nem nyílunk ki és mutatjuk meg a világnak, mennyire Nagyszerűek is tudunk lenni. Mert valóban azok tudunk lenni. Hát nem épp a Magyar nyelv gyönyörűsége a legékesebb példája a nagyszerűségünknek, az összetett nyelvtanával és metaforikus kifejezéseivel? Ez a nagyszerűség a mi többévezredes örökségünk legősibb elődeinktől, a Hunoktól, akik képesek voltak egy isteni sugallattól vezérelve keresztülvándorolni Eurázsián* egy új otthon reményében, amíg álmaik karavánja le nem táborozott a Kárpát-medencében. És egy nap arra ébredtek, hogy ez nem egy újabb állomás: megérkeztek. A Hunok, akik anno még Európa egyik felét uralmuk alatt, a másik felét pedig rettegésben tartották, és akik feladva több évszázados nomád életmódjukat végül beilleszkedtek a keresztény, európai országok közé, letelepedtek, és egy erős, büszke államot alapítottak, ami túlélt tatárt, törököt, németet, oroszt - aminek neve:

Magyarország.



A nagyszerűségünk már az anyanyelvünkbe van kódolva.
Csak nekünk kell felszínre hozni.


*egy ötlet

Legnagyobb kincsünk: az Anyanyelvünk


I would have bought poison for it...


Mondhat valamit ennyire szépen az angol?
Azt hiszem, nem. Vannak kifejezések, amelyek csak magyarul hangzanak igazán jól.


Mérget vettem volna rá...

2009. május 20., szerda

Gemini


Talán Magyarország az Ikrek csillagjegy népe. Mert annyira sok mindenben megnyilvánul a kettősségünk:
a nagyszerűségünkben és a lúzerségünkben;
a kiválóságunkban és a töketlenségünkben;
a sikereinkben és a hibáinkban;
az érzelmi intelligenciánkban és a tuskóságunkban;
a szakértelmünkben és a hozzánemértésünkben.
Mi, magyarok, kivülről nyugatiaknak látszunk, de belülről keletiek vagyunk.


Magyarországon kétfajta ember van:

Egy szűk kisebbség, aki azt mondja, hogy "nyakig ülünk a szarban, ami kurva büdös és talán ki kellene mászni belőle",

meg van a túlnyomó többség, aki azt mondja, hogy
"oké, nyakig ülünk a szarban - de milyen jó meleg!"

2009. május 19., kedd

Örök igazság

Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember (53. fejezet)

"Némelyik ember öltözik bársonyba, selyembe, s rangja, méltósága minden más fölött hordozza, s mégis, mikor vele beszélünk, mindjárt érezzük, hogy őkegyelme csak emberi testben élő állat. Más ember meg öltözik kopott plundrába, jár feslett köntösben és félretaposott saruban, de ha megszólal, mindjárt érezzük, hogy állati testben élő angyal.

Némelyik ember akárhány iskolát jár is, akárhány könyvet olvas is, az értelme homályos. Tud szavakat, könyvcímeket, dátumokat, de ha a véleményét kérdezzük, elámulunk az ostobaságán. Másik ember, ha analfabéta is, világos értelmű, jó érzésű. Áldás azoknak, akik vele, mellette élnek."

2009. május 9., szombat

Szembe fordított tükrök

írta Weöres Sándor: A teljesség felé című könyvében


Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.

Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.

Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.


Köszönöm az ihletet, Laci! ;)

2009. április 24., péntek

Legnagyobb kincsünk: az anyanyelvünk I.


Gyimóthy Gábor
Nyelvlecke


Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés,
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, a ki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér...
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki 'slattyog', miért nem 'lófrál'?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki 'beslisszol' elinal,
Nem 'battyog' az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg...
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet...

2009. április 23., csütörtök

Egy kis nosztalgia





a magyar nép zivataros századaiból.


Emlékszem, hétfő este kapcsolgattam a csatornák között, amikor véletlenül leragadtam az RTL-en, ahol épp az elejét vetítették élőben. Mikor kezdtek eldurvulni az események, felhívtam az egyik barátomat Szegeden felébresztve őt, akivel aztán folyamatos telefonkapcsolatban, kapcsolgatva az RTL Klub / TV2 / Hír TV közvetítései között, szörnyülködve, de szinte némán meredtünk a képernyőre, hogy ez is megtörténhet Magyarországon. A felismerés, hogy ez nem egy film, nem egy megrendezett jelenet vagy egy archiv felvétel a régmúltból, hanem ez most történik, fájdalmas és egyben ijesztő volt. Huszonegynéhány évesen talán akkor éreztük először igazán, hogy

valami nagyon elromlott Magyarországon.

