Fejembe szállott fekete méreg,
szemembe fürge részegség piheg.
Kávén, dohányon dőzsölök, henyélek,
mint a komoly, vidám keletiek.
A földi álmok lassan elsuhannak,
búcsúzva integet felém a fény.
Megyek: vonatja lettem önmagamnak,
s lázult erem csak azt kopogja: Én.
Szegény szobám ijesztően kitágul,
dalok suhannak át a másvilágból,
a gyertya bordó napként néz reám.
Indul a könyvtár, mint egy büszke gálya,
a padló életemnek szaharája,
és egy pohár víz a nagy óceán.
1907*
*köszönet Péternek, a jövő könyvtárosának az információért ;)
*sóhajt* elalél *sóhajt*
VálaszTörlés