2009. június 11., csütörtök

Lábjegyzet a Magyar filmművészetről


Csak hogy kipróbáljam a korábbi cikkemben írtakat, csupán kísérleti jelleggel ebben a szövegben szándékosan minden 'magyar' szót a jelenlegi helyesírási szabályokkal ellentétben, nagy kezdőbetűvel írtam. Lehet, hogy először szokatlan vagy esetleg zavaró lesz így olvasni, de szerintem a végére egészen "rááll" az ember agya.

Sokszor gondolkoztam azon, hogy miért nincs olyan, hogy Magyar filmipar, vagy még Magyarosabban mondva, Magyar filmgyártás. Miért nincs egy Magyar Hollywood vagy egy Magyar Cannes? Miért van az hogy szinte minden európai országban hatalmas kultusza van a nemzeti filmeknek (lásd: francia filmek, ami már egy külön műfaj a filmvilágban), amíg Magyarországon csak többnyire játékfilmek készülnek (már a szót is utálom: játékfilm) - tingli-tangli, limonádé filmek, mindig ugyanazokkal az arcokkal, csak más-más szerepekben. A Magyar tévé és mozinézők 90%-ban (kilencven!!! ez nagyon nagy arány) csak import, többnyire amerikai filmeket látnak, nem meglepő, hogy a Magyar társadalom ilyen identitászavarban szenved, mert ezek a filmek teljesen kimossák az emberek agyát, és mi ugyan próbálunk megfelelni az amerikai filmekben látott image-nek, de mégis érezzük, hogy nem tudunk ennek az elvárásnak eleget tenni, nem illik hozzánk, nem a mi stílusunk. De mivel nincs más alternatíva, ezért a nagy többség csak majmolja mindazt, amit ezekben a filmekben lát. Most nem azért, meg tudok nevezni pár kiemelkedő, maradandó magyar filmalkotást, mint például A Hídember, az Üvegtigris, vagy akár a Kontroll, és még lenne néhány, de ezek a minőségi filmek csak amolyan fehér hollók a maguk nemében, amiket jó, ha négyévente egyszer lát az ember. Az RTL Klub a hollywoodi filmeket ontja magából A-tól Zs kategóriáig, az esetleg igényesebb külföldi filmeket csak hajnali 2-kor vetíti, a TV2 pedig a német NDK-s filmipar silány maradványaival szennyezi a Magyar étert. Van még persze saját gyártású műsor mint a Barátok közt (Szomszédok: Újratöltve) meg a Jóban-rosszban (Kórház a város szélén 2.0), és persze véletlenül se feledkezzünk meg olyanokról mint a Győzike-show vagy például a Mónika-show, amit már 8 éve nem tudunk megunni, és még sorolhatnám, de azért ezeket nem nevezném a Magyar showbiznisz remekeinek - ezeket csak itt, Magyarországon lehet eladni, külföldi piacon nem állná meg a helyét, a Magyar piac meg önmagában túl kicsi ahhoz, hogy megéljünk belőle. Sajnálatos, hogy az egyetlen dolog, amiben a Magyar filmipar igazán jeleskedni tud, az a külföldi filmek szinkronizálása; tényleg fantasztikus szinkronszínészeink vannak, az egyik nagy kedvencem Kautzky Armand, James Bond Magyar hangja - hát kérem szépen ahogy ő mondja azt hogy "Martini rázva, nem keverve" az ezerszer veri Pierce Brosnan eredeti hangját. Pedig itt aztán lenne miből ihletet meríteni: a Magyar nép egy szendvedélyes, érzelemdús nemzet, nem úgy mint például a halvérű angol (egy világjáró angol barátom mondta egyszer, aki Budapesten dolgozott 2 évig, hogy Magyarország a legromantikusabb ország, ahol valaha megfordult), sok izgalmas drámát és szép romantikus filmet lehetne készíteni, és a történelmi múltunk is elég bőkezű forrást biztosítana a Magyar filmipar számára. Milyen jó lenne egy nagyszabású, látványos, az európai és amerikai filmekkel is versenyképes történelmi filmet nézni mondjuk az Egri Csillagokról, jó lenne ha Mátyás királyt sem csak az Erste Bank reklámjaiban látnánk, vagy készíthetnénk filmet IV. Béla országépítőről a tatárjárás idejében (filmcím javaslat: Az Arany Horda), egy 300 stílusú fikciós hősi eposzt Attiláról, vagy például milyen sokféle szemszögből fel lehetne dolgozni a 48/49-es szabadságharc eseményeit is. Tudom, hogy volt nekünk olyan, hogy A Hídember, meg volt Szabadság, szerelem is a "Nagy" Andy Vajnával (ennek a manusnak olyan vicces hörcsög feje van szerintem...), de ezeknek a filmeknek nem úgy kellett volna befejeződniük, hogy Eperjes Károly főbe lövi magát, vagy hogy Dobó Katát kivégzik. Ezeknek a filmeknek lehetett volna happyendje is (könyörgöm, alkosson már valaki erre egy magyar megfelelőt!), egy pozitív tanulsága, mert ezeknek a történeteknek nem az a vége, amit ott mutattak nekünk. Ez a fajta gondolkodásmód egy zsákutca, és ha tudat alatt ezt az üzenetet közvetíti a Magyar filmipar is az embereknek, akkor ne lepődjünk meg azon, hogy Magyarország élvonalbeli - az elkövetett öngyilkosságokban. A Magyar filmiparnak kötelessége lenne, hogy példát mutasson ezekkel a filmekkel, hogy bátorítsa és lelkesítse a Magyar embereket, hogy erősítse és formálja a Magyarság tudatot, mert különben az "akciódús históriáink" végleg elvesznek a történelem süllyesztőjében mielőtt még levonhattuk volna belőlük a tanulságot. A Magyar filmiparnak lenne a kötelessége, hogy a mai mozifilmek vizuális elvárásainak megfelelve megfilmesítse (szépen mondva: filmvászonra dolgozza) ezeket a történeteket, mi több, egy élménnyé tegye a filmnézést, legyen az akár szórakoztató vagy elgondolkodtató (vagy a kettő egyszerre).