És mint azóta tudjuk, ez csak a kezdet volt...
Felocsúdva az előző esti események sokkoló hatása alól, másnap egy felkavaró hangvételű emailt írtam egy barátomnak a történtekről, amit a minap véletlenül megtaláltam. Érdekes volt újra olvasni.
Most ebből közlök részleteket.

A Magyar Televízió székházának ostroma
2006. október 23-a éjjelén (1. rész)



"[...] A tegnapi fővárosi események nagyon lefárasztanak már, elnézést hogyha sérteném a politikai nézeted vagy nagyon nagypofájúnak tűnnék, de herótom van már ettől az egész hülye csürhe népségtől, elegem van azokból az ezrekből, akik csinálják a műsort, meg azokból a milliókból, akik bambán nézik a műsort (élőben vagy otthon). Az egyik része a csőcseléknek tökéletesen beleéli magát, hogy most itt forradalom van (56 ehhez képest párnacsata volt bazmeg), és skandálják a hülyeségeiket, hátha holnap nem kell menni dolgozni, vagy ha kell akkor majd duplaannyi pénzért. Itt tényleg az van bazmeg, hogy néhány száz vagy max. ezer ember, az ABSZOLÚT kisebbség bazmeg azt hiszi, hogy ők képviselnek 10 millió embert, és ha én odamennék és elkezdeném magyarázni, hogy miért nem értek egyet, akkor engem vernének agyon.
Furcsa mód bazmeg minden hősi sebesült elbeszéléséből az derül ki, hogy ő éppen pitypangot szedett az út szélén meg szappanbuborékokat fújt békésen a járdaszigeten, amikor jöttek az őrjöngő rendőrök és hirtelen - minden ok nélkül - agybafőbe verték őket. A nagyobbik része meg ott áll és videózik meg fotóztatja magát egy lángoló szalvéta előtt, hogy legyen majd mit mutogatni az unokáknak, a bátor hőstetteket, hogy "én milyen faszacsávó meg belevalócsajszi voltam", meg hogy "én kimertem menni az utcára, és 1 kilométerről skubiztam az eseményeket", meg "kipróbáltuk a könnygázfüstözést is, nagyon állat volt, folyt a taknyom-nyálam ezerrel" - dehát mint ahogy a magyar (lúzer)mondás is tartja: a részvétel a fontos nem a győzelem (kíváncsi lennék, hogy például Attila, Árpád vezér, Hunyadi János, Dobó István vagy Zrínyi Miklós hogy vélekedne erről...). Ahelyett, hogy egy ilyen gyönyörű napsütéses időben a családjukat egy kibaszott kurva tüntetésre cibálják el, mondjuk elmehettek volna kirándulni a budai hegyekbe, és inkább a szeretteikkel ("szeretteikkel") foglalkoznának legalább egy percig, mintsem hogy a 3 éves gyerek is már azt ismételgeti apuci nyakában ülve, hogy "eekújtad!" [...]
Másrészről meg ott van a Fidesz, akiket mostmár úgy, ahogy vannak, deportálni kellene valami balkáni(bb) országba politizálni - nem igazán veszik észre, hogy itt néhányan európai parlamentáris demokráciát próbálnak megvalósítani, nem pedig arisztokratikus királyságot. Komolyan bazmeg, ezt a kőkemény populista demagógiát, amit a Fidesz rezzenéstelen arccal előad... És a legnagyobb baj, hogy a Fideszesek szerintem annyiszor ismételgették a hülyeségeiket, hogy már el is hiszik ezt a Magyarország utópiát, amit Orbán Viktor teremtett, és folyamatosan próbálja elhitetni az emberekkel, hogy már pedig igenis eljön a magyar Kánaán, csak hinni kell benne. (Minden más nemzet már rájött, hogy nem a Kánaán jön el hozzájuk, hanem nekik kell elmenni a Kánaánhoz, azaz hogy kibaszottul kurva sokat kell az embereknek dolgozni ahhoz, hogy megteremtsék a saját jólétüket...) Ez a Fidesz egyre hasonlatosabb a Hit Gyülekezetéhez, ahol lassan majd Orbán Viktor szavai hallatán transzba esve a földön fognak rángatózni az emberek. Ja és persze legyen népszavazás is a reformokról. ÜGYDÖNTŐ népszavazás persze.

"Mariska néni, akar Ön ingatlanadót fizetni?"

vagy

"Pista bácsi, akar Ön többet fizetni a gázért?"

