tag:blogger.com,1999:blog-8781299067030221330.post7688379961814978264..comments2012-07-23T10:35:09.834+02:00Comments on A Szirt: Otthon, édes otthonGaborhttp://www.blogger.com/profile/06854385526450169463noreply@blogger.comBlogger1125tag:blogger.com,1999:blog-8781299067030221330.post-2303539547368663552009-10-10T22:14:26.000+02:002009-10-10T22:14:26.000+02:00Kedves ismeretlen blogoló... Talán meglepődtél, am...Kedves ismeretlen blogoló... Talán meglepődtél, amikor néhány hete váratlanul, a semmiből megjelentem az angol blogodon, látszólag banális kommenteket elhintve az írásaid között. Valószínűleg én is valami teljesen mást kerestem, amikor a "Hungarian language + még valami" keresésemre a Google a te blogodat adta ki. És azon a bizonyos írásodon kívül hamarosan a blogod jó részét elolvastam, és őszintén, valami megfogott benne. Ebben az igazi érzelmekben sokszor szegény világban te üzenetek, gondolatok és érzések egész sokaságát hoztad el ennek a körgangos pesti bérháznak az egyik szobájába. Sokszor egyetértettem veled, sokszor pedig nem, de vitathatatlan, hogy valamiért most itt vagyok, a Magyar nyelvű blogodon, és köszönetet írok neked.<br />Ugyan nem tudom, ki vagy, honnan jöttél, mit tanultál, de szerintem nem is ez a lényeg. Amire én most gondolok, az egy kicsit más formában így hangzik:<br /><br />"...a fölnőttek ugyanis szeretik a számokat. Ha egy új barátunkról beszélünk nekik, sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek. Sosem azt kérdezik: "Milyen a hangja?" "Mik a kedves játékai?" "Szokott-e lepkét gyűjteni?" Ehelyett azt tudakolják: "Hány éves?" "Hány testvére van?" "Hány kiló?" "Mennyi jövedelme van a papájának?" És csak ezek után vélik úgy, hogy ismerik."<br /><br />Egyszóval hálás vagyok neked, mert vagy és mert blogot írsz.<br /><br />Üdvözlettel,<br />KrisztiAnonymousnoreply@blogger.com