Amúgy az első alkotás, amit én először csinálnék, az nem is egy mozifilm, hanem egy mozifilm trilógia lenne (vagy esetleg egy tévéfilm sorozat). A címe valami olyasmi volna:


A Csodaszarvas űzése
(Quest of the Wonderdeer)

A magyarok népvándorlása számomra rendkívül emlékeztet a Battlestar Galactica mítikus Föld-kereseséhez. Nem mondok újat azzal, hogy talán ez a történelmünk legősibb, legrejtélyesebb időszaka, tele felfedező kalandozásokkal, idegen kultúrákkal való különös találkozásokkal, forró szerelmekkel, véres csatákkal, és misztikus, varázslatos legendákkal, mint például maga a Csodaszarvas is. Biztos vagyok benne, hogy egy hasonlóan sikeres tévésorozatot lehetne készíteni belőle, mint a BSG, vagy egy olyan filmtrilógiát, mint mondjuk A gyűrűk ura. És a filmvásznon keresztül bele lehetne szőni a történetbe azt is (ezzel is inspirálva a Magyarokat), hogy milyen jellemfejlődésen mentünk keresztül a hosszú út alatt, amíg végül a Vereckei-hágón át bevonultunk a Kárpát-medencébe. (Képzeld csak el, milyen monumentális záró jelenete lenne ez a filmnek vagy a sorozatnak!). Természetesen az eseményeket kronológiailag felgyorsítva mutatnák, mintha csak pár év leforgása alatt történtek volna, egy vezér irányítása alatt. A filmzenei album (egyik) zeneszerzője a Ghymes lehetne Palya Bea csodálatos vokálhangjával.

Szerintem a népvándorlásunk története egy mesés gazdagságot rejtő kincsesláda, amiből egy baromi jó sorozatot lehetne csinálni, és én mondom, ezt a filmet még Amerikában is néznék. Ehhez az ötlethez írtam a következő prológot is.

4 megjegyzés:

  1. és ami még fontos lehet, hogy így olyan rétegek is megismerkednének, sőtt, talán érdeklődnének is Magyarságuk iránt, honnan is jöttek mi is volt a "sztorink", akiket egyébként a történelemórák, és az iskolai tanulmányaik alatt szererezhető infók nem érdekelték. fogalmazhatnék úgy is hogy: "nem jött nekik át"...

    VálaszTörlés
  2. "...ezeket csak itt, Magyarországon lehet eladni, külföldi piacon nem állná meg a helyét..." mondod a Műnika showra... érdekes Jerry Springer is mennyi ideig tolta a saját szarshowjat a tengeren túlon... sőt ő már vállaltan a "trash-tv" műfajban nyomul és élvezi, mert ott is van rá ember aki vevő rá.

    A csodaszarvas triológia érdekes ötlet. Szerintem pénzügyi okok mozgatják hogy miért nincs ilyen... Őszintén, nem hiszem, hogy külföldön nagy felhajtás lenne miatta, akkor meg elég sok szponzort kell szerezni, az meg mégis hogy néz már ki hogy Árpád vezír Borsodit iszik a tábortűz mellett...

    VálaszTörlés
  3. re:schatya
    hát, a mónika showt elég nehéz lesz még továbbkoppintani külföldre, mivel az már eleve egy külföldi koppintás, de ezt a jerry springeres példát nem értem. amúgy meg nem kell itt rézandrás okosságot nyomni és olyan trendy szavakat használni mint a "trash-tv", én is láttam azt a mokka műsort :DDD

    VálaszTörlés
  4. mivel én mutattam és együtt nevettünk a fasz demcsákon.
    A
    rra akartam rámutatni, hogy az ilyen szarokat nem csak itthon lehet megnézetni a néppel.

    VálaszTörlés