Igen bazmeg, ez hiányzik ennek a kibaszott kurvaországnak, hogy végre saját kezébe vehesse a sorsát, és végre Ő dönthesse el, hogy mit akar, a parlament meg majd elvégzi a papírmunkát. Ez az ország, akinek a lakossága európai viszonylatban toronymagasan úszik az adósságokban (mert ma már egy átlagos családban minimum 3 hitel van egyszerre), és emellett semmilyen megtakarításuk nincs, ez a pénzügyi analfabétákból álló csőcselék, aki a saját szakmájához is hülye, hogy normálisan és tisztességesen elvégezze a munkáját, nyilván ez a nép, az Isten adta nép mondja majd meg, hogy mi a jó ennek az országnak. Félreértés ne essék, nekem is vannak tartozásaim, csak ellentétben a többséggel én nem állítom azt, hogy egy pénzügyi zsonglőr vagyok, és számomra kurvára nem perspektíva az, hogy ha egyszer lesz kocsim, akkor azt lízingelem; ha lesz lakásom, akkor annak a törlesztőrészletét 2 generáción keresztül fizet(ett)em; ha lesz plazmatévém, akkor az megy áruhitelből; meg majd fel kéne venni egy kis providentes személyi kölcsönt a gyerek tandíjára, amíg nem érkezik meg a diákhitele; meg ha a hó végén elfogyott a fizum, akkor még az C-hitelkeretből tudunk lemenni mínuszba, hogy tudjunk venni valami kaját. Mert hogy a magyar családok túlnyomó többségének ez a természetes, ebben élik az életüket, és sajnos ebbe az életbe nevelik bele a gyermekeiket is. [...]"

A Magyar Televízió székházának ostroma
2006. október 23-a éjjelén (2. rész)



A levél teljes, eredeti változata elolvasható itt.

Az akaratos picsa tipikus esete



Demcsák Zsuzsa egy elismerésre méltó, gyönyörű, karrierista magyar nő, és komolyan minden elismerésem neki. Igazán sokra vitte: most műsorvezető, de volt már ő kormányszóvivő-jelölt is, ami Magyarországon, nőként, tényleg nagy szónak számít (sajnos, mivel ez ma még nem természetes, hogy egy nő ilyen sikereket is elérhet.) Legutóbbi média(le)szereplése után viszont azt kell mondanom, hogy mégis jobban szerettem őt, amikor még csak fehérnemű modellként volt benne a köztudatban és nem hordott össze mindenféle faszságot már korán reggel. Svábyval karöltve (1., 2., 3., 4.) indíthatnának egy oknyomozó-riporterképző tanfolyamot. Mindenesetre Demcsák nagyon cuki, sőt szexi, amikor indulatos, de nem tudja megindokolni, hogy miért van igaza, és mindeközben úgy próbál viselkedni, mint egy professzionális újságíró: kemény, lényegretörő, replikál, és húsbavágó kérdéseket szegez az interjúalanyának, akinek jámborsága és higgadtsága, amint próbál értelmes és kulturált eszmecserét folytatni egy nagyon érzékeny témáról egy habzó szájú pitbullal, már-már mosolyfakasztóan drámai. Tragikomédia 8 percben. Kötelező remekmű. :)

A Legjobb párbeszéd kategória győztese:

Demcsák Zsuzsa: "Tényleg még mindig nem értem, hogy miért."
Dénes Balázs: "Melyik részét nem érti?"
Zsuzsa: "Miért más, amit..."
[...]
Balázs: "Azt a részét érti a kérdésnek, hogy miért baj az, ha a tartalom alapján szankcionáljuk valakinek a megnyilatkozásait?"
Zsuzsa: "Nem."
Balázs: "Hát ez nem biztos, hogy engem minősít."
Zsuzsa: (felnevet) "De valószínűleg engem sem."

TV2: A TASZ nem büntetné a holokauszt-tagadást

Hogy még a művészetnek is vannak luxuskurvái???

(Hová süllyed ez a világ...)

Tudom, nem magyar téma, ez csak amolyan vicces rácsodálkozás egy érdekes külföldi jelenségre, de biztos vagyok benne, hogy van magyar megfelelője is.

Darja Žukova

"Több orosz milliárdos a válság ellenére élénken érdeklődik a művészetek iránt. Abramovics lehet az a titokzatos vevő, aki 120 millió dollárral (pontosabban ezen összeg jutalékával) gazdagította a Sotheby's és a Christie's aukciósházakat. Az új keletű érdeklődés valószínűleg a milliárdos barátnőjének, Darja Zsukovának köszönhető, aki szeptemberben nyitotta meg Moszkvában Oroszország legnagyobb kortárs művészeti kiállítását."


2009. április 17., péntek

In medias res


Heti rendszertelenséggel jelentkező véleményblog
Magyarország múltjáról, jelenéről és jövőjéről.